A Zalaegerszegi Törvényszék első fokon eljárva 2013. szeptember 26-án hozott ítéletet – megismételt eljárásban -  M. L. vádlott ügyében.
Az előzetes letartóztatásban lévő vádlottat a törvényszék bűnösnek mondta ki 2 rb folytatólagosan, jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás; 1 rb fegyveresen elkövetett rablás; 1 rb fegyveresen, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettének kísérletében, valamint 1 rb rablás előkészületének vétségében (más a rablásokhoz kapcsolódó bűncselekmények mellett).
A törvényszék a vádlottat halmazati büntetésül életfogytiglani fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra, valamint 15.900.000,- forint vagyonelkobzásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet értelmében a vádlott feltételes szabadságra legkorábban 20 év eltelte után bocsátható. A törvényszék elrendelte a vádlott más bíróság által korábban kiszabott felfüggesztett 1 éves börtönbüntetésének utólagos végrehajtását is, továbbá a vádlottat három sértett takarékszövetkezet részére – kerekítve - 6.500.000,- forint kártérítés megfizetésére kötelezte.  A felmerült bűnügyi költségből 654.000 forintot visel az ítélet szerint a vádlott, aki csaknem 400.000,- forint összegű illetéket is köteles megfizetni.

Az ügyben a Zalaegerszegi Törvényszék korábban (az alapeljárásban) 2012. február 14-én hozott a vádlottat úgyszintén életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, valamint vagyonelkobzásra ítélő határozatot. A bíróság ekkor – az országban valószínűleg elsőként -  az ún. „három csapás” Btk.-beli előírását alkalmazta. Az ezen korábbi ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott 2010. július-augusztusában egy fegyvernek látszó tárggyal két-két alkalommal kirabolta ugyanazt a gyenesdiási, illetve balatonszentgyörgyi takarékszövetkezeti fiókot, míg további egy alkalommal egy jánosházi takarékszöveti fiókot rabolt ki, illetve egy-egy alsópáhoki és zalaszentiváni fiókot kísérelt meg eredménytelenül kirabolni.

A vádlott fellebbezése folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla ezen korábbi törvényszéki elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A táblai álláspont szerint a zalaszentiváni rablási kísérlet, illetőleg a jánosházi rablás tekintetében megalapozatlan volt az elsőfokú bíróság ítélete. Az ítélőtábla - többek között - kifogásolta, hogy a törvényszék nem játszotta le a tárgyaláson a két takarékszövetkezet biztonsági kamerái által készített felvételeket, és nem tisztázta a tényállást abban a körben, hogy az ítéleti tényállásban rögzített viszonylag rövid idő – 33 perc – alatt az említett két rablás elkövethető volt-e a vádlott által.

A megismételt eljárásban a törvényszék bizonyítási kísérletet rendelt el, melynek során (a vádlott által használt gépkocsihoz hasonló járművel nagyobb sebességgel végighajtva az úton) megállapította, hogy a Zalaszentiván és Jánosháza közötti – a hosszabb, illetve rövidebb útvonalon figyelembe veendő – 44,4 illetve 41,8 km-es távolság gépkocsival a vádlott által  megtehető volt. Emellett a jánosházi pénzintézet biztonsági kamerája a rablást elkövető vádlottat az elsőfokú bíróság szerint felismerhetően rögzítette. Ezt megerősítette a megismételt eljárásba bevont, a biztonsági kamerák felvételeit a vádlott testi jellemzőivel összevető antropológus szakértő is.

Mindezek folytán a megismételt eljárásban is a vádiratnak megfelelően az összes vádpontban megállapította a vádlott bűnösségét a Zalaegerszegi Törvényszék. (Úgyszintén az ún. három csapás – a feltételes szabadon bocsátás legkorábbi időpontja tekintetében vádlottra nézve kedvezőbb korábbi – előírását alkalmazva.)

A törvényszék elsőfokú ítélete nem jogerős: a vádlott és védője részben felmentésért, részben enyhítésért fellebbezett.

Zalaegerszeg, 2013. szeptember 30.

A Zalaegerszegi Törvényszék Sajtóosztálya