Bírósági eljárások

Az Alaptörvény – és számos nemzetközi egyezmény – biztosítja, hogy Magyarországon mindenkinek joga van az igazságszolgáltatásra. A jogállam alapvető követelménye, hogy a törvények garantálják a jogszabályokban biztosított jogok bírói úton történő érvényesíthetőségét.

A jogokról és a kötelezettségektől független és pártatlan bíróság dönt a perekben. A bírósági eljárások lényeges alkotmányos követelménye az is, hogy tisztességes, nyilvános és ésszerű határidőn belül befejeződő eljárásban bírálják el az ügyeket. A perekben a bíróságok végleges jelleggel döntik el a jogvitákat: a bíróság ítéletei mindenkire nézve kötelezők és végrehajthatók (kikényszeríthetők).

A bíróságokon előre meghatározott és közzétett ügyelosztási rend határozza meg, hogy egy adott ügyben melyik bíró vagy bírói tanács jár el (törvényes bíró). Az eljárási törvény pedig azt is biztosítja, hogy az ügyben csak előítéletektől mentes és elfogulatlan bíró járhasson el. A független bírók nem utasíthatóak, csak a jogszabályoknak vannak alávetve, és a rájuk osztott ügyek eldöntését nem tagadhatják meg.

A polgári peres eljárásban a felperes, aki természetes és nem természetes személy is lehet, egyéni jogvédelmet kér vagyoni és/vagy személyi jogainak védelme érdekében. A polgári eljárásnak három fő része van:

  • Az első a perindítás, amelyben a felperesnek szabályszerű keresetlevelet kell benyújtania a bírósághoz és tisztázni kell, hogy az eljárás feltételei adottak-e, nincs a pernek akadálya (tartalmi és formai követelményeknek megfelel-e a keresetlevél és annak mellékletei, érvényesíthető-e a követelés bíróság előtt, a felek jog- és cselekvőképessége stb.).
  • A második a sikeres perindítást követően a perfelvételi szak, amelyben rögzíti a bíróság a felek tény- és jogállításait, jogi érveléseit, a benyújtott bizonyítékokat és bizonyítási indítványokat.
  • A perfelvétel lezárást követően az érdemi tárgyalási szakban – a perfelvételi szakban rögzített keretek között – kizárólag csak a bizonyítás felvétele történik meg.

A felperesnek állítania kell mindazokat a tényeket, amelyek igényét megalapozzák. A perben az alperes a felperes által állított tényeket és jogot tagadja, vitatja. A feleket a polgári perben igazmondási kötelezettség és jóhiszemű pervitel kötelezettsége terheli. A peres felek kötelesek előmozdítani a per tisztességes lefolytatását és annak befejezését. A polgári per keretét a felperes jog- és tényállítása, valamint az alperes tagadása határozza meg: a bírósági eljárás a felek nyilatkozatán és kérelmein alapuló bizonyításon és ellenbizonyításon keresztül folyik le.

A bíróság a pervezetésével hozzájárul ahhoz, hogy a felek jogaikat megfelelően és a törvényben meghatározott módon gyakorolják és kötelezettségeiket teljesíthessék. A bíró a felekhez felhívásokat és kérdéseket intéz, meghatározza a bizonyításra szoruló kérdéseket és a per menetét, majd elvégzi a szükséges perbeli cselekményeket (pl. szakértő kirendelése, tanú meghallgatása stb.). Ezt követően a perbeli bizonyítékok mérlegelésével eldönti a jogvitát. A bíróság kötve van a felek kérelmeihez és indítványaihoz; hivatalból csak kivételesen, a törvény kifejezett felhatalmazása alapján folytathat le bizonyítást (pl. kiskorú gyermek védelme érdekében a családjogi perekben vagy a személyállapoti perekben).

A bíróság a pert - vagy annak egy szakaszát – lezáró döntése az ítélet, amelynek ki kell terjedni valamennyi kereseti kérelemre, valamint viszontkeresetre, ellenkérelemre és beszámítási kifogásra is. A bírósági döntésnek világosnak és egyértelműnek kell lennie. A bíróság köteles megindokolni döntését, számot adva arról, hogy milyen tények illetve bizonyítékok alapján, milyen jog alkalmazásával hozta meg ítéletét. Az elsőfokú bíróság érdemi döntéseivel szemben a felek jogorvoslattal élhetnek, amelyre vonatkozó részletes tájékoztatást az ítéletnek tartalmaznia kell.