Az I. rendű vádlott középiskolásként ismerkedett meg a homoszexuális beállítottságú sértettel, akivel aztán több alkalommal is találkoztak. Az I. rendű vádlott titkolta környezete előtt a kapcsolatot, önmagát nem tartotta  homoszexuális beállítottságúnak, azonban imponált neki, hogy a nála idősebb férfi rendszeresen autóval szállította, esetenként kirándulni, étterembe vitte, s számos alkalommal pénzt is kapott tőle. 1996 áprilisában azonban az I. rendű vádlottnak terhes lett a viszony, amelyről beszámolt barátjának, a II. rendű vádlottnak, s tanácsot kért, miként szakíthatná meg a kapcsolatot a sértettel. A vád szerint a II. rendű vádlott meggyőzte az I. rendű vádlottat, hogy egyetlen lehetősége, ha lelövi a férfit, s ehhez segítséget is kínált: azonosíthatatlan fegyvert, illetve annak eltüntetését ajánlotta fel az I. rendű vádlottnak. Cserébe azt kérte, hogy az I. rendű vádlott hozza el neki a sértett vadászfegyvereit és értékeit, s megegyeztek, az utóbbiak értékesítéséből származó pénzen megosztoznak. 1996. április 04-én a II. rendű vádlott átadott az I. rendű vádlottnak egy légfegyverből átalakított, 5,6 mm-es Long Rife kaliberű lőszer befogadására és kilövésére alkalmas fegyvert, valamint két lőszert. (Az igazságügyi fegyverszakértő megállapítása szerint a sértett koponyájából származó lövedék minden valószínűség szerint egy ilyen lőszer kilövésére alkalmas fegyverből származik.) 

 

A vádiratban foglaltak szerint 1996. április 5-én az I. rendű vádlott a II. rendű vádlottól kapott fegyverrel a sértetthez ment, s miután megvacsoráztak szexuális kapcsolatra került sor köztük, amely után a sértett elaludt. Ekkor az I. rendű vádlott elővette a fegyvert és a sértett jobb halántékéra célozva fejbe lőtte. A lövés következtében a sértett elhunyt. Ezt követően összeszedte a sértett értékeit, fegyvereit, s annak autójával távozott a helyszínről. 

 

A sértett autóját elrejtették a II. rendű vádlott által használt vízvári  határőrségi ingatlan fészerébe, később a járművet szétbontotta, s alkatrészként értékesítette. A vagyontárgyak és a fegyverek nem lettek meg, ám 2012 októberében egy erdész Somogyudvarhely külterületén, egy, a II. rendű vádlott érdekeltségi körébe tartozó területen, erősen korrodált, szennyezett állapotban egy pulóverbe csavarba megtalálta a sértett Simson típusú fegyverét - áll az ügyész által ismertetett vádiratban. 

 

A történtek miatt a vádlottat gyanúsítottként hallgatták ki 2015. június 16-án, mikor is elismerte a terhére rótt bűncselekményt, s társát is megnevezte. Vallomását egészen június 26-áig fenntartotta, de elzárkózott a megnevezett személlyel történő szembesítés elől, s beismerte, hogy valótlanul vádolta meg a férfit, akinek semmi köze sincs az emberöléshez. 

 

A hamis vád alapján június 18-án elfogatóparancsot adtak ki a férfi ellen, aki önként jelentkezett a rendőrségen, majd a hamis vád tükrében, kihallgatását követően  szabadlábra helyezték. 

 

„Nem ismerem el büntetőjogi felelősségem. A bűncselekményt nem én követtem el” - mondta az első tárgyalási napon az I. rendű vádlott, aki a törvényszék büntetőtanácsa előtt fenntartotta az 1997-es, illetve a 2014-ben tett vallomásai során elmondottakat, a 2015-ös beismerő vallomását azonban nem. Ez utóbbi kapcsán azt mondta, a rendőröknek akart segíteni, s ők „sugallták”, „elvárták”, hogy vallja be a bűncselekményt, mondván sok minden ellene szól, saját magán is segít, ha beismerő vallomást tesz. A rendőri „sugalmazás” mikéntje kapcsán többszöri bírói kérdésre az I. rendű vádlott azt mondta, nem szeretne erről részletesen beszélni. A kilencvenes években tett vallomását annyival egészítette ki:  „Jártam április elején,  4-én vagy 5-én a sértett lakásán - ennyi év távlatából már nem pontosan emlékszem melyik nap - , de az este folyamán távoztam, a bűncselekményt nem én követtem el.”

 

A bíró felolvasta az I. rendű vádlott vallomásait, illetve részleteket vetítettek a tavalyi kihallgatása során készített felvételből. Az 1997-es kihallgatása során az I. rendű vádlott részletesen beszámolt a sértettel való kapcsolatáról, s azt nyilatkozta, hogy márciusban megismerkedett egy lánnyal, vele tartott fenn kapcsolatot, a sértettel nem is találkozott ezután. A 2014-es kihallgatáson az 1997-es vallomásban foglaltakat tartotta fenn továbbra is hangsúlyozva, hogy nincs köze a bűncselekményhez. A 2015-ben többször is kihallgatták. Ekkor először már így nyilatkozott: „Mérges voltam rá, megvártam, míg elalszik, elővettem a puskát, s lelőttem…” Részletesen beszámolt az elkövetés körülményeiről, elmondta, hogy az elkövetéshez használt fegyvert egy csatornába dobta, s elismerte a vagyontárgyak elvitelét is. Állította: a fegyvert - amit korábban a barátaival találtak egy pincében - egy esetleges vadászat miatt vitte magával. Későbbi kihallgatása során már azt mondta: a bűncselekményben nem egyedül vett részt, s - számára váratlan módon - a társa lőtte le a sértettet. A „társával” történő szembesítés előtt azonban bevallotta, hamisan vádolta meg a férfit. Ezt követően újabb, beismerő vallomást tett, amely a vádirat alapját képezte. Nem sokkal később ezt is visszavonta azzal, hogy nem ő követte el a bűncselekményt. Ezt fenntartotta a bíróság előtt is, a hamis vádban a bűnösségét elismerte. 

 

A felbujtással vádolt  II. rendű vádlott tagadta, hogy bármi köze lett volna a történtekhez. A bíróság előtt a korábbi vallomását tartotta fenn. Mint akkor mondta, semmilyen fegyvert nem adott át az I. rendű vádlottnak, a kérdéses autót ő nem tárolta, ahhoz semmi köze sincs, a sértettet nem ismerte, tőle semmilyen értékhez - se közvetve, se közvetlenül - nem jutott. Kérdésekre válaszolva elmondta a bűncselekményről sem tudott, csak évekkel későbbi kihallgatása során tudta meg mi történt, a pulóverbe csavart fegyverről is csak később szerzett tudomást. Megjegyezte: nem életszerű az autót olyan helyre rejteni, amelyet a határőrség folyamatosan ellenőriz, merthogy a vízvári ingatlan ilyen volt. A hely pedig, ahol a fegyvert megtalálták rekultiváción átesett illegális szemétlerakó volt. 

 

 

Zalaegerszeg, 2016. január 05.

 

A Zalaegerszegi Törvényszék Sajtóosztálya