Jogerős részítéletet hozott a Szegedi Törvényszék a ZSIGMONDY BÉLA VÍZIKÖZMŰVEKET ÜZEMELTETŐ Zrt. „f.a.” felperesnek HÓDMEZŐVÁSÁRHELY MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA alperes ellen kölcsön megfizetése és egyéb követelés érvényesítése iránt indított perében. A bíróság a felperes keresetét a kölcsönszerződésből eredő követelése vonatkozásában elutasította.

 

Az ügy lényege szerint a felperes és az alperes közt több kölcsönszerződés jött létre, amelyekben a felperes volt a kölcsönadó. A felek a szerződésekben a tőkeösszegekről, visszafizetési határidőkről és ügyleti kamatokról is rendelkeztek, majd kölcsönszerződésüket 2011. december 30-án a visszafizetési határidő tekintetében módosították, azt 2013. december 31-ben állapították meg. A felperes több fogyasztási helyen közműves ivóvízellátást és szennyvízelvezetés szolgáltatást nyújtott az alperesnek, aki 2010-2013. december 31. közötti időszakban a szolgáltatási díjakat teljes körűen nem rendezte. 

 

A felperes keresetében 545.965.111,- Ft, ezen összegből 274.148.201,- Ft kölcsönösszeg és 82.322.429,- Ft ügyleti kamat, valamint 189.494.481,- Ft szolgáltatási díj megfizetésére kérte kötelezni alperest. Alperes a kölcsöntartozás fennálltát, annak összegét nem vitatta, ugyanakkor a szolgáltatási díj tartozását összegszerűségében vitatta, mindemellett azonban kérte a kereset elutasítását. Hivatkozott e körben arra, hogy a felperes víziközmű vagyona törvény erejénél fogva reá szállt át, ugyanis a vagyon fogalmába nem csak annak aktív elemei, hanem a tartozások és kötelezettségek is beletartoznak. Ebből következik, hogy az önkormányzat a törvényi tulajdonjog átszállással a kölcsöntartozás és szolgáltatási díjtartozás jogosultjává vált, ezért a kötelezett és a jogosult személye azonos lett, melynek következtében a felperessel szemben fennálló kötelezettségei megszűntek. 

 

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével a felperes marasztalási keresetének jogalapját fennállónak ítélte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a vagyon fogalmával kapcsolatos okfejtést osztja, azonban a törvény kifejezetten a víziközmű-létesítményekre helyezi a hangsúlyt, s a jogalkotó célja nem lehetett a víziközmű-társulatok teljes vagyonának átadása az önkormányzatok részére. A vagyonátadás, a vagyonátruházás célja a vezetékes ivóvíz és csatornahasználat folyamatos biztosítása volt az önkormányzatok révén. Utalt továbbá arra, hogy a felperes kötelezettségvállalásai és jogai nem inden esetben tartoznak szorosan a víziközmű-vagyonhoz. Álláspontja szerint a jogalkotásról szóló törvény értelmezése alapján a tulajdonjoghoz tapadó tényekre és jogviszonyokra vonatkozó átszállást kizárólag a vagyonátadást követően keletkezettekre lehet alkalmazni, így a vagyonátadást megelőzően a felperes által a víziközmű-vagyonhoz tartozó szerződésekből eredő jogosultságok és kötelezettségek a felperest illetik, illetve terhelik. 

 

Az alperes kérte a bíróság közbenső ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a közbenső ítélet megszövegezése nem felel meg az eljárásjogi követelményeknek, s az elsőfokú bíróság jogalkotásról szóló törvénnyel, illetőleg a vagyon átszállásával összefüggésben kifejtett álláspontját is ellentmondásosnak minősítette. Felperes ellenkérelmében kérte a közbenső ítélet helybenhagyását. 

 

A Szegedi Ítélőtábla az alperes fellebbezését alaposnak ítélte, s kifejtette, hogy a hitelezési jogviszonyból származó kölcsönkövetelések és tartozások a társulat vagyonának elemei, azokra a vagyonátszállás kihat, így a kötelezetti és jogosulti pozícióba is az alperes került, melyből következően az alperessel szemben a felperes követelésének jogalapja nem áll fenn. A vagyonátadás időpontját megelőzően esedékessé vált vízdíj követelések tekintetében kifejtette, hogy a társulat által már nyújtott szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás nem minősül a víziközmű tulajdonjogához kötődő jognak. 

 

Az elsőfokú bíróság részítéletében a Szegedi Ítélőtábla határozatában kifejtett értelmezést és levezetést elfogadva a felperes kölcsönszerződésekből eredő kölcsönösszegek, valamint késedelmi kamat megfizetése iránti keresetét elutasította. A részítélet ellen egyik fél sem élt fellebbezéssel, így az jogerős.

 

A felperes szolgáltatási díj megfizetése iránti kereseti kérelme vonatkozásában a Szegedi Törvényszék a pert szakértői bizonyítással folytatja. 

 

Szeged, 2015. június 17.

 

A Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya