A vádlott 2007 év végén kereste fel a sértettet Lentiszombathelyen, s  arra kérte az idős férfit, adjon neki kölcsön, mert - bár jelentős vagyonnal rendelkezik - de átmeneti pénzzavarba került. A sértett néhány hónap alatt, több részletben 105.000 Ft-ot adott a vádlottnak, aki ezt követően még több alkalommal is kért kölcsön. A vádlott elhitette az idős férfivel, hogy a pénzt majd örökségéből, biztosítási összegből, birtokai eladásából fizeti vissza, ám erre reális esélye nem volt, s a kölcsönök törlesztése sem történt meg. Hogy történetei még hihetőbbek legyenek a vádlott az évek során másokat is „bevont” a megtévesztésbe: több alkalommal felhívta telefonon a sértettet ”dr. Németh János” bíróként, illetve egy zalaegerszegi bankfiók vezetőjeként bemutatkozva,, de Juszt Lászlóként, a „tévé ügyvédjeként” is  telefonált néhányszor. Ezen alkalmakkor arra kérte a sértettet, adjon pénzt a vádlottnak az ügyek intézése érdekében. Némely esetben ismeretlen társa(i) közreműködésével tévesztette meg a sértettet, akinek különböző indokokkal, valós, illetve valótlan hivatalos személyekre, befolyásos emberekre hivatkozva 2007 és 2013 között összesen 13.135.000 Ft kárt okozott. A sértett férfi végül feljelentést tett.

 

A vádlott a bűncselekményt csak részben ismerte el. Azt,hogy kölcsönt kért és kapott, nem tagadta, de elmondása szerint az összegek jóval kisebbek voltak: 2-3 milliót kapott összesen. Tagadta, hogy befolyásos emberekre hivatkozott volna, mint ahogy az is, hogy más személyes segítségével tévesztette volna meg sértettet.  A kölcsönöket pedig visszafizette volna, ha egyszer elmegy dolgozni- védekezett a vádlott.

 

Az első fokon eljáró  Lenti Járásbíróság a vádlottat bűnösnek találta folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettében, s mint többszörös visszaesőt 3 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, valamint vele szemben 13.135.000 Ft értékben vagyonelkobzást rendelt el.

 

Az ügyész súlyosbításárt, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, így került az ügy másodfokon a Zalaegerszegi Törvényszékre.  

 

A törvényszék 2016. június 7-i ítéletében az I. fokú bíróság ítéletét  megváltoztatta, s  a vádlott cselekményét üzletszerűen elkövetettnek minősítve a vádlottal szemben a szabadságvesztés tartamát 5 évre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig ugyancsak 5 évre  felemelte .

 

Kötelezte továbbá a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fizessen meg az időközben elhunyt sértett – az I. fokú eljárás befejezésekor még nem tisztázott - jogutódjának 13.030.000  forintot polgári jogi igény címén, valamint az államnak illeték címén 781.800  forintot.

 

A polgári jogi igénynek helytadó rendelkezés folytán a II. fokú bíróság a vádlottal szemben a vagyonelkobzás összegét 105.000 forintra csökkentette.

 

A II. fokú ítélet indokolásában elhangzott: A többszörösen visszaeső vádlott büntetésének súlyosbítását egyrészt a cselekmény üzletszerűen elkövetettként való minősítése, másrészt az a tény indokolta, hogy a szabadságvesztés büntetés ennek folytán helyesen számított középmértéke nem az I. fokú bíróság által vélt 5 év, hanem 7 év lett volna.

 

A törvényszék ítélete jogerős.