Előkészítő ülést tartott a Szombathelyi Járásbíróság M.T és társa ellen társtettesként, segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a segítségnyújtásra egyébként is köteles által elkövetett bűntettében. Az I. r. vádlott nem ismerte el bűnösségét, vallomást nem tett, míg a II. r. vádlott tett vallomást, de a cselekményben nem ismerte el a bűnösségét. A bíróság az ügyet tárgyalásra utalta, amely 2020. január 14-én lesz, a bizonyítási eljárás keretében tanúkat, szakértőket hallgat meg a bíróság.

A vádirati tényállás lényege szerint az I. r. vádlott 2011. szeptember 1-től külső telepi üzemvezetőként, a II. r. vádlott 2016. február 1-től csoportvezetőként, míg a sértett megváltozott munkaképességű betanított munkásként 2012 óta dolgozott egy kft. szombathelyi üzemében. A sértett közvetlen munkahelyi felettese a II. r. vádlott volt, de I. r. vádlott mint üzemvezető a sértettnek ugyancsak felettese, és a sértett vonatkozásában intézkedésre jogosult és köteles is volt. 2017. június 30-án reggel a sértett -mintegy 30 nagyrészt megváltozott munkaképességű munkatársával együtt- dolgozott a kft. egyik csarnokában, amikor 7 óra 43 perc körül rosszul lett, és a mellette dolgozó kollégájára dőlt. A fentieket a sértett közelében tartózkodó I. r. vádlott is észlelte, a sértetthez lépett és munkatársaival együtt a földre fektették őt.

Mindezek alatt az egyik dolgozó a mintegy 100 méterre lévő másik csarnokba sietett, hogy az ott tartózkodó II. r. vádlottnak, mint csoportvezetőnek jelezze a sértett rosszullétét. A II. r. vádlott azonnal elindult, mintegy 1,5 perc múlva érkezett meg a sértetthez, aki a földön, a hátán feküdt eszméletlen állapotban, ezért a II. r vádlott a sértett csuklóján, majd nyakán próbált pulzust tapintani, illetve a légzést figyelte, de mivel sem pulzust, sem légzést nem tapasztalt, odakiáltott az I. r. vádlottnak, hogy hívjanak mentőt. Erre az I. r. vádlott azt válaszolta, hogy várjanak még. A sértett állapota ellenére ekkor a II. r. vádlott sem intézkedett a mentőszolgálat értesítése iránt, hanem javaslatára 07 óra 47 perckor az I. r. vádlott felhívta a sértett édesapját, akit a vádlottak korábbi munkakapcsolatukból adódóan mindketten ismertek. Az I. r. vádlott közölte a tanúval, hogy a sértett rosszul lett, mire a tanú -aki ekkor az üzem közelében tartózkodott- azonnal elindult a helyszínre, egyben kérte a vádlottól, hogy tegyenek vizes törölközőt a sértett tarkójára és néhány perc múlva hívják újra.

A II. r. vádlott ekkor vizes törölközőt tett a sértett feje alá, majd az I. r. vádlott 07 óra 54 perckor újra felhívta a tanút, aki ekkor közölte, hogy már az üzemnél van. Miután a tanú megérkezett a helyszínre, a sértettet a földön továbbra is hanyatt fekvő, eszméletlen állapotban találta, és mivel légzést sem tapasztalt nála, megkezdte a sértett újraélesztését, közben felkiáltott, hogy hívjanak mentőt. Az I. r. vádlott azonban ekkor sem a mentőszolgálatnak telefonált, hanem a portaszolgálatot utasította telefonon, hogy hívjanak mentőt a sértetthez, azt azonban nem közölte, hogy a sértett milyen állapotban van.

Ezután 7 óra 59-kor a portás felhívta a mentőszolgálatot, amelynek egysége 8 óra 6 perckor érkezett a helyszínre, és mivel ekkor a sértett a klinikai halál állapotában volt  -ugyanis sem légzése, sem keringése nem volt-, azonnal megkezdték újraélesztését, egyúttal segélykocsit hívtak a helyszínre. A mentősök sikeres újraélesztést végeztek a sértetten, majd a szombathelyi kórházba szállították, ahol azonban a gondos, célszerű, szakszerű egészségügyi ellátás ellenére 2017. július 11-én elhalálozott. A sértett halála a bizonyossággal határos valószínűséggel megállapíthatóan elkerülhető lett volna, ha a vádlottak a sértett rosszullétekor haladéktalanul, de legkésőbb a rosszulléttől számított 5 percen belül intézkedtek volna a mentőszolgálat értesítése iránt, így a sértett halála és a mentőszolgálat késve történt értesítése között ok-okozati összefüggés áll fenn.

Szombathely, 2019. október 15.
 

Szombathelyi Törvényszék Sajtóosztály