A Veszprémi Törvényszék 2017. március 13-án kihirdetett elsőfokú ítéletében I. rendű id. K. L. és II. rendű ifj. K. L. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében. I. r. vádlottat ezen felül 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és zaklatás bűntettében is bűnösnek találta a törvényszék, míg az ismeretlen helyen tartózkodó III. rendű L. C. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében állapította meg. A bíróság III. r. vádlottat az ellene emelt zaklatás vétségének vádja alól felmentette.

A törvényszék I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt és II. r. vádlottat mint visszaesőt egyaránt 13 év 8 hónap fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, míg III. r. vádlottat – távollétében – 5 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

A 2015 júniusa óta előzetes fogvatartásban lévő I-II. r. vádlottak esetében a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, ugyanakkor megállapította, hogy a vádlottak a kiszabott büntetésből feltételes szabadságra nem bocsáthatók.

Az I-II. r. vádlottakkal szemben korábbi szabadságvesztés büntetéseik kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette a bíróság, rendelkezett továbbá az I. r. vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetéséről is két kiskorú gyermeke vonatkozásában.

Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült közel 500 ezer Ft összegű bűnügyi költség megfizetésére. Ezen felül I. és II. r. vádlottaknak a bűncselekménnyel okozott több, mint 26.000 Ft-os kárt is meg kell téríteniük a sértettnek, és őket terheli az ehhez kapcsolódó 15.000 Ft-os eljárási illeték megfizetése is.

Az ítélettel szemben I. és II. r. vádlottak, valamint védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő (enyhébb) minősülés megállapítása céljából, míg az ügyész a kiszabott büntetések súlyosítása és részben eltérő minősítés megállapítása céljából jelentett be fellebbezést, így az ítélet I. és II. rendű vádlottak vonatkozásában nem jogerős.

III. rendű vádlott vonatkozásában az ítéletet mind az ügyész, mind a vádlott védője tudomásul vette. Az ítéletet a bíróság hirdetményileg kézbesíti az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott részére, és a jogorvoslatra nyitva álló határidő elteltét követően dönt a jogerő kérdésében.

 

Az I. r. vádlott volt felesége tartott attól, hogy a börtönből szabaduló I.r. vádlott hazatérve őt bántalmazni fogja, ezért 2015 májusában a kiskorú gyermekeivel egy falubeli ismerőshöz, N. B. sértetthez költözött. Amikor édesapja júniusi szabadulásáról tudomást szerzett, I.r. id. K. L. vádlott fia (II.r. ifj. K. L. vádlott) annak élettársával (III.r. L. C. vádlottal) hazaköltözött a korábbi közös otthonba. Amikor megtudta I. r. vádlott, hogy a családja hol tartózkodik, ittasan a faluban többek előtt N. B. sértett megölésével is fenyegetőzött, arra hivatkozással, hogy a sértett szexuális kapcsolatban áll I. r. vádlott kiskorú lányával, K. N. sértettel.

2015. június 21-én 18 óra körüli időben I. r. vádlott kérésére II. és III. r. vádlottak N. B. sértett házához mentek, ahol II. r. vádlott hangoskodni kezdett, és azt követelte, hogy legalább a nyugdíjjal rendelkező J. M. tanú térjen vele vissza a házba. N. B. és K. L.-né sértettek közölték vele, hogy a tanú nem megy velük, és felszólították őket a távozásra. A vádlottak végül annak a hatására mentek el, hogy II. r. vádlott testvére, kk. K. N. sértett a rendőrség kihívásával fenyegette meg őket.

Mintegy 3 óra elteltével II. és III. r. vádlottak I. r. vádlottal együtt visszatértek a helyszínre, ahol II. r. vádlott a kerítésen átmászott, és egy a ház falának támasztott, megközelítőleg 120x30 cm-es, 30 mm-es szögacélból készült keretet magához véve azzal betörte N. B. sértett szobájának ablakát. A sértett ezt észlelte, és az udvaron át menekülő II. r. vádlott után szaladt, és őt az utcára is követve üldözte, majd visszamászott a kerítésen át az ingatlanra, miközben I. és II. r. vádlottak az utcáról a azzal fenyegetőztek, hogy kivégzik őt. Ezt követően II. rendű vádlott a kiskapunál tartózkodó N. B. sértettet a kapu fölött átnyúlva ököllel arcon ütötte.

Ezután I. rendű vádlott a drótkerítésen átmászott, és egy 124 cm hosszúságú, mintegy 6-8 cm átmérőjű fa karót a földből kihúzva a ház bejárati ajtajához húzódott N. B. sértett felé indult, és azzal fenyegette, hogy hason szúrja, majd néhány másodpercen belül ököllel, a jobb szeme alatti részen, arcon ütötte N. B. sértettet. Közben III. rendű vádlott szintén bemászott az udvarba.

A nagykapun az udvarra beugró II. rendű vádlott egy lapátot vett magához, hogy a sértettet bántalmazza. Az eszközökkel I. és II. r. vádlottak felváltva bántalmazták a sértettet, főként a fején. Amikor a lapátnyél a sértett karján eltörött, II. r. vádlott egy gereblyével folytatta a bántalmazást. I. és II. rendű vádlottak azt követően is bántalmazták a sértettet, hogy a feje vérezni kezdett; kk. K. N. sértett megerőszakolására hivatkozva megöléssel fenyegették, és a fejére további ütéseket mértek.

N. B. sértett az ütések következtében a földre esett és eszméletét vesztette. Elesése során a sértett jobb bokája kificamodott, és a sarokcsontjára esett. I. és II. rendű vádlottak a sértett bántalmazásával ezt követően sem hagytak fel, test szerte további ütéseket mértek rá, a hátát, mellkasát, fejét ütötték.

A sértett az elszenvedett bántalmazás következtében a koponyatetőn három darab 10 centiméter hosszú, egymástól mintegy 3 centiméterre elhelyezkedő „vágott-zúzott” sebet, a bal felkaron megközelítőleg 10 x 5 centiméteres bevérzést, a bal járomcsont darabos törését, a bal falcsont és a homlokcsont törését, a bal falcsonti régióban heveny keményburok felett vérzést és a hajas fejbőr bevérzését, a lágyagyhártya alatti vérzést, a külboka és a sarokcsont törését, továbbá a bal felkar duzzanatát és vörhenyes hámhorzsolását szenvedte el.

A sértett koponyaűri sérülése életveszélyes volt, orvosi kezelés nélkül – nem kizárhatóan – bekövetkezhetett volna a sértett halála. A koponyaűri vérzés és a töréssel járó sérülések külön-külön és összességében is nyolc napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartamuk három hónapra tehető. A bántalmazás intenzitása, ereje, a felhasznált eszközök, a fej, mint támadott testtájék alapján a halálos eredmény bekövetkezésének reális lehetősége fennállt.

N. B. sértettnek a szobaablak betörésével 26.450 forint kára keletkezett.

K. L.-né, kk. K. N. és kk. K. T. sértettek a ház előszobájából, illetve N. B. sértett szobájából látták az udvaron történteket, ezért kk. K. N. sértett a 112-es segélyhívó számon még további két alkalommal értesítette a rendőrséget, majd – tartva attól, hogy I. rendű vádlott őket is bántalmazza –, a lakás fürdőszobájába menekültek, s annak ajtaját belülről behúzva tartották.

I. rendű vádlott – a vérző fejjel a földön fekvő és eszméletlen állapotban lévő N. B. sértettet hátrahagyva – előbb a betört szobaablakon keresztül próbált bejutni a házba, majd a bejárati ajtóhoz ment, annak üvegét betörte, az ajtót a zárban hagyott kulccsal kinyitotta, és bement a házba, ahol kiabálva a hozzátartozóit kezdte keresni. III. rendű vádlott követte I. rendű vádlottat a házba, majd I. rendű vádlott – III. rendű vádlott ötletére – a fürdőszobaajtóhoz ment, s ott kiabálni, fenyegetőzni kezdett azzal, hogy mindhármukat az elhunyt Lázár nevű testvére mellé „teszi”. Mivel az I. rendű vádlott a fürdőszoba ajtaját nem tudta kinyitni, szólt III. rendű vádlottnak, hogy vigyen be neki egy fejszét. III. rendű vádlott elindult, azonban néhány másodperc múlva közölte, hogy a rendőrök megérkeztek, így I. rendű vádlott a dörömböléssel felhagyott, és a lakásból mindkét vádlott távozott.

A rendőrök érkezését hallva a sértettek is előjöttek a fürdőszobából, és szintén az udvarra mentek. Az udvaron K. L.-né sértett, kk. K. N. sértett és III. rendű vádlott között heves vita, kiabálás alakult ki, melynek során kk. K. N. sértett odament III. rendű vádlotthoz, őt arcon ütötte, majd kölcsönös dulakodásba, verekedésbe kezdtek. A sértettek, illetve az I. és III. rendű vádlottak közötti további tettlegességet a helyszínen intézkedő rendőrök közbelépése akadályozta meg.

I. rendű vádlott a fentiekben részletezett magatartásával, mint kk. K. N. és kk. K. T. sértettek szülője, és a nevelésükre, gondozásukra, felügyeletükre köteles személy, e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegte, és ezzel két kiskorú gyermeke testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette.

I. és II. rendű vádlottaknál személyiségzavar állapítható meg, azonban ez beszámítási képességüket nem érinti.

 

Veszprém, 2017. március 24.

 

Veszprémi Törvényszék Sajtóosztály