A törvényszék K.A. vádlottat, mint különös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Vádlott legkorábban 40 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

 

A törvényszék vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott büntetésbe beszámította, rendelkezett a vagyonelkobzásról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat a több, mint 6,5 millió Ft összegű bűnügyi költség viselésére is.

 

Az elsőfokú ítélet ellen vádlott és védő felmentésért fellebbeztek, az ügyész 3 napot tartott fenn.

 

 

A megállapított tényállás szerint:

 

K.A. vádlott 1999 évtől élettársi kapcsolatban élt M.B.-né sértettel, a sértett budapesti lakásában, azonban 2005 augusztusában a vádlott – az általa korábban elkövetett bűncselekmény miatt – előzetes letartóztatásba került, majd szabadságvesztés büntetését töltötte. A sértett rendszeresen tartotta a kapcsolatot a vádlottal, de a vádlott együttélésük alatt tanúsított agresszív viselkedése miatt pénzt akart gyűjteni arra, hogy a vádlott elől elrejtőzhessen.

 

M.B.-né sértett 2007. évben D.L. sértett megbízása alapján annak édesanyja, illetőleg nagynénje, az önellátásra képtelen K.K.-né sértett ápolása céljából a sértettek balatonakarattyai kétszobás házába költözött. D.L. sértett édesanyjának halálát követően M.B.-né és K.K.-né sértettek laktak életvitelszerűen a fenti ingatlanban, míg D.L. sértett Budapestről két-három naponként járt a sértettekhez. M.B.-né és D.L. sértettek között – mialatt K.A. vádlott szabadságvesztés büntetését töltötte – érzelmi kapcsolat is kialakult, azonban élettársi kötelékbe nem kerültek.

 

K.A. vádlott 2011. augusztus 16-án történt szabadulását követően kapcsolatuk folytatása céljából megkereste M.B.-né sértettet, akit ezután kéthetente-havonta D.L. sértett távollétében meglátogatott a balatonakarattyai ingatlanban. K.A. vádlott 2012.  március 29-én is elutazott M.B.-né sértetthez, de D.L. sértett várható érkezésére figyelemmel 2012. április 2-án délelőtt Budapestre távozott. K.A. vádlott abból a megérzéséből fakadóan, hogy a M.B.-né és D.L. sértettek közötti szerelmi kapcsolat – M.B.-né sértett tagadása ellenére – továbbra is tart, 2012. április 2-án az esti órákban vonattal visszautazott Balatonakarattyára, ahová már a délutáni órákban D.L. sértett is megérkezett. K.A. vádlott 21.10 óra körüli időben a vasútállomásról gyalogosan közelítette meg a balatonakarattyai házat, miközben telefonon több hívást kezdeményezett M.B.-né sértett telefonjára.

 

A vádlott telefonon – anélkül, hogy tudatta volna vele, hogy visszatért Budapestről – két alkalommal is hosszas beszélgetést folytatott M.B.-né sértettel, majd bemászott a fenti ingatlan kerítésén és a ház ablakán keresztül kifigyelte amint M.B.-né sértett a fürdőszobából kiment a nappali szobába, ahol meztelenül a bejárati ajtótól jobbra elhelyezkedő ágyban fekvő D.L. sértett mellé feküdt.

 

K.A. vádlott a féltékenységéből származó indulattól vezérelve 2012. április 2-án 22.07 óra és 2012. április 3-án 14.41 óra közötti időben, pontosabban meg nem határozható időpontban és módon bejutott a házba, ahol M.B.-né sértett fejét, mellkasát, hasát kis, közepes erővel, több alkalommal megütött majd a térdére esett sértett nyakát közepesnél nagyobb erővel megragadta és őt a földre lenyomva megfojtotta.

 

K.A. vádlott az ágyban fekvő D.L. sértettet is megtámadta, egy botszerű tárggyal több alkalommal, közepes erővel mellkas és tarkó tájékon megütötte, amelynek következtében D.L. sértett eszméletét veszíthette, majd egy éllel és heggyel bíró, 2 cm legnagyobb pengeszélességű eszközzel két alkalommal közepest meghaladó erővel a sértett mellkasának elülső felszínét megszúrta, amelynek következtében a sértett életét vesztette.

 

K.A. vádlott ezt követően D.L. sértett fejére szorosan ráhúzott egy nylon szemetes zsákot, nyakát egy zsineggel kétszer áttekerve elszorította, kezeit hátul a csuklóinál egy cipőfűzővel összekötözte, majd az önmentésre képtelenné tett sértettet az ágyon hagyta.

 

K.A. vádlott M.B.-né sértett holttestét az ágy mellett, a földön hagyva letakarta, hasára pedig egy kődarabot helyezett.

 

K.A. vádlott M.B.-né és D.L. sértettek megölését követően egy, az étkező asztalon hátrahagyott, rendőrségnek címzett, kézzel írt levélben név nélkül elismerte cselekményét, ugyanakkor a bűncselekmény elkövetésének nyomait megpróbálta eltüntetni oly módon, hogy a nappali szoba padlóját feltakarította, a bejárati ajtó kilincsét letörölte és átöltözött.

 

K.A. vádlott M.B.-né és D.L. sértettek. megölését követően átkutatta a házat és onnan jogtalan eltulajdonítás végett készpénzt, mobiltelefonokat, műszaki cikkeket és egy fekete műbőr táskát vett el. A nyomozó hatóság később a budapesti lakóház pincehelyiségében az eltulajdonított tárgyak egy részét megtalálta és lefoglalta.

 

Miután K.A. vádlott az élet elleni bűncselekmény helyszínén felkutatott ingóságokat, bankkártyákat megszerezte, magához vette a M.B.-né sértett által használt gépkocsi indítókulcsát, valamint a ház kulcsait, és annak ismeretében, hogy a ház másik szobájában tartózkodó, korábban kialakult agysorvadás és helyváltoztatási képtelenséget eredményező jobb alvégtagi funkciókiesés miatt önellátásra képtelen K. K.-né sértett  (M.B.-né és D.L. sértettek elhalálozása miatt) a házban ellátatlanul, egyedül marad, a házból távozott, s ennek során kívülről kulcsra zárta a ház bejárati ajtaját és kapuját. Ezt követően vádlott a ház kulcsait tartalmazó kulcscsomót a postaládába dobta.

 

Vádlott ezzel a magatartásával a kiszolgáltatott helyzetű, súlyos fokú betegségekben, érelmeszesedésben, agysorvadásban, szívritmuszavarban, csonttörés miatti protézis-beültetés utáni állapotban szenvedő 91 éves K.K.-né sértettet tartós éhezésnek és szomjazásnak tette ki, amely közvetlen életveszélyes állapotot, a szívműködés jelentős zavarát, akár heveny szívelégtelenséget, illetve a pacemaker beültetése ellenére is halálos eredményű szívritmuszavart okozhat.

 

K.K.-né sértett a vádlott távozását követően a szobájában lévő ágya melletti fotelban ülve vizeletét maga alá ürítette, miközben tartós éhezése miatt a szervezetében az anyagcsere szempontjából fontos tartalék energiaforrás, a glikogén elhasználódott, azonban halálának közvetlen oka tüdőgyulladás volt. K.K.-né sértett halála bekövetkezésében a magára hagyatottsága, ellátatlansága, mint oki tényező szerepe fennáll. K.K.-né sértettnek az éhezéséből, szomjazásából, ellátatlanságából adódó gyötrelem kínszenvedést okozott.

 

A Veszprémi Törvényszék ítélete a fellebbezésekre figyelemmel nem jogerős, az ügyben másodfokon a Győri Ítélőtábla fog döntést hozni.

 

Veszprém, 2014. augusztus 29.

 

A Veszprémi Törvényszék Sajtóosztálya