A Szekszárdi Törvényszék a 2018. október 2-án tartott nyilvános tárgyaláson 8 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra és 10 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte azt a korábban Pécsett ügyvédként dolgozó férfit, I. r. vádlottat, aki 2006 és 2011 között összesen 2 milliárd forintot meghaladó nagyságrendben okozott kárt 182 sértettnek. A bíróság emellett 250 napi tétel, összesen 500 ezer forint pénzbüntetésre, illetőleg 2 év 2 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte a II. r. és III. r. női vádlottakat, akik szintén hasonló bűncselekmények miatt álltak a bíróság előtt.

I. r. vádlott több éven keresztül színlelt letéti, megbízási és kölcsönszerződések keretében, jellemzően havi 5-7% mértékű, biztosan elérhető kamat ígéretével különböző pénzösszegeket vett át magánszemélyektől és gazdasági társaságoktól anélkül, hogy ténylegesen befektetési tevékenységet végzett volna. I. r. vádlott a jogtalan haszonszerzés végett a vissza nem fizetés szándékával átvett tőkét és az általa a banki kamat mértékéhez képest jóval magasabb mértékű kamatot csak kis részben fizette meg a sértetteknek. A részbeni visszafizetésekre egyébként a más sértettektől kapott pénzekből került sor. I. r. vádlott az üzletszerűen kifejtett, megtévesztő tevékenységével több mint 2 milliárd forint kárt okozott, amelyből kb. 904 millió forint térült meg.

A Szekszárdon korábban szintén ügyvédként tevékenykedő II. r. vádlott, valamint a Dombóvár és Mohács környékén tevékenykedő III. r. vádlott az I. r. vádlottéhoz hasonló, pénzügyi befektetési szolgáltatásnyújtást színlelő tevékenység folytatásával megközelítőleg 80 millió forint, illetőleg 90 millió forintot meghaladó kárt okozott a sértetteknek.

A törvényszék a terhére rótt cselekményeket részben elismerő, a bűnösségét viszont a csaknem nyolc éve húzódó eljárásban mindvégig tagadó I. r. vádlottat 182 rendbeli - 88 esetben folytatólagosan, 1 esetben kísérletként, 19 esetben közvetett tettesként, 4 esetben társtettesként, 2 esetben felbujtóként elkövetett – csalás bűntettében, valamint 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében mondta ki bűnösnek, és a fenti büntetés kiszabása mellett rendelkezett a vádlott által előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról is. A bíróság I. r. vádlottat 26 rendbeli csalás bűntette miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette.

A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe jelentős súllyal az eljárás időbeni elhúzódását, a büntetlen előéletű vádlott részbeni ténybeli beismerését, valamint az okozott kár részbeni megtérülését, míg súlyosító körülményként értékelte a sokszoros halmazatot, valamint azt a tényt, hogy a vádlott a cselekményeit ügyvédi hivatásának felhasználásával követte el. A több évig tartó cselekménysorozat egyben alkalmas volt az ügyvédi hivatásba vetett bizalom széles körű rombolására is, emellett a pénzügyi szolgáltatás nyújtásának szabályait is megszegték a vádlottak. Mindezek eredményeként a bíróság az egyébként 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény büntetésének középmértékétől enyhébb szankció kiszabását látta célravezetőnek I. r. vádlottal szemben.

A törvényszék II. r. vádlottat jogosulatlan pénzügyi tevékenység vétségében, míg III. r. vádlottat 31 rendbeli – 14 esetben folytatólagosan, 18 esetben közvetett tettesként, 4 esetben társtettesként elkövetett – csalás bűntettében mondta ki bűnösnek.

A bíróság továbbá elrendelte az I. r. vádlott letartóztatását a másodfokú eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig, a kiszabott szabadságvesztés magas mértékére figyelemmel a szökés, elrejtőzés veszélyére alapítottan.

Az ítélet nem jogerős, ellene az I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, illetve a büntetés enyhítésért jelentett be fellebbezést, A II. r. vádlott és védője, valamint az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fent, míg a III. r. vádlott és védője nem jelent meg az ítélethirdetésen.

Szekszárd, 2018. október 02.

Szekszárdi Törvényszék Sajtóosztály