A vádirat szerint 2013. március 14-én – különösen rossz látási, időjárási és útviszonyok mellett (a látótávolság az erős szél okozta hófúvás miatt 50-100 méterre csökkent, az aszfalt felülete síkos, jeges volt) a vádlott az M7 autópálya jobb oldalán haladt Budapest felől Siófok irányába egy vontatóból és a hozzá kapcsolt tartálykocsiból álló járműszerelvénnyel. A 71-es km-szelvénybe a vádlott eltúlzott, mintegy 80 km/h sebességgel ért be, ahol - látva az előtte részben a korábban bekövetkezett baleset miatt az úton feltorlódó személy és tehergépjárműveket - lassított, majd ismét gyorsítva járműszerelvényével öt, már álló gépjárműnek ütközött, ezzel egy gépkocsit egy másik alá gyűrt, az egyik személygépkocsi két jármű közé szorult, a tetejére egy további személyautó került rá, valamint három további gépjárművet is összetolt. A baleset következtében két fő életét vesztette, négy személynek súlyos, 8 napon túl gyógyuló, míg további öt személynek könnyű, 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek.

 

A Székesfehérvári Járásbíróság 2016. március 21. napján tanúkihallgatásokkal, és az ügyben kirendelt két műszaki szakértő meghallgatásával folytatta a bizonyítási eljárást. Utóbbi eljárási cselekményre a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldása miatt volt szükség.

 

Az ügyész a mai napon a tényállásból egyes sértettek sérüléseit kirekesztette, mivel megállapítható volt, hogy sérüléseik nem a vádlott cselekményével összefüggésben jöttek létre, ezért a vádat halált okozó közúti baleset vétségére módosította.

 

A bíróság a mai napon ítéletet hirdetett, mellyel a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette.

 

A bíróságnak a vádlott felelőssége körében azt kellett tisztáznia, hogy a vádlott cselekménye, szabályszegése következtében jött-e létre a halálos eredmény, illetve következtek be a sértettek sérülései. A bizonyítást nehezítette, hogy térben és időben több ütközés történt, a járműroncsolódásokon kívül egyéb objektív bizonyítékok (pl. féknyom) a rendkívüli időjárási körülmények miatt nem álltak rendelkezésre. Az ütközések bekövetkezésének időrendjére, sorrendjére, nagyságrendjére csak és kizárólag tanúvallomások álltak rendelkezésre, melyek ellentmondásosak voltak. Mindkét műszaki szakértő egyetértett abban, hogy a járművek összeütközésének sorrendje szakértői eszközökkel nem állapítható meg, ahogyan az sem, hogy a korábbi ütközések a későbbiekre milyen hatással voltak.

 

Az így beszerzett bizonyítékok mérlegelése alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott bűnössége kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg.

 

A vádlott távollétében meghozott ítéletet a védő tudomásul vette, az ügyész fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása, és büntetés kiszabása iránt.

 

Székesfehérvár, 2016. március 22.

 

A Székesfehérvári Törvényszék Sajtóosztálya