Összesen 38 évet kaptak társtettesként, 
különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért

Nem jogerősen 20, illetve 18 év fegyházbüntetésre ítélte 2021. október 26-án a Zalaegerszegi Törvényszék azt a két vádlottat, akik megölték azt a férfit, aki az otthonába fogadta őket.

A bíróság a vádirattal egyező tényállást állapított meg, amely szerint a II. rendű vádlott nő 2018-ban, míg a börtönből szabaduló élettársa - az ügy I. rendű vádlottja - 2020 januárjában költözött egy 59 éves zalaegerszegi sértetthez. A nőnek és a férfinak volt egy közös csecsemőkorú gyermekük, aki szintén velük élt.
2020. február 17-én a sértett férfi lakásában vendégeskedett az I. rendű vádlott testvére is. A 4 fős társaság egész nap italozott, majd az esti órákban az I. rendű vádlott testvére abba a szobába feküdt le, ahol a nő 7 hónapos gyermeke is aludt. Mindeközben a sértett és a vádlottak a konyhában hangosan veszekedtek, amire a kisgyermek felébredt és sírni kezdett. A szóváltás során a nő élettársa pofon ütötte a sértettet, aki ezután bement a szobába, de a vádlottak utánamentek. Itt elkezdték ütlegelni az idős férfit, aki a földre esett. A vádlottak ekkor sem hagyták abba a bántalmazását: ütötték, rúgták, taposták a férfi fejét, nyakát, felsőtestét. Kb. 10 perc elteltével abbahagyták a bántalmazást és a szobában hagyták a jajgató férfit.
Az I. rendű vádlott testvére észlelve a történteket felhívta a segélyhívót, azonban a pontos címet nem tudta megmondani, s közben az I. rendű vádlott elvette tőle a telefont és megszakította a vonalat.
Kis idő elteltével - mivel a sértett nem adott hangot - az I. rendű vádlott visszament hozzá, azonban életjeleket nem észlelt rajta. Ezt közölte a többiekkel is, mire a testvére továbbra is mentőt akart hívni, de ezt nem engedték neki, ezért távozott az ingatlanból.
Ezután a nő feltakarította a konyhát, ruhákat pakolt össze és a nyomok eltüntetése céljából a holttest köré, valamint a szobában lévő fotelba textíliákat - főként a saját és gyermeke ruháit - pakolt, meggyújtotta azokat, majd a nem sokkal korábban a házból távozó élettársa és a közös gyermekük után sietett. 

Az I. rendű vádlott testvére elment a másik testvéréhez, ahol elmesélte a történteket. A rokonai tanácsára az esetet személyesen bejelentette a rendőrkapitányságon. A helyszínre kiérkező járőrök megtalálták a férfi holttestét a füstölgő, parázsló szobában.

A Zalaegerszegi Törvényszék 2021. február 9-én tartott előkészítő ülést, amelyen sem a nő, sem a férfi nem tett vallomást, így az ügy tárgyaláson folytatódott, és 2021. október 26-án ítélet született. A tárgyaláson az I. rendű vádlott személyesen, II. rendű társa távmeghallgató rendszeren keresztül vett részt.

A bíróság bűnösnek mondta ki mindkét vádlottat társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és az I. rendű vádlottat, mint visszaesőt, a maximum kiszabható 20 év fegyházbüntetésre, a II. vádlottat 18 év fegyházbüntetésre ítélte, s mindkettőjüket 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az I. rendű vádlott nem, a II. rendű vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. 

A vádlottak az eljárás során tagadták bűnösségüket, állították, hogy a sértett bántalmazásában nem vettek részt, azt a jelen lévő testvér követte el. A rendelkezésre álló bizonyítékok, a poligráfos vizsgálatok, a tanúk nyomozati vallomása viszont ezt nem támasztotta alá. A vádlottak vallomásaikat többször, kisebb részletekben megváltoztatták, s ezek - a II. rendű vádlott részéről - némely esetben ellentétesek voltak a vádlotti védekezéssel és a testvér vallomását erősítették.
Az I. rendű vádlott első kihallgatása alkalmával elismerte, hogy ott voltak aznap a sértettnél, de állította, ő és a II. rendű vádlott a gyermekkel együtt előbb eljöttek.  Egy másik alkalommal viszont már azt vallotta, a házban tartózkodó testvére volt az elkövető. Önmagát úgy állította be, hogy csitította a vitatkozó feleket, s mentőt akart hívni. Az I. rendű vádlott telefonjának forgalmi adataiból megállapítható volt, hogy az elkövetés időszakában a helyszínen tartózkodott, több telefonthívást is lebonyolított. Egyértelműen kiderült azonban, hogy a segélyhívóhoz beérkezett hívás a testvértől származott, aki saját nevén mutatkozott be. 
A II. rendű vádlott a nyomozati vallomásában azt mondta, a két férfi okozhatta a sértett halálát, majd megváltoztatta arra, hogy a testvér bántalmazta a férfit. A történtek kapcsán annyit ismert el, hogy - az I. rendű vádlott utasítására - ő próbált a holttest mellett tüzet gyújtani. 
Ezeken túl a vádlottak az elkövetés után a rokonaikhoz mentek, és őket befolyásolva megpróbáltak alibit biztosítani maguknak, a II. rendű vádlott pedig felhívta rég nem látott lányát azzal, hogy nagy baj van, s abban bízott, hogy a kisgyermekét majd lánya magához veszi.

A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján a testvér nyomozási szakban tett következetes, mindvégig egyező vallomását fogadta el.  A tanúk - rokoni viszonyukra hivatkozva - a bíróság előtt megtagadták a vallomástételt, így sem az elkövetés helyén jelen lévő testvér, sem a közvetve érintett családtagok nem nyilatkoztak már a bírósági szakaszban. A bíróságnak viszont lehetősége volt a nyomozás során tett vallomások értékelésére, és ezek figyelembevételével hozta meg a döntését.

A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosító körülményként vette figyelembe a társtettesi elkövetést, a vádlottak büntetett előélet, az I. rendű vádlott esetében a visszaeső minőségét és azt, hogy nem sokkal a szabadulása után, feltételes szabadság alatt követte el a gyilkosságot, a cselekmény motiválatlanságát - a bűncselekmény indítékát nem sikerült megállapítani -, az ittas állapotot, a kitartó, hosszabb ideig tartó bántalmazás tényét. Enyhítő körülményként csekély mértékben értékelte kiskorú gyermeküket.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlottak és a védőik fellebbeztek, így az nem jogerős. A bíróság döntése értelmében a vádlottak továbbra is letartóztatás alatt maradnak, amely ellen az I. rendű vádlott és védője fellebbezést jelentettek be.