A Szegedi Törvényszék 2013. október 21. napján kihirdetett ítéletében elutasította K. Ede felperesnek a Készenléti Rendőrség (korábban Nemzeti Nyomozó Iroda), Legfőbb Ügyészség, Fővárosi Törvényszék és Fővárosi Ítélőtábla ellen benyújtott nem vagyoni kártérítés iránti keresetét.

A 8 halálos áldozattal járó, 2002. májusában a móri Erste Bank Fiókban elkövetett bűncselekmény miatt először életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, majd perújítás eredményeként jogerősen – e cselekmény miatt – felmentett Kaiser Ede személyhez fűződő jogai megsértése miatt közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén követelt 25.000.000,- Ft-ot.

(A felperes jelenleg is más bűncselekmények miatt jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetését tölti, ezért a büntetőeljárási törvény szerinti, az állammal szembeni kártalanítási igényt nem érvényesíthetett.)

A felperes a nyomozóhatósággal szemben 8 pontban sorolta fel azokat a mulasztásokat, melyek álláspontja szerint kirívóan felróható és jogellenes jogalkalmazási hibák voltak. Az ügyészségnek a fokozott ügyészi felügyelet miatt ugyanezen pontokat, továbbá a szerinte jogellenes vádemelést rótta fel.

Az alap büntetőeljárás során eljárt első- és másodfokú bíróság kapcsán 23 pontban összegezte azokat a jogalkalmazási tévedéseket és mulasztásokat, melyek álláspontja szerint téves elítéléséhez vezettek.

A törvényszék külön bizonyítás nélkül is megállapította, az a tény, hogy a felperes nevét, személyiségét éveken át alaptalanul hozták kapcsolatba a móri cselekménnyel és emiatt a közvélemény előtt személye rendkívül negatív megítélés alá esett, önmagában sértette személyhez fűződő jogát.

Egyenként vizsgálva a kereset pontjait a bíróság megállapította, hogy a kártérítési felelősség törvényi feltételi közül több pontnál a jogellenesség sem volt megállapítható. Más pontoknál az eljárt hatóságok mulasztottak, de e jogalkalmazási hibák, illetve tévedések vagy nem voltak kirívóan felróhatóak, vagy nem volt megállapítható az okozati összefüggés a téves elítélés és a mulasztás között.

A törvényszék indokolásában rámutatott, azokból az adatokból, új bizonyítékokból, melyek a perújítási eljárásban váltak csak ismertté, illetve a K. Edének alibit igazoló tanúk elleni, hamis tanúzás miatt utóbb indult és felmentéssel zárult perben derültek ki, visszamenőlegesen nem lehet következtetéseket levonni. Az alapeljárásban a rendőrségnek, ügyészségnek és a bíróságoknak az „akkor és ott” rendelkezésükre állt információk alapján kellett dönteniük. A polgári jogi kártérítési felelősség szempontjából ezek mérlegelése, értékelése körében elkövetett kirívóan súlyos jogalkalmazási hibák vezethetnek csak a kártérítési felelősség megállapításához. A törvényszék kiemelte azt is, hogy a polgári per nem szolgálhat a korábbi büntetőeljárás általános törvényességi felülvizsgálataként.

Szeged, 2013. október 22.

A Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya