A Szekszárdi Törvényszék a 2021. május 19-én tartott tárgyaláson, mint különös visszaesőt 4 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azt a fiatal férfit, aki 2019 őszén elégtétel céljából súlyosan bántalmazta ismerősét, majd szülei segítségével sorsára hagyta az eszméletlenre vert sértettet. A vádlott feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés 2/3-ának kitöltését követő napon bocsátható. 

Az ítéleti tényállás szerint I. rendű vádlott 2019. szeptember 3-án a délelőtti órákban otthonából átkerékpározott apjához, azaz a II. rendű vádlotthoz, ahol leittasodott. A II. rendű vádlott elmesélte a fiának, hogy kb. 2-3 héttel korábban őt a faluban ketten úgy megrugdosták, hogy két bordája is eltörött. A sértettet – aki II. rendű vádlott és III. rendű vádlott közös gyermekének a keresztapja – a családdal való szorosabb, barátinak tekinthető kapcsolata miatt I. rendű vádlott maga is régóta ismerte.
I. rendű vádlott röviddel később úton hazafelé észrevette a sértettet, akit kihívott az utcára és számon kérte rajta az apja bántalmazását. A sértett azonban tagadta a vádakat, amelyen I. rendű vádlott egyre jobban felháborodott és elkezdte őt hangosan szidalmazni. I. rendű vádlott verbálisan agresszív magatartása végül a tettlegességbe torkollt akként, hogy legalább három alkalommal -– kétszer igen nagy erővel – az ökölbe szorított jobb kezével belevágott a vele szemben álló sértett arcába.
A sértettnél az egyik, nagy erejű, a bal arcfelét ért ütés eredményeként többek között a bal oldali arccsontjának összességében 12 hét gyógytartamú többszörös, darabos törése alakult ki, a másik, nagy erejű ütés pedig az állcsúcsán találta el, amelynek következtében eltörött az állkapcsának bal szára, amely sérülések gyógytartama összességében 8 hét. Az I. rendű vádlottól kapott harmadik ökölütés után a sértett először nekiesett a kerítésnek, majd hanyatt vágódott úgy, hogy a bal halánték-nyakszirt tájéka nagy erővel csapódott a talajnak és nyomban elveszítette az eszméletét. Ennek következtében a sértett többek között az agykoponya 8 hét gyógytartamú, elmozdulás nélküli törését, illetve a jobb oldali homlok- és halántéklebeny agyzúzódását szenvedte el. A sértett ezek eredményeképpen közvetlen életveszélyes állapotba került.
A sértett I. rendű vádlott által történt bántalmazását és annak következményeit II. rendű vádlott is látta. I. rendű vádlott vízzel megpróbálta „fellocsolni” a sértettet, aki azonban nem tért magához. I. rendű vádlott az eszméletlen sértettet a karjába vette és elindult vele II. rendű vádlott házához, amelynek udvarába bevitte és a bejárati ajtó előtti előtérre fektette. III. rendű vádlott is otthon tartózkodott, megnézte a még mindig eszméletlen, legfeljebb hörgő hangokat hallató és céltalan karmozdulatokat tevő sértettet. I., II. és III. rendű vádlottak ismét megpróbálták a sértettet vízzel lelocsolni, hogy eszméletére térjen, de nem jártak eredménnyel, majd I. rendű vádlott időközben távozott a helyszínről. II. és III. rendű vádlottak annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt számukra a sértett nem javuló, a tőle „megszokott” részegségtől nagyon eltérő állapota, neki a tőlük elvárható módon, mentőt vagy orvosi segítséget – bár erre a lehetőségük  lett volna – telefonon egyáltalán nem hívtak, hanem magára hagyták az udvarban. II. rendű és III. rendű vádlottak végül úgy döntöttek, nem foglalkoznak tovább a kommunikációra még mindig képtelen, egyértelműen segítségre szoruló sértettel, ezért ketten megfogták őt és kivitték a házuk elé az utcára, ahol nekitámasztották a kerítésnek és magára hagyták.
A sértettnél visszamaradt bal oldali részleges végtaggyengeség, egyensúlyzavar, járászavar, valamint a mentális károsodása maradandó fogyatékosságként értékelhető.

A törvényszék a fenti cselekményét beismerő, letartóztatásban lévő I. rendű vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, míg szüleit, II. és III. rendű vádlottakat segítségnyújtás elmulasztásának vétségében mondta ki bűnösnek. Utóbbiakat a bíróság 1 év, illetve 8 hónap fogházbüntetésre ítélte, amelyek végrehajtását 4 évre, illetve 2 évre felfüggesztette.

A büntetés kiszabása során a bíróság súlyosító körülményként értékelte az egyébként 2-12 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény esetében a vádlott büntetett, hasonló jellegű, személy elleni erőszakos bűncselekmények miatti elítélésekkel kísért előéletét, különös visszaesői minőségét, az elkövetés módját, továbbá a sértettnél a bűncselekmény eredményeképpen jelentkező maradandó fogyatékosságot, míg elenyésző súllyal enyhítő körülményként a vádlott megbánását, valamint beismerését.

Az ítélet nem jogerős, a vádlottak és védőik tudomásul vették a döntést, az ügyész három munkanap gondolkodási időt tartott fenn a jogorvoslati nyilatkozatra.

Szekszárd, 2021. május 19. 

Szekszárdi Törvényszék Sajtóosztály