A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2024. március 14-én tartott nyilvános ülésén – kisebb részben, a bűnügyi költség viselése körében megváltoztatva a Paksi Járásbíróság elsőfokú ítéletét – szexuális erőszak bűntettének kísérlete, rablás bűntette, 5 rendbeli okirattal visszaélése, valamint 4 rendbeli készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt 3 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélt jogerősen egy húszas évei elején járó férfit. A vádlott feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés 2/3-ának kitöltését követő napon bocsátható.
Az elsőfokú bíróság tényállása szerint a vádlott 2022. augusztus 11-én az éjszakai órákban Pakson követni kezdte a munkából haza igyekvő sértettet és szexuális cselekmény végzésére kísérelte meg kényszeríteni. A vádlott hátulról a sértetthez lépett, derekánál átkarolta és megfenyegette azzal, hogy ha sikítani mer, akkor megöli. A sértettnek sikerült ellöknie magától a vádlottat és felszólította, hogy hagyja őt békén. Ekkor a vádlott a sértett után lépett, karjánál erősen megragadta, rángatta, miközben ismét többször megfenyegette. A vádlott a sértettet a földre rántotta és megpróbált ráfeküdni, azonban ezt a sértett rugdosással megakadályozta. Ekkor a vádlott felállt és a sértett fejét többször az ágyékához húzta. A sértett hangos kiabálása és ellenállása hatására a vádlott végül nemi vágyának kielégítése céljával felhagyott és elindult a pályaudvar felé. A sértett ezt kihasználva szeretett volna bejutni a lépcsőházba, a kódot beütötte az ajtózárba, amikor a vádlott visszafordult, a sértetthez szaladt és táskáját megragadta, majd azt többszöri rángatással elvette. A vádlott a táskában található készpénzből 2000 forintot magához vett, majd a táskát a pénztárcával együtt egy árokba dobta. A sértett a táskájának lerántása következtében zúzódással, illetve horzsolással járó sérülést szenvedett el. 
A járásbíróság fentebb írt döntése ellen a vádlott védője jelentett be fellebbezést a szexuális cselekmény vonatkozásában felmentés, illetve a kiszabott büntetés enyhítése végett.
A törvényszék a fellebbviteli eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, cselekményeit törvényesen minősítette, ekként a részbeni felmentést célzó védői fellebbezés nem foghatott helyt. A járásbíróság a büntetéskiszabás során figyelemmel volt a büntetés kiszabás törvényben rögzített elveire, a vádlott tekintetében az enyhítő /a vádlott fiatal felnőtt kora, beismerő vallomása, megbánása, a sértett megbocsátása, az okozott vagyoni hátrány majdnem teljes körű megtérülése, a vádlott pszichés állapota, a szexuális cselekmény kísérleti szakban maradása, a rablás vonatkozásában pedig azt a körülmény, hogy az nem közvetlenül személy ellen irányult, hanem a dolog ellen erőszak tevődött át a sértettre/ és súlyosító körülményeket /korábbi elítélés, az éjszaka, útonálló módon történő elkövetés, azt, hogy a vádlott mindkét súlyosabban minősülő cselekmény esetében nő sérelmére követett el erőszakos cselekményt/ javarészt feltárta, azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. A törvényszék álláspontja szerint a nagyobb nyomatékkal figyelembe veendő enyhítő körülményekre tekintettel az egyébként 2-12 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményért a mértékében a büntetési középmértéktől (7 év) jócskán elmaradó szabadságvesztés büntetés is alkalmas az egyéni és a társadalmi bűnmegelőzésben testet öltő büntetési célok hatékony érvényre juttatásában, ekként a védelemnek az enyhítésre irányuló jogorvoslata ugyancsak nem vezethetett eredményre. Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság ítéletének főbb rendelkezéseit /minősítés, büntetés/ érintetlenül hagyta, csak a bűnügyi költség viselése körében módosított az elsőfokú határozaton.
Az ítélet jogerős.

Szekszárd, 2024. március 18.

Szekszárdi Törvényszék Sajtóosztály