A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2019. december hó 12-én tartott nyilvános ülésen – részben megváltoztatva a Szekszárdi Járásbíróság elsőfokú ítéletét, felemelve a büntetés mértékét – 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte jogtalan elsajátítás vétsége és sikkasztás bűntette miatt azt az asszonyt, aki 2016 őszén a részére tévedésből átutalt magasabb összeget felszólítás ellenére nem fizette vissza, hanem saját céljaira felhasználta. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá kötelezte a vádlottat 16.906.965,- forint bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint 2016. október 10. napján a Németországban élő vádlott észlelte, hogy nem kapta meg abban a hónapban a részére korábban jogerősen megítélt keresetpótló járadékot a sértett gazdasági társaságtól, ezért felhívta annak könyvelőjét, hogy az utalást mielőbb teljesítse részére. A sértett társaság megbízásából eljáró könyvelő azonban 2016. október 11. napján a vádlott részre az általa megadott, németországi hitelintézetnél vezetett bankszámlára nem az aznapi középárfolyammal számított havi kártérítésként járó 267,81 Euro összeget utalta át, hanem a netbankon keresztül történő utalás során az utalandó összeget tévedésből 267.810,5 Euro összegben jelölte meg, amely utalás teljesedésbe ment még aznap.
A könyvelő a vádlott érdeklődését követően 2016. október 12-én annak megnyugtatása végett utánanézett, hogy mi történt az utalással, amikor is észlelte, hogy a rendszeres havi kártérítésként járó 267,81 Euro helyett tévedésből 267.810,5 Euro összeget utalt át a vádlott részére. A könyvelő a tévedés észlelését követően, 2016. október 13-án felhívta telefonon a vádlottat és közölte vele, hogy téves utalás történt, egyben megkérte arra, hogy utalja vissza a különbözetet a cég részére. A vádlott ekkor szóban ígéretet tett, hogy visszautalja a különbözetet és közölte vele, hogy a pénz még nem érkezett meg a számlájára. Ezt követően a könyvelő több sms és e-mail üzenetet küldött a vádlottnak, tájékoztatva arról, hogy mekkora összeget kell visszautalnia, milyen bankszámla számra, azonban ezen üzenetekre a vádlott már nem reagált és a későbbiek során a könyvelő telefonhívásait sem fogadta, majd az e-mail és sms üzenetek is visszaérkeztek „eredménytelen kézbesítés” igazolás mellett a könyvelő részére.
A vádlott azonban a tévedésből részére ezerszeres összegben átutalt pénzt három egymást követő napon, 2016. október 12-én, 13-án és 14-én a német bankban felvette és azt saját céljaira fordította, illetve hozzátartozóinak adta.
Mivel a tévedésből átutalt összeg nem került visszautalásra a társaság számlájára, ezért a könyvelő várt még pár napot, majd értesítette a sértett Kft. ügyvezetőjét a téves utalásról, aki 2016. október 25-én a társaság nevében írásban felszólította a vádlottat a tévedésből részére átutalt pénzösszeg visszafizetésére, amelynek szintén nem tett eleget, valamint a bankon keresztül a kedvezményezett visszautaláshoz történő számlatulajdonosi jóváhagyását is kifejezetten megtagadta, azonban ekkorra már a pénzt felvette a vádlott a bankszámláról.
A vádlott fenti cselekményével 167.810,5 Euro kárt okozott a sértett cégnek, amely az utalás napján, 2016. október 10-én számított napi középárfolyam alapul vételével számítottan 81.413.240.- Ft volt. Az okozott kár egy része a vádlott férjétől és fiától végrehajtás keretében lefoglalt személygépkocsik értékesítése következtében utóbb megtérült.

A járásbíróság a bűnösségét végig vitató vádlottat jogtalan elsajátítás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért 1 év fogház fokozatú szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá kötelezte a sértett cég javára 90.725,- Euro tőke és annak kamata, mint kártérítés megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a cselekmény eltérő jogi minősítése (jogtalan elsajátítás vétsége helyett különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettének megállapítása), valamint a büntetés súlyosítása, börtön fokozatú szabadságvesztés kiszabása végett.

A törvényszék a másodfokú eljárás során – a történeti tényállás pontosítása mellett - arra a következtetésre jutott, hogy a járásbíróság az ügy érdemét érintően helyesen, okszerűen foglalt állást a vádlott büntetőjogi felelősségének megítélése körében, ugyanakkor a jogi minősítés kapcsán részben tévedett. A törvényszék kiemelte, hogy a vádlott három részletben (2016. október 12., 13. és 14. napján) eszközölt pénzfelvétel útján jutott a tévesen utalt pénzösszeghez, a sértetti társaság könyvelője a második napon hívta fel ennek tényére figyelmét, illetve szólította fel a kiutalt többletösszeg visszafizetésére. Eszerint az első két napon a vádlott a tévedésből hozzákerült összeget vonta el a sértettől, míg az utolsó pénzfelvételnél már annak ismeretében cselekedett, hogy tudomása volt a téves utalás tényéről, a pénz valós eredetéről. Mivel az értesítés napját követő pénzfelvételkor a vádlott már egyértelműen tudatában az előbbieknek, a határozott sértetti rendelkezés ismeretében vonta el az idegen pénzösszeget, ebből következően annak megszerzésekor – szemben az első kettő, sértetti értesítést megelőző, a jogtalan elsajátítás vétségét kétségtelenül megvalósító pénzfelvétel alkalmával - már nem volt jóhiszemű, ekként a terhére megállapított bűncselekmény ez időtől sikkasztásként is értékelendő.

A törvényszék a fenti jogi álláspontja alapján mondta ki két vagyon elleni bűncselekményben is bűnösnek a vádlottat, és a halmazati büntetési szabályok alkalmazásával a cselekmény súlyához és az alanyi bűnfelelősséghez igazodó, az enyhítő körülmények túlsúlyát megfelelően figyelembe vevő büntetési nem, a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását ítélte meg – egyezően a járásbírósággal - célravezetőnek azzal, hogy a vádlottal szemben a bűnösségi kör bővülése nyomán szükségesnek mutatkozott e szabadságvesztés tartamának és próbaidejének súlyosítása. Ezen túl a törvényszék a sértett javára megítélt polgári jogi igényen is módosított akként, hogy a kártérítés összegét nem euró, hanem forint pénznemben állapította meg.

Szekszárd, 2019. december 20. 

Szekszárdi Törvényszék Sajtóosztály