A vád szerint a vádlott és a sértett szóban megállapodtak, hogy a sértett 11.500.000 Ft-ot ad kölcsön a vádlottnak. Erről 2011 januárjában ügyvéd által készített kölcsönszerződés készült, s a sértett átadta a megbeszélt összeget a vádlottnak, aki ennek fejében egy nagy értékű, állítása szerint tehermentes (2008-as adat szerint 14.250.000 forint becsértékű) ingatlanra vételi jog bejegyzését ajánlotta „fedezetként”. A vádlott 30 + 30 nappal meghosszabbítható fizetési határidőt vállalt az okiratban. Egy héttel később az euró árfolyamváltozásra hivatkozva a vádlott újabb 800.000 Ft-ot kért és kapott. Erről viszont már nem készült külön szerződés, az elsőre vezették rá a kölcsön tényét.

 

Az összegeket a vádlott nem fizette vissza, különféle indokokra hivatkozva kért további haladékot. Több mint egy év elteltével a sértett kikérte a fedezetként ajánlott ingatlan tulajdoni lapját, s kiderült, hogy az nem volt tehermentes, így a vételi jog bejegyzésére sem kerülhetett sor.

 

A váddal egyezően az első fokon eljáró bíróság úgy ítélte, a vádlott jogtalan haszonszerzésre törekedve megtévesztette a sértettet, a tőle kapott pénz visszafizetésére nem volt reális esélye. A vádlott azzal védekezett, hogy vissza tudta volna fizetni a kölcsönt, illetve az olasz befektetése is kecsegtetőnek látszott. 

 

A bizonyítékok és a tanúvallomások tükrében a bíróság ezt nem látta megalapozottnak, s a vádlottat folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek és ítélte 1 év 6 hónap, végrehajtásban 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre. Emellett kötelezte a 12.300.000 Ft kár és kamatai megtérítésre. Ezen ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett, így a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. október 13-án bírálta el az ügyet. A törvényszék tanácsa minden tekintetben helybenhagyta az első fokon született döntést, így az jogerős. 

 

Zalaegerszeg, 2015. október 13.

 

A Zalaegerszegi Törvényszék Sajtóosztálya