A Veszprémi Törvényszék a közelmúltban meghozott jogerős ítéletében egy önkormányzati intézmény egykori vezetőjét hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte.

A jogerősen megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2013-tól egy Veszprémben működő, közintézmények takarításáért felelős önkormányzati intézmény vezetője volt, és 2013 végén kapcsolatba került a II. rendű vádlott által vezetett, fővárosi székhelyű gazdasági társasággal takarítógép beszerzés kapcsán.

Az I. rendű vádlott 2014 tavaszán ismét megkereste a takarítócéget azzal az indokkal, hogy a kft. nyújtson segítséget környezetbarát takarítási technológia intézményi bevezetéséhez. Az I. rendű vádlott ennek keretében megbízta a II. rendű vádlott cégét azzal, hogy készítsen szakvéleményt az önkormányzati intézmény takarítási tevékenységéről. A megrendelés alapjául az I. rendű vádlott olyan árajánlatot szerzett be, mely nem tartalmazta azt, hogy várhatóan mekkora nagyságrendű az elvégzendő munka teljes díja. A vádlott ezen megrendelése ellentétes volt az önkormányzati cég kötelezettségvállalási belső szabályzatával, továbbá a megrendelésre pénzügyi ellenjegyzés nélkül került sor, kizárva ezzel bárminemű kontrollt az ügylet felett.
A takarítócég a II. rendű vádlott ellenjegyzésével ellátott szakvéleményét elkészítette. A szakvélemény azonban nem volt a megrendelő számára egzakt információkat nyújtó és a vizsgálandó témát teljeskörűen felölelő érdemi munkaanyag, a megrendelés alapját képező ajánlatban meghatározott egyes témakörök vonatkozásában választ sem adott. A szakvélemény nem tartalmazta a környezetbarát takarítási szolgáltatás feltételrendszerét és a bevezetéshez szükséges szakmai javaslatokat sem, így az a megrendelő számára értékkel nem bírt.

A II. rendű vádlott tudatában volt annak, hogy szakvéleménye a megrendelésben meghatározott cél, vagyis a környezetbarát technológia bevezetésének elérésére alkalmatlan. A II. rendű vádlott a szakértői tevékenységről 2.984.339 Ft értékben számlát és költségjegyzéket állított ki, amelynek kifizetésére az I. rendű vádlott úgy adott engedélyt és úgy igazolta le a teljesítést, hogy a szakvélemény nem tartalmazta mindazt, amit a megbízás szerint tartalmaznia kellett volna.

Az I. rendű vádlott ezt követően újabb megbízást adott a II. rendű vádlott cégének  - környezetbarát takarítási technológia meghonosítása érdekében - bemutató takarítások elvégzésére. A két vádlott már eleve úgy kötött a tevékenységre szerződést, hogy ténylegesen sem a szolgáltatás nyújtása, sem annak igénybevétele nem állt a felek valós szándékában. A II. rendű vádlott összesen 3.289.300 Ft értékben számlát állított ki az el nem végzett bemutató takarításokról, mely valótlan tartalmú számlákat az I. rendű vádlott befogadta és a számlákat kifizetés céljából átadta az intézményben igazgatóhelyetteseként dolgozó III. rendű vádlottnak. A III. rendű vádlott bár tudott arról, hogy a kibocsátott számla mögött tényleges munkavégzés nem történt, ennek ellenére a teljesítésigazolásokat kiállította.

Az ügyben elsőfokon eljárt Veszprémi Járásbíróság az I. rendű vádlottat 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 300.000 Ft pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság a II. rendű vádlottat 1 év 2 hónap – végrehajtásában 2 évre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 300.000 Ft pénzbüntetésre, míg a III. rendű vádlottat 150.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A bíróság a II. rendű vádlott cégével szemben 6.276.639,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

A védelmi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy pontosította a bűncselekmények jogi minősítését, valamint mellőzte a vádlottak előzetes mentesítését. A jogerős ítélet alapján az I. rendű vádlott fenti cselekménye hűtlen kezelés bűntettének, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének, valamint folytatólagosan elkövetett gazdasági csalás bűntettének, míg a II. rendű vádlott cselekménye bűnsegédként megvalósított hűtlen kezelés bűntettének és folytatólagosan elkövetett gazdasági csalás bűntettének minősül azzal, hogy a gazdasági csalás bűntettét a két vádlott társtettesként követte el.
A III. rendű vádlott vonatkozásában már elsőfokon jogerőre emelkedett az ítélet, melyben bűnsegédként folytatólagosan elkövetett gazdasági csalás bűntettében és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében mondták ki bűnösnek a bíróság.

A főügyészség által indítványozott és a másodfokú bíróság által is szükségesnek tartott előzetes mentesítés mellőzésének az indoka az volt, hogy a másodfokú bíróság a vádlottak részéről nem tapasztalt olyan körülményeket, amelyek akár a bűncselekményekhez való viszonyulásban vagy az okozott kár megtérítésére való törekvésben megnyilvánulóan arra engedne következtetni, hogy a büntetési célok a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alóli előzetes mentesítéssel is elérhetők lennének.

A másodfokú bíróság ugyanakkor nem találta alaposnak azon főügyészségi indítványt, amely arra irányult, hogy a vagyonelkobzás a cég helyett a II. rendű vádlottal szemben kerüljön elrendelésre. A törvényszék álláspontja szerint arra vonatkozóan semmilyen bizonyíték nem állt ugyanis rendelkezésre, hogy a fenti összeg ténylegesen a II. rendű vádlotthoz került volna, mindössze az nyert bizonyítást, hogy a pénzt a társaság számlájára utalták el.

Veszprém, 2020. szeptember 29.
                                                             Veszprémi Törvényszék Sajtóosztály