Egy idős asszonyhoz tört be éjszaka három vádlott 2014 februárjában. A három férfivel szemben 2015. március 25-én hozott nem jogerős I. fokú ítéletet a Zalaegerszegi Járásbíróság.

 

A  IV. rendű vádlott munkatársával ágyneműt árulva jutott el a 81 éves pózvai sértetthez és férjéhez 2012 őszén. Két évvel később a vádlott akkori élettársa (az ügy I. rendű vádlottja) megkérte a IV. rendű vádlottat, hogy mondjon néhány olyan helyet, ahol korábban járt, s nagyobb összegű pénzt tartottak otthon. A IV. rendű vádlott ekkor ”ajánlotta” a sértett ingatlanát. A tipp nyomán a vádlottak 2014 februárjában  Sárkeresztúrról autóval elindultak Zalába. A IV. rendű vádlott a szóba forgó ingatlan közelében kitette az I. rendű, a II. rendű és a III. r. vádlottakat, majd nem messze onnan várakozott a kocsival. 

 

A három vádlott a kerítésen át bemászott az ingatlan udvarára, lekapcsolták a villanyórát, elvágták a távközlési vezetéket, majd miután az I. rendű vádlott berúgta a bejárati ajtót, bejutottak a házba. A neszre felébredt az ott lakó, a férje halála után egyedül élő 81 éves sértett, akit az I. rendű vádlott az ágyra nyomott, a pénzét követelte, s megfenyegette: ha nem ad pénzt, megöli. A nő közölte, nincsen pénze, mire az I. és a II. rendű vádlottak átkutatták a házat, miközben a III. rendű vádlott a hálószobában vigyázott a sértettre, hogy ne tudjon kimenni. Végül a vádlottak megtalálták az asszony megtakarított pénzét - 802.000 Ft -  és egy 1.804.000 Ft értékű betétkönyvet. A  III. rendű vádlott távozását követően a társai egy asztallal eltorlaszolták a hálószoba ajtaját, majd ők is elhagyták a házat. Nem sokkal később a IV. rendű társuk felvette őket autóval. A vádlottak ezt követően Veszprém felé indultak, a betétkönyvet eldobták, majd megálltak cigarettát venni. Ekkor igazoltatták őket a rendőrök, akik kábítószer-gyanús anyagot találtak náluk a kocsiban. 

 

Az ügy I. fokú tárgyalásának utolsó napjára 2015. március 25-én került sor a Zalaegerszegi Járásbíróság előtt. A perbeszédek után a büntetőtanács a következő döntést hozta: 

Az I. rendű  és a II. rendű vádlottakat csoportosan elkövetett rablás bűntettében, mint társtettest és magánlaksértés bűntettében, mint társtettest mondták ki bűnösnek.  Az I. rendű vádlottat halmazati büntetésül csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bűntette vonatkozásában - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 8 év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre, s 10 év közügyektől való eltiltásra ítélték. Feltételes szabadságra nem bocsátható. A II. rendű társa - mint különös visszaeső - halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetést kapott, s 8 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A  III. rendű vádlott csoportosan elkövetett rablás bűntettében, mint bűnsegéd és magánlaksértés bűntettében, mint társtettes bizonyult bűnösnek. Ezért, valamint egy korábbi, más ügyhöz kapcsolható cselekménye miatt - zsarolás bűntettének kísérlete és társtettesként elkövetett zaklatás vétsége miatt  - halmazati büntetésül 4 év fegyházra ítélte a bíróság, s 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A IV. rendű vádlott lopás bűntette miatt mint bűnsegéd 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kapott. A bűnsegédként elkövetett magánlaksértés bűntettének  vádja alól felmentették.

 

Az indokolásban elhangzott: a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok és a vallomások alapján megalapozottnak látta, hogy a vádlottak - IV. rendű vádlott segítségével - pusztán besurranási szándékkal érkeztek a házhoz, ám  a III. rendű vádlott azon állítását nem bizonyította semmi, hogy ő nem tudta, mire készülnek a társai, csak „belecsöppent” az eseménybe, amelyben csak megfigyelőként vett részt. A bíróság szerint egyértelműen lopási céllal, az idős sértett pénzének megszerzése érdekében érkezett a társaság Pózvára, mivel a vádlottak már az ide vezető úton megbeszélték, mire készülnek, s a visszaút során is egyeztették, mit fognak mondani, ha esetleg erre szükség lesz. Elfogásukat követően először ez az egyeztetett történet hangzott el a rendőrségen, majd nem sokkal később az I. rendű vádlott részleges beismerő vallomást tett. Az ő, és a II. rendű társa, illetve a sértett vallomása alapján a házban – ellentétben a III. rendű vádlott állításával – hárman tartózkodtak, mely során a pénz megszerzése érdekében az I. rendű vádlott a sértett irányában erőszakot, fenyegetést alkalmazott, így a lopásnak indult cselekmény rablással, annak is minősített esetével végződött. S bár a III. rendű vádlott szerepe kisebb volt, mint az I. és II. rendű társaié, a cselekmény alatt az ingatlanon belül tartózkodott, s ő volt az, aki elzárta a sértett elől a szobaajtót, míg társai átkutatták a helyiségeket. Kérdésként merült fel, hogy a vádlottak fejükön maszkkal (amelyeket később kidobtak az autóból) vagy csuklyákkal törtek-e be a házba. A vádirat az előbbit tartalmazta, míg a II. rendű vallomásában az utóbbit állította. A maszkok a nyomozás során nem kerültek elő. 

 

Az ítélet nem jogerős. Az ügyész, valamint a III. rendű vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, az I. rendű és a II. rendű vádlott és védőjük fellebbezett enyhítés végett, míg a IV. rendű vádlott és védője tudomásul vette az ítéletet. 

 

A bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottak esetében az eljárás jogerős befejezéséig meghosszabbította az előzetes letartóztatást, mivel fennáll a szökés, elrejtőzés, illetve a bűnismétlés veszélye. 

 

Zalaegerszeg, 2015. március 25. 

 

A Zalaegerszegi Törvényszék Sajtóosztálya