A vádlott házasságából született 2002. november 30-án a sértett, akit a vádlott 2010-től kezdődően egyedül nevelt. A vádlottnak nyolc gyermeke van, azonban a bűncselekmény elkövetése idején – 2016 februárjától 2018. november 30-ig – már csak két kiskorú gyermek állt a gondozása alatt.

A tényállás szerint a többgyermekes, büntetett előéletű vádlott a gyermeknevelés során nem gondoskodott arról, hogy az egyik gyermeke iskolába járjon, az iskolával a kapcsolatot nem tartotta, a családgondozóval nem működött együtt, a gyermek fejlesztő foglalkozásokon való részvételét nem biztosította, a gyermeket elhanyagolta, nem motiválta, nem ellenőrizte, így ráhagyó, passzív nevelési attitűdjével a szülői feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegte, mellyel okozati összefüggésben az akkor kiskorú sértettnél az életkorához képest jelentős értelmi fejlettségbeli elmaradás következett be.

A bíróság részletes bizonyítást folytatott le, számos tanút, pedagógusokat és gyermekvédelmi szakembereket hallgatott ki a mintegy egy évig tartó bizonyítási eljárás során és a bizonyítás anyagává tette az eljárást érintően beszerzett okirati bizonyítékokat. A bíróság kihallgatta az időközben nagykorúvá vált sértettet is, aki azóta gyermeket szült, így felelősségtudata, felelősségvállalása kedvező irányban változott, ez azonban már nem a vádlott magatartásának eredménye. 

A Tatai Járásbíróság 2021. január 26-án a vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte továbbá két, korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtását, mert a vádlott ezek tartama alatt követte el a bűncselekményt. Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész az ítélet kihirdetését követően a jogorvoslati nyilatkozat megtételére 3 munkanapot tartott fenn, a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.

Tatabánya, 2021. január 27.

Tatabányai Törvényszék Sajtóosztály