A Szolnoki Járásbíróság 44 tárgyalási nap után 2017. február 17. napján kihirdetett ítéletében N.E. vádlottat bűnösnek mondta ki 1555 rendbeli – ebből 1109 esetben kísérletként elkövetett – csalás bűntettében, 364 rendbeli  - ebből egy esetben kísérletként elkövetett – csalás vétségében, és 11 rendbeli személyes adattal visszaélés vétségében. 

 

Ezért a 45 éves büntetlen előéletű vádlottat halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és összesen 2 millió forint pénzbüntetésre ítélte. Ezen túlmenően a bíróság kötelezte a vádlottat, 753 sértettnek 5.900,- forinttól – 170.000,- forintig terjedő összegben kártérítés megfizetésére. Az ítéleti rendelkezés szerint a vádlottnak meg kell fizetnie továbbá 11.295.000,- forint eljárási illetéket, és 304.204,- forint bűnügyi költséget is. 

 

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 2010. december 7. napján megalapította a VH Kft-t, amelynek tevékenységi körébe kezdetben a követelés behajtás, később főtevékenységként az egyéb pénzügyi kiegészítő tevékenység tartozott. A Kft-vel szemben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2011. március 22. napján hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított, majd 2011. július 4. napján kelt határozatával a Kft-t az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási tevékenyég folytatásától eltiltotta és 5.000.000, - forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.

 

A vádlott, mint a VH Kft. ügyvezetője 2010. szeptember 7. napjától kezdődően ügynököket toborzott olyan ügyfelek felkutatása céljából, akik pénzintézetekkel kötött – döntően devizaalapú – kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek miatt nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A vádlott, illetve megbízása alapján más ügynökök tájékoztató előadásokat tartottak, ahol rendszeresen elhangzott, illetve a vádlott által összeállított tájékoztató anyagokban szerepelt, hogy a Kft. adósok és hitelintézetek között „moderációt” folytat, mely eljárás keretében, kizárólag az ügyfél érdekeit képviselve részükre anyagi stabilitást biztosít oly módon, hogy az adós ügyfeleknek a hitelező bankokkal szemben fennálló tartozásait az adós ügyfél anyagai körülményei alapulvételével átütemezteti, ezáltal adósságrendezést vállalt. 

 

A vádlott, illetve az általa beszervezett – tévedésben lévő – ügynökök előadták, hogy az ügyfeleket eredményesen tudja a Kft. képviselni, mivel a hitelt nyújtó pénzintézetek a VH Kft-vel együttműködést mutatnak, velük a közreműködés folyamatos. 

 

A tájékoztatás valótlan tartalmú volt, mivel a VH Kft. a hitelező bankokkal ilyen tevékenységre irányuló szerződéses kapcsolatban nem állt. Figyelemfelhívó, a VH Kft-nél szabványosított leveleket küldött a pénzintézeteknek, amelyben közölte, hogy az ügyfél adósságcsapdába került és hitelét csökkentett részletekben kívánja megfizetni.

 

A vádlott a tévedésben lévő ügynökök részére 15.900,- forint regisztrációs díjat határozott meg a csatlakozás feltételeként, illetve a sikerrel átütemezett ügyletek hitelösszegei után 1 %-os, a hitelintézet által fizetendő jutalékot ígért az ügynököknek, úgy hogy a jutalékok kifizetésére konkrét megállapodással a pénzintézetek részéről nem rendelkezett. 

Ezen cselekményével a vádlott 364 sértett ügynököt jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtett és részükre kárt okozott, illetve 1 esetben kárt kívánt okozni. 

 

A VH Kft-vel megbízási szerződést kötött ügynökök a vádlott által előadottakat továbbították az ügyfelek részére. Számukra adósságrendezést ígértek. A hitelintézetekkel fennálló kapcsolatrendszerre, jogi és pénzügyi szakértői csapatra hivatkozással azt állította a vádlott a Kft. ügynökein keresztül, hogy az adósoknak alacsonyabb összegű törlesztő részletet kell fizetnie. A sértett ügyfeleknek kezdetben 60.000,- forintot, majd a későbbiekben 70.000,- forint vállalási díjat kellett fizetni a VH. Kft. részére. 

 

A VH Kft. ügyvezetőjeként a vádlott a hitelintézetek felé a sértett ügyfelek nevében kizárólag csak sablonszerű leveleket juttatott el. A megkeresett hitelintézetek túlnyomó többségében a közreműködést megtagadták. A vádlottnak nem volt reális lehetősége arra, hogy a sértettek tartozásait átütemezze, mivel alkuszi tevékenységre engedéllyel nem rendelkezett, a hitelintézetekkel erre irányuló együttműködést nem épített ki, így kizárólag a pénzintézetek saját döntésén múlott a kapcsolatfelvétel. 

 

Ezen cselekményével a vádlott 1555 sértett ügyfelet jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtett és részükre kárt okozott, illetve kárt kívánt okozni.

 

A vádlott 2011 októberében a VH Kft. internetes oldalán megjelenítette a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által hozott határozatot oly módon, hogy azon a határozaton feltüntetésre került 11 a VH Kft-vel ügyfélként kapcsolatban álló személy neve, illetőleg a sértettek által közölt hitelszerződés száma. A vádlott e cselekményét is jogtalan haszonszerzési célból követte el, bár az ügyfelek engedélyt adtak a Kft-nek személyes adataik kezelésére, azonban a nyilvánosságra hozatalhoz nem járultak hozzá. 

 

Az ítélet nem jogerős, mert ellene a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezést jelentett be, így az eljárás másodfokon a Szolnoki Törvényszéken folytatódik. 

 

 

Szolnok , 2017. február 20.

 

 

Szolnoki Törvényszék