Werbőczy István 

(1460? – 1541)

Werbőczy István országbírói ítélőmester, királyi személynök, majd nádor. 

Werbőczy István származását egyes tudósok az Ugocsa megyei Verbőczből, vagy Bereg megyéből eerdeztetik. Családja a 15. század során tűnt fel az okleveles iratokat, akkor még más néven, Kerepecziként. Werbőczy nagyapja Kerepeczi Barla volt az, aki először a király szolgálatába szegődött és királyi főasztalnok-helyettesi tisztséget töltött be. Ő volt az, aki testvérével, az ügyvédként tevékenykedő János deákkal együtt, a leleszi konvent tanúbizonysága szerint 1429-ben megvásárolták az Ugocsa megyei Verbőcz községet. Kerepeczi Barlának Osvát nevű fiától és Deák Apollóniától született Werbőczy István a Hármaskönyv megalkotója.

A történettudomány adós még Werbőczy pontos születési dátumával is, ugyanis erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, mindössze egy pápai jelentésből tudjuk, hogy 1539 környékén Werbőczy a nyolcvanas éveiben járt. Ebből következik, hogy születési idejét pontosabb adatok hiányában 1460 körüli időszakra tehetjük. 

Werbőczy tanulmányainak köszönhetően folyékonyan beszélt latinul, görögül és németül és birtokába került mindannak a tudásnak, ami egy jogvégzett, literátus embertől a korszakban elvárható volt. Mivel neve egyik, a korszakban működő jogi kar névsorában sem található meg, valószínű, hogy köznemesi származású személyként az ország határain belül folytatta tanulmányait, a Mátyás által alapított pozsonyi Istropolitana Academian. Ismeretei nemcsak a jogtudományra, hanem a teológiai és bölcsészettudományra is kiterjedtek. Ahogyan Fraknói Vilmos írta róla a Magyar Történeti Életrajzok sorozatban megjelent munkájában: „Az idegen műveltség és tudomány, a mivel lelke szülőföldjén táplálkozott, gondolkodását és érzését nem módosították oly mértékben, mint ha legfogékonyabb életkorának éveit külföldön töltötte volna…Tudós lett, mint egy bolognai professzor; magyar maradt, mint akármelyik szabolcsmegyei köznemes.”Jogvégzett emberként három lehetősége kínálkozott: megyei szolgálat, ügyvédkedés és a király szolgálata az udvarban. Werbőczy az utóbbit választotta. A királyi kancellárián teljesített szolgálat közben ismerkedett meg azzal az okleveles anyaggal, mely később a Hármaskönyv elkészítésekor páratlan tudásbeli előnyhöz juttatta őt. Később a személynök mellé került szolgálatra, a királyi udvar bírósága mellett volt jegyző. Jegyzőből 1502-ben lett országbírói ítélőmester tudásának, tehetségének és befolyásos pártfogójának, a vagyonos nemes Szobi Mihálynak köszönhetően. Jogászi pályája meghozta neki a vagyoni gyarapodást is. II. Ulászló uralkodása alatt, a köznemesi párt erősödésével Werbőczy jelentősége is megnőtt.Rövid időn belül a politikai események fősodrába került, részt vehetett az 1498. évi II. törvénycikk megfogalmazásában a II. Ulászló örökös nélküli elhalálozása esetére a nemzetet megillető királyválasztási jogot illetően, majd később ő volt az, aki megfogalmazta az 1505. évi rákosi végzést a nemzeti királyság visszaállítása tárgyában. A végzés megfogalmazásáért, a hazának és köznek tett jó szolgálatai elismeréséül portánként két dénár jutalmat szavazott meg neki az országgyűlés.  Az 1500. és 1501. évi országgyűléseken a köznemesség szóvivője és vezére volt. Ő fogalmazta meg azt a királyhoz intézett felterjesztést, melyben a nemesség sérelmeinek tolmácsolása mellett a főrendek banderiumainak kiállításáról, a főpapok dézsmaszedésének törvényszerű gyakorlásáról kérik a királynak erélyes rendelkezését.  Neki tulajdonítják a jobbágyok szabad költözködésének megtiltását célzó 1514. évi törvénycikk megalkotását is. 

II. Lajos uralkodásának első éveiben Werbőczy személynök lett és ő lett ezáltal az akkori királyi udvar legfontosabb bíróságának, a királyi személyes jelenlét bíróságának a rendes bírója, egyben a király állandó helyettese az ítélkezésben. Személynökként különböző követi megbízatásokat kapott az országgyűléstől. Az egyre inkább fenyegető török támadások okán járt Velencében, Rómában és Wormsban, majd Nürnbergben is, mindenütt a török elleni segély kieszközlése érdekében fáradozva, sajnos sikertelenül.  A források tanúsága szerint, 1421-ben követségben járván V. Károly császárnál Wormsban, Lutherrel is hitvitába bocsátkozott.

1525. június 24-én az országgyűlés az ország nádorává választotta. Egy évvel később, a politikai körülmények megváltozását követően, a főnemesi párt megerősödését követően a főnemesek megbuktatták és hűtlenséggel vádolták.  Az ítélet végrehajtás elől menekülve, pártfogójával Szobi Mihállyal együtt, a mohácsi vészt a felsőmagyarországi Dobronya várában vészelte át. Bár a fővesztéstől megmenekült, vagyonát elkobozták. A mohácsi vészt követően, Szapolyai János kancellárrá és tanácsosává nevezte ki. Rendszeresen járt Konstantinápolyban János király követeként. A király bizalmát mutatja az is, hogy halála esetére fiának gyámjává nevezte. 1541-ben Budán halt meg, a budai pasa mérgeztette meg.

Főbb, Werbőczyvel és a Hármaskönyvvel foglalkozó munkák a teljesség igénye nélkül:

1. A Hármaskönyv 500. évfordulóján. Szerk.: Csehi Zoltán–Szabó István–Schanda Balázs–Varga Zs. András. Pázmány Press. Budapest, 2015. 
2. A magyar jog fejlődésének fél évezrede. Werbőczy és a Hármaskönyv 500 esztendő múltán. Szerk.: Máthé Gábor, Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Budapest, 2014.
3. Béla Szabó: Werbőczy, Stephanus. In: Michael Stolleis (szerk.): Juristen. Ein biographisches Lexikon von der Antike bis zum 20. Jahrhundert Verlag C. H. Beck. München, 2001, 668–669. p.
4. Eckhart Ferenc: Formuláskönyv Werbőczy István hivatali működése köréből. In: Emlékkönyv dr. Viski Illés József ny. r. egyetemi tanár tanári működésének negyvenedik évfordulóján. Budapest, 1942, 151–160.
5. Fraknói Vilmos: Werbőczy István életrajza. Magyar Történeti Életrajzok XV. (Budapest, 1899)
6. Gazda István: A Tripartitum-kiadások könyvészete. Werbőczy életrajzzal. In: Werbőczy István. Tripartitum: A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve. Tudománytár. Téka, Budapest, 1990. XXVI–XXXII. p. 
7. Grosschmid Béni: Werbőczy és az angol jog. A Magyar Jogászegylet Deák Ferenc Irodalmi Bizottságának Kiadványai III. évf. Budapest, 1928, 663. p. 
8. Hamza Gábor–Boóc Ádám–Buzády Csongor (szerk.): Studien über István Werbőczy. Professzorok Háza. Budapest, 2001. 
9. Horvát István: Verbötzi István emlékezete. II. köt. Pest, 1850. 
10. ifj. Palugyay Imre: Werbőczy István rövid életrajza. Buda, 1842.
11. Martyn Rady: The Customary Law of the Renowned Kingdom of Hungary: A Work in Three Parts Rendered by Stephen Werbőczy (The „Tripartitum”). Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungáriae per Stephanum de Werbewcz editum. Edited and translated by/critice recensuerunt et Anglice reddiderunt: János M. Bak, Péter Banyó and/et Martyn Rady, with an introductory study by László Péter/prefuit. The Laws of the Mediewal Kingdom of Hungary. Vol. V. Department of Medieval Studies, Central European University, Budapest, 2005; 
12. Mikó Gábor: Ismeretlen országgyűlési emlék a Jagelló-korból. Adatok az 1507 és 1514 közötti országgyűlések történetéhez, valamint Werbőczy Hármaskönyvének elkészültéhez. Történelmi Szemle, 56., 2014. 3., 455–480. p.
13. Petrasovszky Anna: A nemesség közhatalmi szerepe és Werbőczy nádorsága Istvánffy Miklósnál. In: Mezey Barna–Révész T Mihály (szerk.): Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006, 429–452. p.
14. Soós István: Diplomatika és politika. Horvát István kiadatlan Werbőczy könyvének története. Levéltári Közlemények, 59., 1988. 1., 81–110. p.
15. Wenzel Gusztáv: Werbőczy István velenczei követsége 1519. Marino Sanuto eredeti följegyzéseiből. Pest, 1850.
16. Werbőczy István /Balás P. Elemér, Csekey István, Szászy István és Bónis György egyetemi tanárok előadásai a Jog és Államtudományi Kar Werbőczy halálának 400 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyén, a Tripartitum bibliográiájával (Universitatis Francisco-Josephina Kolozsvár. Acta Juridico-Politica 2. Kolozsvár, 1941. 

A lista összeállításához Stipta István: Új irányok a hazai Werbőczy-kutatásban. című tanulmányát vettük alapul. In Jogtörténeti Szemle. 2014/4-2015/1. Werbőczy különszáma, pp. 119-125. 

Címlap Cserna Károlytól: „A czímlapota Tripartitum első kiadásának decorativ motivumai alapján CSERNA KÁROLY rajzolta”

„Werbőczi czímerének,mely állítólag Dürer Albert rajza, eredeti fametszete a bécsi Albertina metszetgyűjteményében van.”

Werbőczi jegyzete Az Orsz. Levéltár egy oklevelén.