A Veszprémi Törvényszék 2020. február 5-én aljas indokból, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottat, és ezért őt a fiatalkorúakkal szemben kiszabható maximális – 15 év – tartamú, fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, valamint – szintén a maximumban meghatározott – 10 év időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. 

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a szomszédos faluban élő, tizenhat éves fiú a sólyi futballpályán ismerte meg a sértettet és annak bátyját. A vádlott többször együtt focizott a testvérekkel, melynek során vonzalom alakult ki benne a 8 éves sértett iránt.
A vádlott 2018. május 18-án késő délután kerékpárral Sólyra ment, és felkereste a kislányt, akivel a Séd patak partján lévő, erdős résszel szegélyezett ösvényen az ún. papírmalom romjaihoz mentek. A romoknál lezajlott beszélgetésük során a kislány közös barátjukat, egy, a vádlottal egykorú fiút dicsért, ami az elkövetőből haragot váltott ki, és ezért dühében, valamint szexuális indíttatásból elhatározta, hogy megöli a sértettet.
A vádlott a papírmalomnál talált egy vastagabb, fonott kötelet, a gyermekkel pedig elhitette, hogy olyan bűvésztrükköt mutat neki, melyhez a kezeit hátra kell kötöznie. A megtévesztett kislány hitt a vádlottnak, aki a megkötözése után a patakba vitte, és ott többször a víz alá nyomta. Az elkövető a kábult sértettet kivitte a partra, majd mintegy 200 méteren át történő vonszolása után egy kődarabbal, valamint egy másik, éllel-heggyel bíró, kés-szerű tárggyal bántalmazta, melynek következtében a gyermek koponyasérüléseket szenvedett. A vádlott ezt követően a már eszméletét vesztett sértett ruházatának egy részét levette, és a kislányt újra a patakba vitte, ahol ismételten a víz alá nyomta, illetőleg – hogy a víz ne sodorja el – hínárfonatot kötött rá, majd távozott a helyszínről. A sértett halálának közvetlen oka vízbefulladás volt.

A törvényszék indokolásában rámutatott, hogy a vádlott ugyan beismerte a cselekmény elkövetését, ezt azonban a vallomás számtalan alkalommal történt megváltoztatására figyelemmel csekélyebb súllyal lehetett enyhítő körülményként figyelembe venni, annál is inkább, mivel a cselekmény elkövetését egy sor egyéb, objektív bizonyíték is kellően alátámasztotta. A többszörösen minősülő emberölést elkövető vádlottal szemben ezért – a súlyosító körülményekre is figyelemmel – a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható maximális tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabását látta a bíróság a cselekmény tárgyi súlyával arányban állónak, egyúttal a büntetési célok elérése érdekében szükségesnek.
Az ítélettel szemben a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést, így az nem jogerős. A törvényszék a vádlott letartóztatását – a szökés, elrejtőzés veszélyére figyelemmel – a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta.