A Szegedi Törvényszék nem jogerősen felmentette a vádlottat, akivel szemben emberölés bűntette miatt emelt vádat az ügyészség.

 

A vádirati tényállás lényege szerint a vádlott és férje közötti házasság megromlott, majd féltékenység és anyagi jellegű ellentétek miatt tettlegességig is fajuló veszekedés alakult ki közöttük. A vádlott emiatt elhatározta, hogy elválik a sértettől, majd ezt követően be is nyújtotta a bontókeresetet a bíróságon.

 

A vádlott 2000. november 17-én az esti órákban a család tulajdonában lévő traktorral Szentes-Magyartés külterületén szántási munkálatokat végzett, amikor is éjfélt röviddel megelőzően a szántóföldön megjelent a vádlottal közösen használt gépkocsival a sértett. A férj féltékenység okán kérdőre vonta a vádlottat, majd közöttük veszekedés, dulakodás alakult ki, melynek következtében a vádlott a traktor ülése előtt lévő pajszervasat magához vette, majd azzal nagy erővel megütötte a sértett fejének hátsó részét.

A sértett feje erősen vérezni kezdett, majd összeesett. A vádlott ekkor megnézte a földön fekvő sértett pulzusát és légzését és megállapította, hogy a sértett életjeleket már nem ad. Ezt követően az évek óta felgyülemlett sérelmei miatt a vádlott dühből a kezében lévő pajszervassal még néhány alkalommal közepes erővel megütötte a földön fekvő sértettet.

A vádlott ezt követően a sértettet a szántóföldön egy gödörbe húzta, majd betemette és a traktorral hazaindult. Otthonából kerékpárral ment vissza az elkövetés helyszínére, majd a kerékpárt és a pajszervasat a sértettel közösen használt személygépkocsiba tette. A kerékpárt és az elkövetéshez eszközül használt pajszervasat a Szentes és Csongrád közötti Tisza-hídról a Tiszába dobta.

A vádlott néhány héttel később bejelentést tett a Szentesi Rendőrkapitányságon, hogy férje otthonukból 2000. november 17-én ismeretlen helyre távozott. A rendőrség államigazgatási eljárás keretében kísérelte meg felkutatni a sértettet, azonban hollétére vonatkozóan adat nem merült fel, így az eljárást befejezték. A vádlott több mint hat év elteltével kezdeményezte férje holttá nyilvánítását, majd a bíróság a sértett holtnak nyilvánította.

 

Az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéltében a tényállást akként állapította meg, hogy a vádlott meg nem cáfolt vallomásával egyezően rögíztette, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt, ugyanis az ittas állapotban lévő sértett a szántóföldhöz éjjel kiérkezve féltékenysége okán vonta kérdőre a vádlottat, majd szidalmazta és különböző módon, emellett több alkalommal bántalmazta is. A vádlott a sértett további bántalmazásának elhárítása érdekében vette magához a traktor ülése mellett elhelyezett pajszervasat és egy alkalommal a neki éppen hátat fordító sértettet nagy erővel fejbe vágta.

 

A 2012. évi C. számú Büntető törvénykönyvről szóló törvény 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Míg ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha azt személy ellen éjjel követik el.

 

A törvényszék nem jogerős ítéletében a vádlottat a fenti törvényi rendelkezés alapján jogos védelmi helyzete okán felmentette.

 

A bíróság ítéletével szemben az ügyész fellebbezést jelentett be, míg azt a vádlott és védője tudomásul vette, így az ítélet nem emelkedett jogerőre.

 

Szeged, 2018. június 12. 

 

Szegedi Törvényszék Sajtóosztály