A Tatabányai Törvényszék 2016. december 2. napján ítéletet hirdetett N.J. ellen emberölés bűntette miatt indított büntetőügyben. A bíróság a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. A vádirati tényállás szerint N.J. vádlott 1996-ban kötött házasságot K.J-al, 1996. évben Orsolya, 2002-ben Barnabás nevű gyermekük született. D.-n családi házban életek, vádlott húsfeldolgozó képzettségét otthon is hasznosította. A házat úgy építette, alakította ki, hogy az alagsorban, pincében rendszeres, nagy mennyiségű sertésvágáshoz és húsfeldolgozáshoz minden szükséges eszköz rendelkezésre állt, ezeket használta. 

 

A házastársak kapcsolata 2011-re megromlott, a vádlott feltételezte, hogy felesége megcsalta. Ezt követően rendszeres volt a vita közöttük. N-né K. J. 2011-ben házasságuk felbontását kezdeményezte. Még egy évig közösen nevelték gyermekeiket, használták a lakást. A sértett a vádlott erőszakos, fenyegető magatartása miatt Gy.-be költözött, ott bérelt lakásban élt, kisebbik gyermeke a vádlottnál volt ideiglenes intézkedéssel elhelyezve. A házassági bontóperben a gyermekek végleges elhelyezésének kérdésében a felek nem tudtak megállapodni, a vádlott nem akarta, hogy fiúk az édesanyához kerüljön, vagyonjogi kérdésben ugyancsak folyamatosan vita állt fenn közöttük. N-né K. J. sértett elhatározta, hogy ameddig végeleges döntés nem születik a gyermekek – különösen a fia -  elhelyezéséről visszaköltözik D.-re a családi házba, bár félt az újbóli bántalmazások eshetőségétől.

 

N-né K.J. gyógytornászként dolgozott, munkahelye M.-n, magánrendelőben volt. Erről a vádlottnak tudomása volt, és részletesen ismerte is az ingatlan elhelyezkedését. A vádlott 2014. május 27-én 18 óra körüli időben személygépkocsijával M.-ra ment azzal a céllal, hogy a munkahelyén megkeresi feleségét. 18 óra 30 perc és 20 óra között a rendelő közelében várta a megfelelő alkalmat. Felesége 20 óra 04 perckor a rendelőt bezárta és a Gy.-i lakására kívánt menni. A vádlott az udvaron a gépkocsik takarásában várta az asszonyt. A sértett, amikor kilépett az udvarra szembe találta magát a vádlottal, aki ezt követően megölte őt és a személygépkocsija csomagtartójába tette.

 

Hazament D.-re, a gyermekét ellátta, annak elalvása után az éjszakai órákban a húsfeldolgozó helyiségbe vitte a sértett holttestét és feldarabolta. A lágyrészeket az elektromos húsdarálóval ledarálta. A holttest darabjait és a csontokat műanyag zsákokban berakta az autóba és elszállította. A vádlott még az éjszaka folyamán és a következő napokban a feldarabolt holttestet részben égésgyorsító, aromás hígító segítségével próbálta elégetni, részben elrejtette a húsdarálóval együtt. Megsemmisítette a sértett ruházatát, táskáját és annak tartalmát, valamint a személygépkocsija üléshuzatát, 2014. május 28-án délelőtt a húsfeldolgozó helyiségben a használt eszközöket sósavval kezelte. 2014. május 29-én a déli órákban a sértett el nem égett szív, tüdő, máj, izomzat, bőr, hámszövet maradványait a Zs.-i réten szétszórta. 

 

A bíróság részletesen lefolytatta a bizonyítási eljárást, amelynek során azt állapította meg, hogy a vádirati tényállás kétséget kizáró módon nem bizonyítható. A vádlottat az eljárás során többször kihallgatták, minden alkalommal tagadta a cselekmény elkövetését. A bíróság ezen vádlotti nyilatkozatot és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat, a tanúvallomások, az igazságügyi orvosszakértői és genetikai szakértői véleményeket egyenként és összességében értékelve nem tudta megállapítani a sértett halála és az elkövetési magatartás közötti ok-okozati összefüggést, amelynek oka az volt, hogy részleteket az elkövetési magatartásra a vádirat nem tartalmazott, így nem megállapítható az sem, hogy mi volt az a behatás, amelynek következtében a sértett elhunyt. 

 

 

A bíróság az ítéleti tényállásában a vádlott és a sértett közötti viszony megromlására, illetve a sértettnek arra a napjára tudott megállapítást tenni, amikor őt még utoljára életben látták. Tényként állapította meg a bíróság azt is, hogy a sértett ezt követően ismeretlen helyen, ismeretlen időben és ismeretlen okból elhalálozott, maradványait D. község külterületén lelték fel.

 

Az ítélet nem emelkedett jogerőre, a vádlott és a védője azt tudomásul vették, míg az ügyész a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

 

Tatabánya, 2016. december 6.

A Tatabányai Törvényszék Sajtóosztálya