A vádlott 2010-től súlyos alkoholizmusban, betegségben szenvedő, elesett emberekkel lépett kapcsolatba, s miután bizalmukba férkőzött, haszonszerzés céljából számukra előnytelen ügyletekre  bírta rá őket. Ilyen módon szerezte meg például egy legalább 24.000.000 forintot érő gyenesdiási ház tulajdonjogát is. Az alkoholizáló életmódot folytató, rendszeres gyógykezelés alatt álló sértettnél először szobát bérelt, majd megegyezett vele, hogy 10.000.000 Ft-ért megveszi az ingatlant. Az adásvételt ügyvéd előtt, szerződésben is rögzítették, amelyben szerepelt, hogy a sértett egyidejűleg átvett 9.500.000 Ft-ot, a maradékot 500.000 Ft pedig „albérleti díj” címen kapta meg. A szerződés szerint a sértett holtig tartó haszonélvezettel bír, ám a vádlott később rábírta, hogy mondjon le erről 3.000.000 Ft ellenében. A vádlott sem ezt az összeget, sem az ingatlan vételárát nem fizette meg a sértettnek, anyagi helyzetéből kifolyólag nem is lett volna rá módja. A vádlott 2011-ben 26.000.000 Ft-ért továbbértékesítette a nevére került ingatlant.

 

A másik esetben egy zalaegerszegi, szintén hasonló mentális- és alkoholproblémákkal küzdő sértettel 2010-ben ismerkedett meg a vádlott, s kezdetben élelmiszerrel, kisebb kölcsönökkel támogatta az elesett férfit. Miután a sértett bizalmába fogadta, rábírta, hogy az ½ tulajdoni hányadú ingatlanára 5.000.000 Ft erejéig jelzálogjogot jegyeztessen be, mondván ennyi kölcsönt adott a sértettnek, s ez a fedezete. A valóságban azonban nem zajlott le a kölcsönügylet.

 

A vádlott hasonló módon károsított meg egy alkoholproblémákkal küzdő hévízi sértettet is, először 8.000.000 Ft erejéig jelzáloggal terhelve meg a sértett ingatlanát, majd rávette a sértettet a 35 millió Ft értékű ház eladására 10.500.000 Ft-ért. A vételárat a vevő a vádlottnak fizette ki.

 

A vádlott továbbá fiktív dokumentumok segítségével hozzájutott egy másik hévízi ingatlanhoz is. A I. rendű vádlott BÁR listásként ugyanis nem kapott hitelt, ezért mást kért meg a hitelfelvételre. Ehhez hamis munkáltatói igazolást szerzett a munkanélküli férfinek, s ezt felhasználva hitelszerződés megkötésére, illetve az ingatlan megvásárlására bírta rá. A bank havi 176.307 Ft-os törlesztőrészlet mellett 144 havi futamidőre 15.500.000 Ft-os kölcsönt folyósított, amelyet csak néhány hónapig fizettek. A hitelt formálisan felvevő közreműködő 2015 januárjában elhunyt, végrendeletében az I. rendű vádlottra hagyva az ingatlant.

 

A vádlott ügyét I. fokon a Keszthelyi Járásbíróság tárgyalta, s a vádlottat 4 rendbeli csalás bűntettében (ebből egy kísérlet), valamint 3 rendbeli - részben folytatólagosan elkövetett, - közokirat-hamisítás bűntettében és a magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegédet mondta ki bűnösnek 2015 októberében. Ezért első fokon 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélte, valamit 8 évre eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától.

 

Az ügy vádlotti fellebbezés folytán került a másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszékre. A törvényszék a 2016. április 29-i tárgyalási napon kis mértékben módosított csak az I. fokú ítéleten: a közokirat-hamisítás bűntettek vonatkozásában egy esetben folytatólagosan elkövetést állapított meg. A 7 év 6 hónapos fegyházbüntetést és a közügyektől való eltiltást a törvényszék helyben hagyta. Az ítélet jogerős.

 

Zalaegerszeg, 2016. április 30.