A megállapított tényállás szerint:

 

S.J. vádlott 2003. évben ismerte meg az S. Kft. ügyvezetőjét, P.R.A. sértettet, akivel vagyonvédelmi, portaszolgálati tevékenység végzésére a vádlott tulajdonát képező cégek alvállalkozói minőségben megbízási szerződést kötöttek. S.J. vádlott utoljára 2011. június hónapban az S. Kft. tulajdonosaként került szerződéses kapcsolatba P.R.A. sértettel. 

 

K.Z. sértett 2004 évben kezdetben biztonsági őrként, később szolgálatvezetőként dolgozott az S.J. vádlott tulajdonában lévő cégeknél, 2011. június hónaptól az S. Kft.-nél.

 

K.Z. sértett több mint hat éve munkakapcsolat révén ismerte meg P.R.A. sértettet, akivel baráti viszonyba kerültek.

 

Miután P.R.A. sértett K.Z. sértettől értesült arról, hogy S.J. vádlott az alkalmazottainak járó munkabért esedékességkor nem fizeti ki, 2011. november 21. napján – egy hónapos felmondási idővel – felmondta az S. Kft.-vel kötött megbízási szerződéseket.

 

Emiatt S.J. vádlott neheztelt P.R.A. és K.Z. sértettekre, megítélése szerint P.R.A. és K.Z. sértettek fenti alvállalkozói szerződés felbontása után mindent megtettek azért, hogy ő ne kapjon vagyonvédelmi munkát Veszprém megyében, továbbá anyagilag is megkárosították őt.

 

S.J. vádlott K.Z. sértettet okolta azért is, mert kapcsolata P.R.A. sértettel megromlott, ezenkívül élettársa miatt is féltékeny volt a sértettre.

 

S.J. vádlott ezért elhatározta, hogy P.R.A. és K.Z. sértetteket megöleti, s tervének végrehajtása érdekében 2012. február 14-én az S. Kft. veszprémi irodájában arra hívta fel J.G. tanút, hogy segítsen neki P.R.A. és K.Z. sértettek megöléséhez elkövető(ke)t találni.

 

S.J. vádlott az emberölés elkövetésére való felhívását 2012. március hónap közepén – pontosabban meg nem határozható időpontban – J.G. tanúval folytatott telefonbeszélgetés alkalmával megerősítette. Ennek során J.G. tanú azért, hogy meggyőződjék S.J. vádlottnak a P.R.A. és K.Z. sértettek megölésére irányuló szándéka komolyságáról, K.Z. sértett jelenlétében közölte a vádlottal, hogy „Lehet, hogy tudok embert, melyik menjen először: a nagy, vagy a kicsi?”, mire a vádlott – utalva a sértettek közötti testalkatbeli különbségekre – azt válaszolta, hogy a „Kicsi, ő minden baj forrása!”

 

J.G. tanú ezt követően az emberölésre adott megbízás teljesítése érdekében nem járt el; J.G. tanú és K.Z. sértett a történtekről értesítették P.R.A. sértettet is, majd megtették a rendőrségi feljelentést.

 

Az ítélet ellen a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést, így az nem jogerős. 

 

Veszprém, 2015. április 30.

 

A Veszprémi Törvényszék Sajtóosztálya