A vádlottnak, egy zalaegerszegi művelődési intézmény vezetőjeként feladatai közé tartozott a nem zárt, nem őrzött, a környék lakói által sportolási és szabadidős célokra használt alsóerdei szabadidős központ működtetése, fenntartása. 

A területen szabadon hozzáférhető volt több, acélcsövekből hegesztett 2,1 méter magas és 3 méter széles sportkapu, amelyeket intézmény által szervezett, biztosított rendezvények alkalmával földbe szúrható fémkampókkal rögzítettek. A vád szerint a vádlott tisztában volt vele, hogy a nem rögzített kapukat a terület használói elmozdítják, s azokat rögzítés nélkül a helyszínen hagyják.

 

A vádlottat a történtek miatt foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek a Zalaegerszegi Járásbíróság, s ítélte 1 év fogházra, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.

 

Az ítélet indokolásában elhangzott, hogy a tanúvallomások, illetve  a szakértői vélemények alapján pontosan meg lehetett állapítani miként történt a baleset. A vádlott a tárgyalás során azzal védekezett: soha nem merült fel, hogy a kapuk esetleg veszélyesek lehetnek, senki nem szólt neki erről. Elmondása szerint ő maga is rendszeresen kijárt focizni a pályára, de nem érzékelte a veszélyességet. Mindemellett tudta, észlelte, hogy ezek a kapuk nem mindig voltak rögzítve. Rendezvény esetén a kapukat rögzítették, alkalomadtán elzárták, de jellemzően kinn tartották őket. A tanúvallomásokból is kitűnt: a kapukat a pályára érkezők folyamatosan használták, el-elmozdították, a karbantartó által elfektetve a területen hagyott kapukat felállították, s arra is volt  példa, hogy a sportolók erősítő emelési gyakorlatokhoz vették igénybe a súlyos eszközöket.

A szakértői vélemény szerint a játszótéri eszközök használatára, biztonságosságára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a kapuk esetén. Ez alapján nem volt szabályszerű a kapu,  valamint a területnek nem volt üzemeltetési szabályzata. (E szerint többek között rögzítő eszközöknek, figyelmeztető feliratoknak kellett volna lennie a helyszínen.) Ezen előírások betartatása a a vádlott kötelessége lett volna.

Mindezek alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott tudott róla, hogy miként zajlik a kapuhasználat, tudta, hogy a kapuk nincsenek minden esetben rögzítve, s eldőlhetnek.  Bizonyos esetekben maga intézkedett aziránt,  hogy  zárják el az eszközöket. A vádlott a tőle elvárható figyelmet, illetve gondosságot elmulasztotta, kötelessége lett volna a veszély elhárításáról gondoskodni. A vádlott mulasztásával megvalósította a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét.

A bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól előzetesen mentesítette a vádlottat.

 

A döntést az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője azonban elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbeztek. Így a döntés nem jogerős, az ügy másodfokon a Zalaegerszegi Törvényszéken folytatódik majd.