A korábban eljáró büntetés-végrehajtási bíró 2016. március hó 01. napján meghozott végzésében B. L. elítéltet az életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből nem jogerősen feltételes szabadságra bocsátotta annak megállapítása mellett, hogy a feltételes szabadság ideje 10 év, amely idő alatt az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll. A bíróság emellett az elítélt részére külön magatartási szabályokat írt elő, figyelmeztetve az elítéltet, hogy ezek megszegése esetén erre irányuló ügyészi indítványra a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye.

 

Az elsőfokú bíróság ezen döntése meghozatalát megelőzően a büntetés-végrehajtási intézet által adott vélemény, valamint a rendelkezésre álló egyéb iratok és az elítélt meghallgatása útján vizsgálta az elítélt későbbi életvezetésével kapcsolatos szándékát, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos korábbi, rá nézve kedvezőtlen döntés meghozatalát követően kifejezetten pozitív irányú magatartást tanúsított, több jutalmat érdemelt ki, emellett zárkamegbízotti tisztsége ellátásával kifejezetten segítette a büntetés-végrehajtási intézet rendjének más elítéltek részéről is történő betartását, ekként az elítélt összességében immár hosszabb időn át tanúsított kifogástalan magatartást. A fentieken kívül az elítélt részéről tett írott és elektronikus sajtóban megjelent nyilatkozatok alapján az elítélt megbánására lehetett következtetni, mely körülményből és azon adatokból, miszerint az elítélt a büntetés végrehajtása alatt iskolai tanulmányokat folytatott, sikeres érettségi vizsgát tett, a családtagjaival az utóbbi időben intenzív kapcsolatot tartott, le lehetett vonni azt a következtetést, hogy B. L. elítélt megkísérelt megtenni mindent annak érdekében, hogy szabadulása esetén a társadalomba be tudjon illeszkedni. Mindezen adatok alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elítélttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Az elsőfokú bíróság végzését az elítélt és védője tudomásul vették, míg az ügyész fellebbezést jelentett be az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának mellőzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a végzéssel szembeni fellebbezés halasztó hatályú, az elítélt szabadon bocsátására nem került sor.

 

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa 2016. március hó 04. napján meghozott határozatában az elsőfokú bíróság végzését felülbírálta és az abban megállapítottakat megalapozatlannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú döntés megalapozatlanságát főként az eredményezte, hogy az elsőfokú bíróság nem kellő módon tisztázta, hogy az elítélt kész-e arra, hogy szabadulása alkalmával törvénytisztelő életmódot folytasson, ezáltal levonható-e megalapozott következtetés arra, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A másodfokú bíróság a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság számára többek között pszichológus bevonása mellett elme-orvosszakértői vélemény beszerzését írta elő az elítélt személyiségszerkezetének feltárására vonatkozóan.

 

A megismételt eljárás során eljáró bíró igazságügyi orvosszakértői vélemény elkészítését rendelte el, előírva, hogy a szakértők pszichológus szakértő bevonásával adjanak véleményt az elítélt személyiségszerkezete vonatkozásában.

 

A mai napon megtartott tárgyaláson a bíróság meghallgatta az elítéltet, valamint okirati bizonyítékokat ismertetett, ennek keretében felolvasta többek között az elítélt személyiségszerkezetét elemző igazságügyi elme-orvosszakértői véleményt, és figyelemmel arra, hogy az igazságügyi szakértő a bíróság kötelező előírása ellenére a szakvélemény elkészítésébe nem vont be pszichológust, a büntetés-végrehajtási bíró a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el, melyre tekintettel a tárgyalást 2016. szeptember hó 07. napjára elnapolta.

 

 

Szeged, 2016. június 29.   

 

                                                             

 

A Szegedi Törvényszék Sajtóosztálya