Ősszel induló interjú sorozatunkban bírósági fogalmazókat kérdezünk szakmai tapasztalataikról, jövőbeli terveikről, és arról, hogy az Új Generáció tagjaként milyen a benyomásuk a képzési rendszerről, milyen fejlődési lehetőségek állnak nyitva előttük. A fogalmazók által megnevezett, számukra inspirációt megtestesítő kollégáktól pedig arra keresünk választ, hogy ők milyennek látják ma az Új Generációt.  

A sorozat első részében dr. Bicskei Tamással, a Fővárosi Törvényszék fogalmazójával és dr. Osztovits András bíróval, a Magyar Igazságügyi Akadémia igazgatójával beszélgettünk.

 dr. Bicskei Tamás - interjú

Milyen út vezetett számodra a bíróságig?
2017-ben végeztem az ELTE-n, előtte sok helyen megfordultam gyakornokként: voltam ügyvédi irodában, egy kereskedelmi banknál, rendőrségen, majd a bíróságon is gyakorlaton. Mindaz, amit láttam, megerősített abban, hogy a bírói hivatás az, ami hozzám a legközelebb áll. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy maga a tárgyalás a legérdekesebb és legszebb ebben a munkában. Az, hogy a bíró határozhatja meg az eljárás lefolyását, ő vezeti a pert. Érdekes látni, hogy ezt ki, hogyan csinálja. Gyakornokként is ez tetszett meg, mindig azon gondolkodtam, hogy az adott helyzetet én hogyan kezelném. Ezért jelentkeztem fogalmazónak, hogy előbb-utóbb eljuthassak arra a szintre, hogy élesben is kipróbálhassam magam.

Hova kerültél először beosztásra?
Én a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumában kezdtem, túl vagyok az első évemen. Voltam első-, másodfokon és szabálysértési ügyszakban is, mindent láttam, amit lehetett. Vezettem jegyzőkönyvet, panasznapoztam, mindent láttam, ami a fogalmazói élethez hozzátartozik. Decemberben kerültem át polgári ügyszakba, ahol szintén voltam már másodfokon, és a Gazdasági Kollégiumban is.

És melyik ügyszakot preferálod?
Még nem tudom megmondani, mert olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy mind a két ügyszakban kiváló instruktoraim voltak.

Mi jelent számodra sikerélményt, mit éltél meg eddig sikerként?
A legelső és talán legmotiválóbb sikerélmény az volt, amikor először írhattam meg önállóan egy ítéletet. Motivált szakmailag a megírása, és ösztönzött az a bizalom, amit belém helyeztek. Amire még büszke vagyok, az a THEMIS versenyen való részvétel, erre mindenkit bátorítok.

Tavaly a csapatotok a döntőbe jutott.
Igen, és ezért sokat köszönhetünk a mentorunknak, Dudás Dóra Virágnak. Szerintem mindenkinek ez egy nagyon jó élmény volt. A csapattagok részére is kihívás volt, sokat tanultunk angolul is, és szakmailag is sokat fejlődtünk. 

Mennyire nyílt alkalmad a személyes kompetenciáid fejlesztésére a verseny során?
Úgy gondolom, hogy a bíróságon általában nem csak a szakmai tudást lehet fejleszteni, hanem a fogalmazóknak biztosított egyéb lehetőségekkel az egyéb készségeket is. A THEMIS versenyen meg kellett tanulnunk csapatban dolgozni, gyakoroltuk az angol nyelvet, és nagy hangsúlyt fektettünk az előadókészségünk javítására. Véleményem szerint bíróként is fontos lesz a jó szóbeli kifejezőkészség, a retorika, de sajnos fogalmazóként ennek gyakorlására nem sok lehetőség van.

Mennyire jelentett a versenyre való felkészülés plusz feladatot időben?
Ez nyilván nagyban függ attól, hogy ki mennyire teszi oda magát. Úgy gondolom, hogy mi a maximálisat nyújtottuk. Ennek a hátterét biztosította a MIA és a szolgálati helyünk, a munka alól mentesítettek, amikor napokra vagy egy hétre beköltöztünk a felkészülés végett az Akadémiára. Előtte persze otthon, a szabadidőnk terhére is foglalkoztunk a versennyel, de az igazán hatékony, produktív része az volt a munkának, amikor itt összegyűltünk az Akadémián. Itt kell megemlítenem, hogy a felkészülésben személyesen Osztovits András nagyon sok segítséget nyújtott nekünk. Meghallgatta a prezentációnkat és komoly, segítő szándékú kritikát mondott róla, amiért azóta is hálásak vagyunk.

Milyen egyéb programban veszel részt?
Az egyik az AIAKOS csereprogram, ennek keretében egy hetet lehet eltölteni egy másik európai uniós országban, megismerve az ottani bíróság működését. A másik program csak nemrég indult, az Akadémia által szervezett Werbőczy Lingua program. Kiváló lehetőség a nyelvtudás kihasználására, és a kreativitás megélésére, ugyanis olyan cikkeket kell keresnünk, amik érdekesnek minősülhetnek a kollégák szemében, ezekből aztán egy rövidebb magyar nyelvű összefoglalót készítünk. 

Milyen a társadalmi megítélése a fogalmazói munkának a véleményed szerint? Milyen reakciót vált ki manapság, ha valakinek elmondod, hogy bírósági fogalmazó vagy?
El kell különíteni, hogy jogászokkal, vagy laikusokkal beszél az ember. A laikusoknak általában el kell magyarázni, hogy mit jelent az, hogy fogalmazó. Én azt szoktam mondani, hogy bíró tanoncok vagyunk, ezt már elismerő bólintások kísérik. Az átlagemberek szemében van egy misztikuma ennek a szakmának, ezt érzem. Ha más jogászokkal, pl. volt évfolyamtársakkal beszélek, tőlük általában szakmai elismerés érkezik. Más jogászi hivatásokból gyakran megkeresnek szakmai kérdésekkel, mert elismerik azt, hogy a bírósági pálya szakmai többlettel jár.

Mi a tapasztalatod az új generációs szemléletmódban tartott képzésről?
Egészen más, mint amihez hozzá vagyunk szokva, és abszolút pozitív irányváltás az egyetemi, 100-150 fős frontális előadásokhoz képest. Elsőre biztosan furcsa a nem ehhez szokott jogászoknak, hogy 10-12 emberrel vagyunk együtt, és workshop rendszerben történik az oktatás. Szerintem az előadóra határozottan nagyobb teher nehezedik ebben a helyzetben, mert rajta múlik, hogy valódi vita tudjon kialakulni, szakmai kérdéssel kapcsolatos vélemények, szempontok ütközhessenek. Óhatatlanul szívjuk magunkba a szakmai tudást, másrészt a retorikai, (orális) kompetenciákat is fejleszti. Egyrészt kulturált módon kell a saját véleményt közölni, másrészt a másikét is ugyanígy kell megcáfolni. Ez izgalmas lehetőség, jól ötvözi a személyes kompetenciák fejlesztését és a szakmai tudás elsajátítását. Tapasztalatom szerint az Új Generációs képzéseket olyan tapasztalt bírák tartják, akik meg tudják erre teremteni a lehetőséget, bátorítanak és teret adnak az érdemi fejlődésnek.

Ha már tapasztalt bíróknál tartunk, van-e olyan kiemelkedő bírósági személyiség, aki számodra példaképet jelent?
Én dr. Osztovits András igazgató urat emelném ki, ő a THEMIS versenyre való felkészülés során a mentorunk mellett komoly támogatást nyújtott, kritikusan állt hozzá a tevékenységünkhöz. Nem csak bátorító szavakat kaptunk, hanem építő jellegű kritikát is, mert elmondta azt is, ha valamivel nem volt megelégedve. Szerintem a sikereink sokban az ő közreműködésének köszönhetőek.
Azért is példakép a számomra, mert a bíróságon belüli szakmai- és tudományos tevékenységét össze tudja egyeztetni, mindemellett családfőként is megállja a helyét. Ha valaki ezt el tudja érni, akkor véleményem szerint már sokat letett az asztalra.

Mit csinálsz szabadidőben? Kell-e munkaidőn túl is dolgoznod?
A legtöbb azon múlik, hogy ki hogyan osztja be az idejét, de fogalmazóként még mindenkinek belefér a munkaidejébe, hogy a feladatait ellássa. Én személy szerint inkább délután 4 után vagyok produktív, még sosem volt szükség arra, hogy túlórázzak. A hivatali munkaidő lehetőséget biztosít arra, hogy családi életet is élhessünk, és a sportra is tudjunk időt szakítani. Akik ismernek, azok tudják, hogy minden nap méretes sporttáskával érkezem a bíróságra. Reggelente letudom a napi penzumot a testépítés és a futás terén, mellette szeretek még moziba és színházba járni.
 

 Dr. Osztovits András - interjú

Dr. Bicskei Tamás fogalmazó téged nevezett meg számára inspiráló személyiségként. Milyen emlékeid vannak a vele való együttműködésről?
Örömmel dolgoztam Tamással és a tavalyi THEMIS csapat többi tagjával (dr. Csizmár Ada, dr. Kotsis Johanna – a szerk.), már az első percben látszott, hogy céltudatosak és szorgalmasak. Figyeltek az észrevételekre, azokat megfogadva ténylegesen igyekeztek minél jobb prezentációt készíteni. A végeredmény önmagáért beszél, mert nem csupán döntőbe jutottak: a nem hivatalos végeredmény szerint a legjobb szóbeli prezentációt ők tartották Párizsban. Ez kiemelkedő eredmény, hisz a THEMIS versenyeken az összes EU tagállam bíróságai és ügyészségei indulhatnak, 2018-ban 41 felkészült és motivált csapat mérte össze a tudását.

Tapasztalatod szerint mennyire nyitottak az ilyen típusú versenyekre a mai fogalmazók, az Új Generáció tagjai? Igyekeznek kihasználni pl. a nyelvtudás adta lehetőségeket?
E tekintetben vegyesek a benyomásaim. Találkoztam nagyon motivált fiatalokkal, akik ismerik, figyelik a lehetőségeket és élnek is velük, de olyat is tapasztaltam, hogy valaki az egyszerűbbnek tűnő megoldásokat választja, és a fogalmazói, titkári időszaka alatt nem fektet plusz energiát a szakmai kompetenciái fejlesztésébe. Itt fontos kiemelni, hogy véleményem szerint a bírói a legkomplexebb jogászi hivatás; ahhoz, hogy valaki ezt a munkát jól tudja végezni, számos különböző képességgel kell rendelkeznie, és ezeknek csak egy része a tárgyi tudás. Egy bírónak nagyon jól kell ismernie az anyagi- és eljárásjogot, de önmagában ettől nem lesz „jó bíró”: tudnia kell kommunikálni, konfliktushelyzeteket kezelni, az ügyfelekkel türelmesen bánni. Ezek a képességek fejleszthetők, és erre tökéletes a fogalmazói, titkári időszak. Mindenkit arra bátorítanék, hogy a felkínált képzési lehetőségeket aktívan használja ki.  

Az Új Generációs típusú képzések kifejezetten ezeket a kvalitásokat hivatottak erősíteni.
A Magyar Igazságügyi Akadémián (MIA) 2019 az Új Generációs képzések éve, a koncepciót és a megvalósítást alapos előkészület előzte meg. Felmértük, hogy a bírói hivatás esetében melyek azok az ún. soft skillek, amiket lehet és kell is fejleszteni, ezeket célozzuk meg. Örömmel mondhatom, hogy a kiscsoportos munkával kapcsolatos első tapasztalatok pozitívak: első alkalommal sokan rácsodálkoznak az új típusú képzésre, de azok a fogalmazók, titkárok, akik már részt vettek ilyen képzésen, a későbbiekben kifejezetten ezeket preferálják a frontális előadásokhoz képest. 

Előadói részről milyen visszajelzések érkeznek?
A mentorok többségét fel kell készíteni, mert az ilyen típusú képzés a többségüknek újdonság. Az interaktivitás előadói oldalról is más készségeket kíván: tudni kell reagálni váratlan helyzetekre, megoldásokra, néha rögtönözni, meggyőzően érvelni. Mindez talán nagyobb, de feltétlenül más típusú felkészültséget igényel. 

Miért választottad a bírói pályát? Van ennek története?
Gimnázium után sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék lenni, szülői indíttatásra orvosi vagy jogászi pályán gondolkoztam. Végül a jogra felvételiztem, ahol sokáig valamelyik nagy, nemzetközi ügyvédi irodában szerettem volna ügyvéd lenni, mert akkor ez volt a „menő”. Aztán az egyetem alatt olyan oktatóktól volt szerencsém tanulni, akiknek a hatására elkezdett érdekelni a bírói pálya, így a diploma megszerzése után rögtön a bíróságra jelentkeztem fogalmazónak. Életem legjobb döntése volt. 

Mit tartasz a jó bíró legfontosabb tulajdonságának?
Azt gondolom, hogy a bíró egy hatalmi ág képviselője, akinek a társadalom a kinevezéssel óriási hatalmat ad a kezébe. A bírónak ezzel a hatalommal élnie kell, de sosem visszaélnie; a ráruházott hatalmat a társadalom javára kell fordítania – természetesen a jogszabályok szabta keretek között. Olyannak szabad csak bírónak menni, aki az ezzel járó felelősséggel együtt tud élni, képes és mer is dönteni: a jó bíró legfontosabb tulajdonsága a döntésképesség. A döntést sem elkapkodni, sem elodázni nem szabad – nem szerencsés, ha a bíró a rossz döntéstől való félelmében túlbizonyít. Kellő rutinra van szükség annak a pillanatnak felismeréséhez, amikor meg kell hozni a döntést. 

Van-e, volt-e olyan része a bírói munkának, ami kevésbé tetszik, tapasztaltad-e árnyoldalát?
Hirtelen nem is jut eszembe ilyen. Pár ügyben azonban előfordult már, hogy nem derült ki a bizonyítási eljárás során, hogy valójában mi is történt a konkrét ügyben. Bármerre próbáltunk a bizonyítással továbblépni, nem lehetett rájönni, hogy melyik fél előadása szerint történt az eset. Ez kifejezetten rossz érzés volt. Az esetek nagy részében ugyanis ki tud alakulni bennem egy belső meggyőződés, ami alapján dönteni tudok. De amikor annyira bizonyítékszegény az ügy, hogy csak eljárásjogi szabályok alapján kell a döntést meghozni, az engem zavar. Szerencsére nem volt sok ilyen.

Ezek szerint az igazságkeresés motivál téged.
Igen, ez elmondható rólam az eddigi pályafutásom alapján. Azonban nagy különbség van a polgári és a büntető ítélkezés között – én nagyra tartom a büntetőbírókat, mert ők testesítik meg az állam büntető monopóliumát, és senki más, csak ők nyilváníthatnak valakit bűnösnek, vagy ártatlannak. Ehhez képest egy polgári bírónak, pláne olyan jogterületen, ahol diszpozitív a szabályozás, sokkal nagyobb a mozgástere a jó értelemben vett igazságkeresésben, ami a konkrét ügy kapcsán jogi érvekkel is alátámasztható. Nekem bíróként fontos, hogy ne kelljen olyan döntést hoznom, ami az egészséges igazságérzettel szembe megy. De ahogy visszaemlékszem, eddig nem volt ilyen belső konfliktusom.

2018 szeptemberétől vagy a MIA igazgatója. Mi motiválta az igazgatás felé történő nyitást?
Kihívásnak éreztem az igazgatási jellegű tevékenységet. Érdekelt, hogy meg tudom-e oldani ezt a feladatot is, hogy meg tudok-e valósítani a MIA-n új dolgokat. Az elmúlt egy év tapasztalatai pozitívak, tehetséges, motivált kollégákkal van lehetőségem együtt dolgozni. Egy-két dolgot sikerült elindítani, ami eddig nem volt: MIA Klub, Werbőczy Universitas program, ami keretében 100 bíró szakjogász képzését finanszírozza az OBH. Bővült a Werbőczy Mundus program, aminek keretében már az Emberi Jogok Európai Bíróságára is mehet OBH elnöki ösztöndíjjal 5 hónapra bíró kolléga. Új nemzetközi konferenciákat indítottunk el: júniusban a digitalizáció témájában tartottunk konferenciát a V4 tagállamok részvételével. Ősszel megjelenik új folyóiratként a Bírósági Szemle, bírósági igazgatási tematikával. Ezek a sikerek remélhetőleg a bíró kollégákban is pozitív benyomást hagynak.

Milyen tanácsot adnál egy ambiciózus fogalmazónak, aki a te karrierívedet látva elképzeli magát a jövőben kúriai bíróként, milyen módon fejlessze magát?                 A kulcs az önfejlesztés fontossága. Nem szabad mindig mástól – akár a felső szintű bíróságtól, a központi igazgatástól, vagy a munkáltatói jogkört gyakorló elnöktől várni, hogy az utat mutassa. Nyilván a kötelező képzéseken részt kell venni, de fejlődni csak a plusz dolgoktól, a többlet-tevékenységtől lehet. Ugyanis, ha mindenki csak öt kört fut, akkor mindenki nagyjából ugyanolyan felkészültségű lesz. De ha van valaki, aki mindig plusz egy kört lefut, az előbb-utóbb sokkal edzettebb lesz, mint a többi társa. És ezzel a „plusz körrel” a fogalmazói, titkári időszak alatt nagyon jól meg lehet alapozni a jövőt. Lehet ez egy szakjogász, vagy doktori képzés, rövidebb-hosszabb külföldi ösztöndíj programok – ezek a későbbiekben hatványozottan meg fognak térülni. 
Érdemes továbbá azokat a jogterületeket is figyelni, amikben tudható, hogy hiány van a jó szakemberekből. Már most látni például, hogy a digitalizáció témája milyen sok jogértelmezési, jogalkotási kérdést fog már a közeljövőben felvetni. Nincs olyan jogterület, amiben ne találkoznánk a technikai újítások kérdésével: kiber bűnözés, digitális piacok, távmunka, ezek szabályozása. Aki most elkezd ezzel foglalkozni, akarva-akaratlanul kap majd egy lendületet bíróként, hiszen a felsőbb bíróságok is keresni fogják azokat a szakembereket, akik ezeket a kérdéseket meg tudják válaszolni. Én személyesen nagyon sokat köszönhetek az európai uniós jogi tudásomnak. Egyetem után elkezdtem foglalkozni az előzetes döntéshozatali eljárással, a doktori kutatásomat is ebben a témában folytattam, és rá egy évre, a csatlakozás után szinte minden bíróságon előjött kérdésként, hogy hogyan lehet az Európai Bírósághoz fordulni előzetes döntéshozatalért. 

Végül kiemelném, hogy fogalmazóként és titkárként is nyitott szemmel kell járni minden ügyszakban. Jó az a rendszer, hogy rotálódnak a fogalmazók a bíróságon belül, így mindenki ki tudja alakítani magában, hogy melyek azok a bírói vonások, amik számára mintaként szolgálhatnak, hogy mire elér a bírói kinevezéshez, már határozott elképzelése legyen arról, hogy milyen bíró szeretne lenni – addigra álljon benne össze egy bizonyos bírói énkép.

Kilenc gyermek édesapjaként hogyan egyezteted össze a szakmai és tudományos karriert a nagycsaládosok mindennapjainak kihívásaival?
Mindenki számára nagy kihívás, hogy a munka és a család harmóniában legyen egymással. Szerencsés helyzetben vagyok, mert úgy érzem, hogy ezt sikerült megvalósítanom, azzal együtt, hogy nyilván egy férfinak és egy nőnek még mindig különböző szinten merül fel ez a kérdés. A feleségemnek és a tágabb családnak is nagyban köszönhető, hogy ki tudtunk alakítani egy olyan napi rutint, amiben a gyerekekkel is minőségi időt tudok tölteni, de mellette a szakmámra is marad idő.