A Veszprémi Törvényszék tanácsülésen meghozott végzésével helybenhagyta a Veszprémi Járásbíróságnak azt az elsőfokú ítéletét, melyben folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt – felmentő rendelkezés mellett – kényszergyógykezelését rendelte el az elmeműködésének kóros elmeállapota miatt nem büntethető vádlottnak.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott 2015-ben életjelenséget nem mutató lánygyermeket szült a veszprémi kórházban. Az esetet követően a vádlott rendszeresen küldött fenyegető tartalmú leveleket a kórház részére, illetve személyesen is több alkalommal megjelent a kórház igazgatóságán. A vádlott a kórházat hibáztatta a vele történtek miatt és a kórházzal szemben több milliárd forintos követelést tartott volna jogosnak.

A vádlott 2016 októberében előbb személyesen megjelenve fenyegette meg a kórházat annak felrobbantásával, majd 2016 decemberében ezt írásban is kilátásba helyezte arra az esetre, ha nem fizetik meg a részére a kárigényét. Ezt követően az általános segélyhívó telefonszámon bejelentette, hogy megfenyegette a kórház igazgatóját, miszerint bombát helyezett el a kórházban, és csak akkor nem robbantja fel azt, ha fizetnek neki 100 millió forintot. A vádlott 2017 januárjában küldött levelében továbbra is robbantással fenyegetőzött és a levél mellé fenyegetését nyomatékosítva 2 db kisméretű tűzijátékot is mellékelt.

A hasadásos elmebetegségben szenvedő vádlott ténylegesen nem helyezett el bombát a kórház területén és azt nem is állt szándékában azt felrobbantani. Mindezek alapján a Veszprémi Járásbíróság 2019. március 28-án meghozott ítéletében a vádlottat az ellene emelt folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete vádja alól felmentette és elrendelte kényszergyógykezelését. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott gondnoka és védője a kényszergyógykezelés mellőzésére irányulóan jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság végzésében maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a vádlott vonatkozásában a kényszergyógykezelés elrendelésének törvényes feltételei fennállnak. A másodfokú bíróság annyival egészítette ki az elsőfokú ítélet indokolását, hogy nyomatékos súllyal kellett figyelembe venni az elmeorvosi szakértői vélemény azon megállapítását, hogy a vádlott elmeállapotából adódóan hasonló jellegű cselekmény elkövetése a jövőben is várható tőle. 

Az ítélet jogerős, ezért a másodfokú bíróság intézkedett a vádlottnak az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe való beszállításáról.

Veszprém, 2019. június 12.

Veszprémi Törvényszék Sajtóosztály