A vád szerint az I., II. és III. r. vádlottak 1999-ben illetve 2002-ben két céget alapítottak, melyek fő tevékenysége a cégbejegyzés szerint üzletviteli tanácsadás, ténylegesen fogyasztói csoportok szervezése és működtetése volt. A cégek megalakulását követően - anélkül, hogy azt a cégnyilvántartásba bejegyezték volna, az ország egész területén számos fiókirodát nyitottak, üzletkötőket vettek fel, különböző helyi és regionális sajtótermékekben hirdetést adtak fel. Az I.-IV.r. vádlottak üzletkötőiket központi oktatásokon arra biztatták, utasították, hogy a szerződéskötést megelőző szóbeli tájékoztatás során a cégek tényleges tevékenységét elhallgató, hitelnyújtással foglalkozó gazdasági társaság látszatát keltő, a rendkívül kedvező feltételeket hangsúlyosan kiemelő, a hitelhez jutás gyors és egyszerű lehetőségét kínáló információkat közöljenek. Az itt tanultakat a további vádlottak az általuk vezetett vidéki telephelyre felvett üzletkötőknek változatlan tartalommal adták át.

 

Ezt követően a vád szerint a vádlottak hitellehetőségeket kínáltak a sértetteknek, akik nem kaptak teljes körű, korrekt tájékoztatást a szerződéskötést megelőzően. Elhallgatták előlük, hogy a cég vásárlói csoport szervezésével foglalkozik, elképzelhető, hogy az igényelt összeghez csak 1-5-10 év múlva jutnak hozzá, közgyűlésen történő kiválasztás útján, továbbá, hogy a cég nem rendelkezik sem a hitelnyújtáshoz szükséges összeggel, sem a megjelölt anyagi javakkal. A vádlottaknak nem állt szándékában a szerződésszerű teljesítés, jogtalan haszonszerzés végett megtévesztették a több mint háromezer sértettet. A szerződések aláírását követően a sértettektől nyugta ellenében „szerződéskötési, megbízási díjat, törlesztőrészleteket” vettek át, mellyel megegyező összegű kárt okoztak a sértetteknek.

 

A Székesfehérvári Járásbíróság a bírósági szakban 2005. óta folyó eljárásban közel 200 tárgyalási napot tartott. A mintegy 3300 főt számláló sértetti körből a sértettek jelentős részét közvetlenül, megkeresett bíróság útján vagy írásbeli tanúvallomás engedélyezése formájában hallgatta meg. 

Az ügyben keletkezett és a bíróság által áttanulmányozott iratok mennyisége kiemelkedő volt. Csak a nyomozás során keletkezett iratanyag több mint 10.000 oldal terjedelmű volt (nem számítva a mellékleteket), ezt egészítette ki a bírósági eljárás során a bírósági tárgyalási jegyzőkönyvekből, megkeresett bíróságok útján kihallgatott tanúk kihallgatási jegyzőkönyveiből és egyéb iratokból álló, többezer oldalas írásos anyag.

 

 A bíróság az így lefolytatott, kiemelkedően nagy terjedelmű bizonyítási eljárás eredményeképpen 2016. április 8. napján kihirdetett ítéletében valamennyi vádlott bűnösségét megállapította. Az I. r. vádlott felelősségét felbujtóként elkövetett, 1219 rendbeli csalás bűntettében illetve vétségében, valamint jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében állapította meg. A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1217 rendbeli csalás bűntettében illetve vétségében, valamint jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, ugyancsak, mint felbujtót. Mindkét vádlottat 2 év - végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte. A többi vádlottat végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre, pénzbüntetésre, próbára bocsátásra ítélte, illetve megrovásban részesítette. Rendelkezett a sértettek által előterjesztett kártérítési igényekről, a vádlottakkal szemben összesen több mint 20 millió Ft összegben vagyonelkobzást rendelt el, továbbá rendelkezett a több mint 2 millió Ft összegű bűnügyi költség viseléséről. 

 

A jelen ügyben irányadó, a büntetéskiszabásra vonatkozó törvényi keret a 1-től 7 és fél évig terjedő szabadságvesztés volt (tekintettel a cselekmények halmazatára). Ugyanakkor szem előtt kellett tartania a bíróságnak az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát, mely szerint a tisztességes eljárás követelményébe ütközik a büntetőeljárás olyan hosszú időtartama, amely jelen ügyben is rögzíthető. Ilyen esetben a büntetés kiszabása során kell törekedni a többlet-joghátrányok semlegesítésére, olyan büntetés kiszabásával, ami lényegesen enyhébb, mintha ésszerű időn belül befejeződött volna az eljárás. Jelen ügyben az eljárás bírósági szakának rendkívüli hosszát az indokolta, hogy a nyomozás során a sértetteket tanúként úgy hallgatták ki, hogy – mivel a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyt még akkor -, a bizonyítási cselekményről a későbbi gyanúsítottak és védőik nem értesülhettek, így azokon nem vehettek részt. Ezért a vádlottak és védőik kérelmére a bírósági eljárásban az ő jelenlétükben illetve tudtukkal a tanúk ismételt kihallgatására kellett, hogy sor kerüljön.  

Az ítélet nem jogerős.

 

 

Székesfehérvár, 2016. április 8.

 

A Székesfehérvári Törvényszék Sajtóosztálya