Az első fokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2021. február 16-án tartott nyilvános tárgyaláson 3 év 6 hónap fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azt az anyát és lányát, akik 2018 szeptemberében Bölcskén megpróbálták megölni a lánnyal évek óta rossz viszonyt ápoló apát. A vádlottak a kiszabott szabadságvesztés fele részének kitöltését követő nap bocsáthatóak legkorábban feltételesen szabadságra.

Az ítélet tényállása szerint a vádlottak az anya és a húszas évei elején járó lánya, míg a sértett I. r. vádlott férje, II. r. vádlott apja. A család Bölcskén, egy családi házban élt közös háztartásban. A II. rendű vádlott és a sértett közötti kapcsolat a vádlott 13-14. életévétől kezdődően, konkrét eseményre vissza nem vezethető okból fokozatosan megromlott, amely következtében a II. rendű vádlott az édesapja személyével kapcsolatban érzelmileg olyan mértékben traumatizálódott, hogy vele nem is beszélt, a jelenlétét vele közös légtérben képtelen volt elviselni, még vezetéknevét is megváltoztatta. Ennek a helyzetnek a megoldására 2014 - 2015. években a II. rendű vádlott – a szülei szorgalmazására – néhány alkalommal járt pszichológusnál, illetve nevelési tanácsadónál és gyermekpszichiátrián, azonban az alkalmazott terápiát nem érezte hatásosnak, így többször nem jelent meg a beszélgetéseken. A II. rendű vádlott teljesen elutasító magatartása miatt, a konfliktusok elkerülése végett a sértett azokban az időszakokban, amikor a leánya az otthonukban tartózkodott, átmenetileg átköltözött a saját szülei házába. Amikor azonban II. rendű vádlott a középiskolai tanulmányainak tartama alatt kollégiumban vagy albérletben lakott, akkor a sértett a feleségével és a fiukkal együtt a közös otthonukban élt. A sértett a feleségével ugyan – a leányuk tudta nélkül – folyamatosan, naponta-kétnaponta tartotta a kapcsolatot, azonban a házastársi viszonyuk megromlott, elsősorban azért, mert I. rendű vádlott teljes mértékben azonosult II. rendű vádlottnak az édesapja személyét elutasító magatartásával.

A vádlottak megbeszélték egymással, hogy közös erővel és együttműködéssel a sértett életére törnek. 2018. szeptember 18-án, amikor a bátyja Budapesten maradt éjszakára tanulmányai miatt, II. rendű vádlott egyeztetett a hazaérkező édesanyjával, hogy most jött el az idő arra, hogy áthívja magukhoz a sértettet, az apa-leánya közötti konfliktus megbeszélésének ürügyével. I. rendű vádlott 20:30 órakor telefonált is a férjének és megkérte, menjen át hozzájuk beszélgetni és béküljenek ki a leányával. A sértett szokatlannak tartotta a meghívást, mivel hasonlóra évek óta nem volt példa. Telefonált is a fiának, aki maga sem értette az édesanyja és a testvére viselkedését, és még figyelmeztette is az édesapját, hogy vigyázzon magára.
A sértett 20:40 óra körüli időben érkezett meg és bement a ház előszobájába. Miután a sértett belépett az előszobába, a lánya azzal „fogadta”, hogy nem jó ez az állapot, ez nem mehet így tovább és kérdőre vonta, miért ment el a nagyanyja temetésre és miért is „bunkó” vele. Ezután a vádlottak azt mondták a sértettnek, meglepetésük van számára, sőt II. rendű vádlott hozzátette, készített „békesütit” is. Miután a lánya megkérte a sértettet, hogy csukja be a szemét és ne mozogjon, I. rendű vádlott a férje háta mögé lépett és hátulról a két tenyerével befogta mindkét szemét. Eközben II. rendű vádlott az előszobában lévő szekrényhez lépett, ahonnan felvette a jobb kezébe a 16 cm hosszúságú, fa nyelű konyhakést, amelynek 7 cm hosszúságú, hegyes pengéjének legnagyobb szélessége 1,5 cm, a bal kezébe pedig egy flakon – a szemet, az orrot és a felső légutakat irritáló – darázsirtó aeroszolt.
A II. rendű vádlott a kést a jobb kezében tartva odalépett a sértett elé és őt szemből torkon szúrta, mégpedig a nyakának bal oldalán, az állcsontja alatt legalább közepes erővel, nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozó módon. A balról jobbra, elölről hátrafelé és lentről felfelé haladó, mintegy 5 centiméter mélységű szúrócsatornában a penge a bal külső nyaki verőér előtt a garat bal oldalsó és hátulsó falának környezetéig hatolt, 2 milliméter távolságban elhaladva a nyaki verőértől, amelynek sérülése esetén, szakszerű elsősegélynyújtás hiányában a sértett halála néhány percen belül, heveny vérveszteség eredményeképpen bekövetkezett volna. A sértett nyaki verőerének sérülése azonban pusztán a szerencsés véletlennek köszönhetően elmaradt.
A sértett a sérülésének észlelésekor a felesége kezeit ellökte a szeme elől, valamint védekezésül – lánya kezének megragadásával - megpróbálta őt a cselekménye folytatásában megakadályozni. II. rendű vádlott a sértett védekezésével szemben, a bal kezében tartott darázsirtó flakonjából többször az édesapja arcába fújt. A permetben lévő hatóanyagok miatt a sértett látása elhomályosult, ezért elkezdett kifelé menekülni a házból. Eközben I. rendű vádlott felkapta a fal mellett tervszerűen elhelyezett, kb. 35 cm hosszúságú fanyelű, kb. 12 cm szélességű gumifejjel ellátott kalapácsot, amellyel először oldalirányból, majd utóbb hátulról is fejbe csapta a férjét.
A sértettnek végül sikerült kijutnia az épületből az utcára, futni kezdett, de II. rendű vádlott üldözőbe vette. I. rendű vádlott eközben beült a Suzuki Swift típusú személygépkocsijukba és utánuk hajtott. Legfeljebb 35-45 km/h sebességgel elhaladt a számára jól látható lánya mellett, majd egy jól belátható útszakaszon fékezés nélkül, szándékosan, a gépjármű lökhárítójának jobb első részével hátulról, kissé oldalról, nagy erőbehatást eredményező módon nekihajtott az úttest jobb szélén menekülő sértettnek. A személygépkocsi elsődlegesen a sértett bal térdével ütközött; mely sérülésnek a tényleges gyógytartama összességében kb. 8 hét. A sértett másodlagosan felvágódott a motorháztetőre, majd a szélvédőnek csapódott, utána pedig bezuhant az úttest mellett húzódó árokba. 
A személygépkocsival történt, az emberi erőt lényegesen meghaladó elsődleges ütközésből származó sértetti sérülések jellegére, elhelyezkedésére és keletkezési mechanizmusára tekintettel, a súlyosabb következmények kialakulásának lehetősége is fennállt, míg a másodlagos ütközés végső soron halálos következményekhez vezethető, agyzúzódásban, koponyaűri vérzésben, nyakcsigolya-sérülésben is reálisan megnyilvánulható eredményének elmaradása is a véletlennek köszönhető. 
Az I. rendű vádlott, miután elgázolta a férjét, felvette II. rendű vádlottat és elhajtott a helyszínről. A sértett ezután bemászott egy ház udvarába a kerítésen keresztül, miközben segítségért kiabált és hívta a központi segélyhívót. A mentőszolgálat tagjai a sértettet beszállították a szekszárdi kórház traumatológiai osztályára, ahol a sérüléseit ellátták, majd őt 2019. szeptember 27-ig osztályos kezelésben részesítették.

A törvényszék a bűnösségüket be nem ismerő, cselekvőségüket jogos védelemmel kimenteni igyekvő, az eljárás alatt távoltartással érintett, de végig szabadlábon lévő vádlottakat, mint társtetteseket előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt a fent említett büntetésre ítélte a „feles” kedvezmény biztosítása mellett.

A büntetés kiszabása során a bíróság súlyosító körülményként vette figyelembe azt a körülményt, hogy a vádlottak a cselekményt huzamosabb időn át kifejtve, többféle módon, több magatartás tanúsításával valósították meg, míg nyomatékos enyhítő körülményként értékelte többek között a vádlottak büntetlen előéletét, bűnözésre nem hajlamos életmódjukat, I. r. vádlott tekintetében ezen felül az általa tanúsított megbánást, valamint azt a tényt, hogy a sértett érzelmileg továbbra is kötődik a vádlottakhoz.
Az enyhítő körülmények túlsúlyára, illetve, hogy a vádlottak terhére rótt bűncselekmény kísérleti szakban maradt, a törvényszék arra az álláspontra jutott, hogy az egyébként kiemelt tárgyi súlyú cselekményhez rendelt büntetési tétel (10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés) minimuma is – fokozottan szem előtt tartva a büntetés céljainak, a bűnmegelőzés lehetséges érvényesülését - túl szigorú lenne a vádlottakkal szemben, ekként a bíróság az egyéniesítésre lehetőséget nyújtó törvényi rendelkezésekre alapítottan ún. kétfokú enyhítést alkalmazott. Ennek megfelelően a törvényszék - a bűncselekményre irányadó büntetési tétel legkisebb mértékét „áttörve” - a törvényben meghatározott két lépcsővel enyhébb büntetési tételkeretből (tehát minimum 2 évtől terjedő szabadságvesztés) kiindulva ezen alsó határhoz közeli mértékű szabadságvesztést szabott ki.

Az ítélet nem jogerős, az ügyész három munkanap gondolkodási időt tartott fenn, az I. r. vádlott és a védő a történeti tényállás megváltoztatása, eltérő jogi minősítés, illetve ezáltal a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést, míg a II. r. vádlott nem volt jelen az ítélethozatalkor, így részére kézbesítés útján kerül közlésre a határozat.

Szekszárd, 2021. február 16.

Szekszárdi Törvényszék Sajtóosztály