A Veszprémi Járásbíróság 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azon ügy I. rendű vádlottját, melyben egy közel 50 millió forintos csalás miatt indult meg a büntetőeljárás. A II. rendű vádlottat – aki a tanút fenyegette meg – 1 év 6 hónap – végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Az I. rendű vádlottat kötelezte a bíróság a sértettnek okozott, meg nem térült kár megtérítésére, az ezzel kapcsolatban felmerült eljárási illeték megfizetésére, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is.

A bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott a sértettet, annak alkalmazottján keresztül ismerte meg 2013 májusában. Az. I. rendű vádlott az üzleti tervét vázolta azzal kapcsolatban, hogy egy közös vállalkozást kellene létrehozni elektronikai hulladék szétbontására, amire ő befektető társat keres. Az üzleti ajánlat lényege az volt, hogy mindketten 50-50 millió forinttal szálljanak be egy cégbe, ami egy osztrák üzletből szállítana be Magyarországra elektronikai hulladékot feldolgozásra és értékesítésre. Az I. rendű vádlott állítása szerint a jövő évtől ugyanennek az ausztriai üzletnek vissza kell vennie a hulladékot, amelynek az elszállításáért fizetne, kilójáért 6 eurocentet így a sértett 50 millió forintos befektetése másfél év alatt megtérül, majd ezt követően havi 2-3 millió forintos bevételre számíthat. Az I. r. vádlott valótlanul azt állította, hogy kapcsolatain keresztül nagy valószínűséggel szerződést tudna kötni az osztrák üzlettel. Az I. rendű vádlott azonban semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt az osztrák üzlettel, a fenti megállapodás megkötése már eleve nem állt szándékában.
A sértett egy-két hónap győzködés után igent mondott az ajánlatra, mert az I. rendű vádlottat megbízható embernek tartotta. Az I. rendű vádlott ekkor 5.000.000 forintot kért tőle a cégalapításra, illetve az ügyvédi költségekre. A pénzátadás a sértett veszprémi lakásán történt nyáron, ahol jelen volt a sértett alkalmazottja is.
A közös cég alapítására ezt követően ősszel került sor. A kezdeti megállapodás az volt, hogy 50-50%-ban lesznek tulajdonosok a cégben és az I. rendű vádlott lesz az ügyvezető, azonban a cég megalapítására már úgy került sor, hogy nem az I. rendű vádlott lett a cégben a másik tulajdonos, hanem egy Seychelles szigeteken bejegyzett cég, amiről az I. rendű vádlott azt mondta, hogy az ő tőkeerős cége, az ügyvezető pedig a sértett lett. Az I. rendű vádlott általános meghatalmazással bírt a cég ügyeinek intézésére a cég alapításától kezdődően, ami kiterjedt a banki ügyintézésre is, amelyet az internetbankon keresztül korlátlanul intézhetett.
A cég alapítására a sértett 1.500.000 forintot fizetett átutalás formájában, majd a továbbiakban még két alkalommal utalt nagyobb összeget a cég bankszámlájára tagi kölcsönként, egy alkalommal csaknem 20 millió forintot, majd a következő hónapban további 24.000.000 forintot. 
A cég megalakulását követően a céggel kapcsolatos teljes ügyintézést az I. rendű vádlott végezte, sokszor vitt céges iratokat aláíratni a sértetthez, melyeket a sértett olvasatlanul – az I. rendű vádlottban megbízva – aláírt.
Az I. rendű vádlott folyamatosan pozitív fejleményekről számolt be a sértettnek a nem létező osztrák üzlettel kapcsolatban, a megkötött szerződésről beszélt, melyet meg is ünnepeltek, továbbá azt is állította, hogy heti egyszer szállítottak 40 tonnás kamionnal hulladékot egy telephelyre, és az osztrák üzlet egy osztrák számlára utalja a pénzt. Az I. rendű vádlott később valótlanul már 2.000 tonna hulladékról beszélt és arról, hogy 120.000 euró van a cég külföldi számláján, ezért a céggel kapcsolatosan a sértett még nem aggódott.

A cég 2014. január közepétől telephelyet bérelt Várpalotán. A bérleti díj havi 500.000 forint volt, amit egy évre előre kifizettek. Az I. rendű vádlott a sértettnek azt mondta, hogy telephelyet azért kell találniuk, hogy a cég a tényleges működését, az elektronikai hulladékok bontását el tudja végezni. A telephellyel kapcsolatban az I. rendű vádlott folyamatosan azt állította a sértettnek, hogy a tevékenység azért nem tud megkezdődni, mert nincs meg a szükséges engedély. Az I. rendű vádlott a telephely engedélyének a beszerzését valóban elindította, azonban többszöri hiánypótlásra került sor, míg végül a szolgáltatási díj be nem fizetése miatt szüntették meg az eljárást. Az I. rendű vádlott ez idő alatt hulladékgazdálkodási szakembert és tervezőmérnököt vont be, több hiánypótlást is elkészített, azonban a szolgáltatási díjat nem fizette be. Az I. rendű vádlott a telephelyre felvett két alkalmazottat, irodát rendezett be, azt a látszatot keltve, hogy a munka hamarosan be fog indulni. Az alkalmazottak csak néhány munkanapot dolgoztak, és az I. rendű vádlott egy év alatt csak 2 alkalommal hozatott be, összesen 9 rossz műszaki állapotú, kis értékű személygépkocsit.
Az I. rendű vádlott 2013 őszén azzal az ötlettel állt elő, hogy van egy olajfinomító, melynek meg lehetne szerezni a bontását, és az abból származó fémhulladékot értékesíthetnék. A finomító egy felszámolás alatt álló cégé és azért, hogy a bontást megszerezzék, 25 millió forintot ügyvédi letétbe kell helyezniük. Az I. rendű vádlott rávette a sértettet, hogy a cég számlájáról tagi kölcsön gyanánt 17 millió forintot vegyen fel, melyhez ő majd hozzáteszi a többit a szükséges 25 millió forinthoz. A pénzt felvette a sértett a bankban, majd az alkalmazottja jelenlétében átadta az I. rendű vádlottnak, aki az összeget eltulajdonította, az olajfinomító bontására vonatkozóan pályázatot nem nyújtott be, az nem is állt szándékában.
A sértett 2015 elején veszítette el a bizalmát az I. rendű. vádlottban, mert a vállalkozásból semmit sem látott, az I. rendű vádlott 3 millió forintot két részletben visszafizetett a sértettnek, mely összegek felvétele a cég bankszámlájáról történt. A sértett 2015 tavaszán derítette ki a cég könyvelőjének a nevét, akit felkeresett, és akkor szembesült azzal, hogy szerződések nincsenek és a cég bankszámlájáról szinte minden pénzt elfogyott, továbbá, hogy az I. rendű vádlott anyagilag semmivel nem járult hozzá a „közös” céghez.
Az I. rendű vádlott a fenti módon jogtalan haszonszerzési célzattal tévedésbe ejtette a sértettet, akinek összesen több mint 50 millió forint kárt okozott, melyből legkevesebb 22 millió forintot eltulajdonított, míg az összeg másik részét a vállalkozás látszatának fenntartására elköltötte. A kárból 3 millió forint megtérült.
A feljelentés és a büntetőeljárás megindítása után a sértett alkalmazottját – aki korábban a pénzátadásoknál közreműködött, illetve akinek révén a sértett és az I. rendű vádlott megismerkedtek –megfenyegette az I. és a II. rendű vádlott is. A II. rendű vádlott egy alkalommal a személygépkocsival közlekedő alkalmazottnak kiáltott, hogy álljon meg, majd fenyegetően kiabálta neki, hogy megdöglik, ha tanúskodik és egy ütést is indított felé. Az I. rendű vádlott oly módon fenyegette, hogy egy alkalommal egy nagyméretű kést tartott a kezében, míg másik alkalommal a sértettet meglátva a hüvelykujjával a nyaka előtt egy torokátvágó mozdulatot tett.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, míg az I. rendű vádlott és védője, valamint a II. rendű vádlott védője felmentésért fellebbezett. Másodfokon a Veszprémi Törvényszék jár el.

Veszprém, 2021. február 15.

Veszprémi Törvényszék Sajtóosztály