A Veszprémi Törvényszék 2014. december 12. napján ítéletet hirdetett a Vörösiszap-katasztrófa 65 károsultja mint felperesek által a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. „f.a.” I.r. és a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség mint II.r. alperesek ellen indított ügyében.

A törvényszék a felperesek közül 9 károsult kereseti kérelmének adott részben helyt, és kötelezte a felszámolás alatt álló I.r. alperest 300.000,- Ft és 8.500.000,- Ft közötti összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítés, ennek késedelmi kamata, valamint a megítélt összegekkel arányos perköltség megfizetésére. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította.

Mint ismeretes, az eljárás alapját az képezte, hogy 2010. október 4. napján 12 óra 10 perckor a MAL Zrt. Ajka melletti vörösiszap tározója X. kazettájának nyugati gátja átszakadt és a tározóból nagy mennyiségű vörösiszap ömlött ki. A nagy sebességgel kizúduló jelentős mennyiségű, erősen lúgos kémhatású vörösiszap Kolontáron keresztül elérte Devecser városát és Somlóvásárhelyt, elöntötte e települések mélyebben fekvő részeit. A katasztrófában vagy azt követően több ember meghalt, illetőleg nagy számú ember megsebesült, közülük többen súlyosan. Számos ház megsemmisült vagy annyira megrongálódott, hogy lakhatatlanná vált.
A felperesek kártérítésként az ingatlan és ingó vagyontárgyaikban bekövetkezett értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyük, költségeik és nem vagyoni káruk megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.

Dr. Cseke Ivett bírónő az ítélet indokolásában kifejtette:

Az eljárás során a MAL Zrt. az ún. „veszélyes üzemi felelősség” alól nem tudta kimenteni magát; a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség mint II.r. alperes kártérítési felelősségét azonban a bíróság azért nem állapította meg, mert nem volt olyan konkrét jogszabályi rendelkezés, amelynek megszegését számon lehetett volna kérni a II.r. alperesen, és amely okozati összefüggésben állt volna a felperesek kárával.

Noha a felperesek valamennyien jogi képviselővel jártak el, akinek tudomása volt arról, hogy a pernyertességhez mit kellett volna bizonyítani, legtöbben mégsem tettek megfelelő indítványt az ingóságokban keletkezett kár, az elmaradt vagyoni előny és a nem vagyoni károk körében olyan bizonyítási eljárások lefolytatására, amelyek nélkülözhetetlenek lettek volna a kár összegszerűségének és az okozati összefüggésnek a megállapításához. A bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp.) szabályai értelmében indítvány hiányában (vagyis „hivatalból”) nem vehetett fel bizonyítást ennek tisztázása érdekében.

Mindezekre figyelemmel a nagyszámú felperesből csak kevés esetben álltak rendelkezésre azok a tényadatok, amelyek az érintett személyek pernyertességét megalapozhatták.

Jelen ítéletével tehát a törvényszék nem azt mondta ki, hogy nem jár a károsultaknak kártalanítás, hanem azt, hogy nem álltak rendelkezésre a bizonyítékok a kár összegének megállapításához, valamint az I.r. alperes károkozása és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggésnek az igazolásához.

A Veszprémi Törvényszék ítéletét a jelenlévő feleknek a tárgyaláson kézbesítette, a távollévőknek pedig postai úton küldte meg.

Az ítélet nem jogerős, a jogorvoslati nyilatkozatok tételére nyitva álló határidő még nem járt le.

Veszprém, 2014. december 15.

A Veszprémi Törvényszék Sajtóosztálya