A másodfokú bíróság határozatában a gyanúsított azonnali szabadlábra helyezését rendelte el, figyelemmel arra, hogy nevezett kóros elmeállapota miatt nem büntethető, mely tény az előzetes letartóztatás elrendelésének törvényes akadálya. Ügyészi indítvány hiányában a gyanúsított ideiglenes kényszergyógykezelésének esetleges elrendelésére sem volt lehetőség.

 

Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének, ha kóros elmeállapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, kényszergyógykezelését kell elrendelni, feltéve, ha büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. Ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének pedig akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni.

 

Kiemeli a bíróság, hogy az elmeállapotuk folytán veszélyeztető magatartást tanúsító személyek – akár intézeti körülmények közötti – gyógykezelésének elrendelése a társadalom védelme érdekében elsősorban nem a büntető bíróság feladata. Így amennyiben – mint jelen ügyben is – az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének feltételei azért nem állnak fenn, mert az elkövető büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést kellene kiszabni, az ügyész az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései alapján a beteg kötelező intézeti gyógykezelésére irányuló, nem büntető bíróság előtt induló eljárást kezdeményezhet. Erre irányuló indítvány hiányában azonban a bíróság eljárására nincs lehetőség.

 

 Székesfehérvár, 2016. május 27.

 

A Székesfehérvári Törvényszék Sajtóosztálya