Nem csak kiút, visszaút is van a börtönbe – beszélgetés a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről

Feltételes szabadságra bocsátás

Az elítéltek többsége jó magaviselet esetén korábban szabadulhat a büntetés-végrehajtási (BV) intézetből, a lehetőségről az ítélet kiszabásakor a bíró dönt, de ez a döntés később még változhat. Ha a rabbal a börtönben sok a gond, ha nem érdemelte ki az újrakezdés esélyét, akkor marad a rácsok mögött. A feltételekről kérdeztük dr. Budai Vincét, a Tatabányai Törvényszék büntető kollégiumvezetőjét.

Mit jelent egyáltalán a feltételes szabadságra bocsátás?

Azt, hogy az elítélt korábban szabadulhat a rá kiszabott szabadságvesztés büntetésből. A bíróság mindig az ügydöntő határozatban rendelkezik arról, hogy az illetőt feltételes szabadságra bocsátja, vagy kizárja annak lehetőségéből.

A bíró mindig a szabadulás legkorábbi időpontját határozza meg, ez legtöbbször a büntetés kitöltésének 2/3 részét követő nap lehet. A perbíró ezzel tulajdonképpen egy lehetőséget ad, de az, hogy valóban feltételes szabadságra kerül-e az illető, arról majd a büntetés-végrehajtási bíró dönt.

A feltételes kedvezmény azonban nem feltétlenül jár mindenkinek…

Ha az elítélt visszaeső, akkor a büntetés 3/4 részének kitöltése utáni napon bocsátható leghamarabb feltételes szabadságra. Visszaesőnek számít az, aki szándékosan követ el bűncselekményt, korábban végrehajtandó szabadságvesztést kapott, abból szabadul, és a szabadulását vagy a büntetés végrehajthatóságának megszűnését követő 3 éven belül újabb szándékos bűncselekményt követ el.

Van olyan is, aki teljes mértékben ki van zárva a feltételes kedvezményéből. Például, ha a terhelt erőszakos többszörös visszaeső, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy ha korábban feltételes szabadságra bocsátották és ő ez idő alatt megint bűnözött.

Mi mindentől függ, hogy valaki megkapja-e a kedvezményt, vagy sem?

Az alap a jó magaviselet a BV intézetben. Ebbe sok minden beletartozik: nem szegi meg a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, szabályait, beilleszkedik a közösségbe, aktívan részt vesz a közösségi életben, nem fenyítik meg, tanul, dolgozik…

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a kedvezmény nem jár automatikusan, attól, hogy annak idején a bíró úgy döntött, hogy ekkor és ekkor szabadulhat, az nem jelenti azt, hogy szabadulni is fog.

Mi a szabadulás menete?

Az elítélt, a védője és a BV intézet is kezdeményezheti a feltételes szabadságra bocsátást. A BV intézet ad jellemzést, az elítélt személyi anyagát aztán beterjeszti a büntetés-végrehajtási bíróhoz. A bv-bíró átnézi a jellemzést: részesült-e az illető feddésben vagy egyéb elmarasztalásban, részt vett-e például szavalóversenyen, látogatta-e a közösségi eseményeket, stb. Személyesen is meghallgatja, minden olyan tényt megvizsgál, ami megmutatja, hogy be tud-e majd illeszkedni a társadalomba az elítélt, amikor ténylegesen kiszabadul.

A bíró a mérleg serpenyőjére tesz mindent és eldönti, hogy engedi vagy nem engedi feltételes szabadságra. Az sem mindegy, hogy folyik-e a terhelttel szemben más eljárás. Lehet például, hogy az adott ügyben nagyon jó a magaviselete, de közben egy korábbi ügye miatt zajlik egy másik büntetőeljárás is.  Ez egy olyan negatív körülmény, ami miatt nem bocsátják feltételesen szabadlábra a terheltet.

feltételes szabadságra bocsátás

Nagyon sok a szűrő, a BV parancsnoktól az ügyészen át a bíróig. Ha bárkinek is kétsége támad, hogy jó döntés-e valakit kiengedni, akkor megállhat a folyamat. Ezek szerint egyöntetűen pozitív döntést kell hoznia sok egymástól független embernek?

Már maga a BV is fontos szűrő, hogy egyáltalán kezdeményezi, vagy sem az eljárást. Nem kötelező. Ha azt látják, hogy az elítélt nem illeszkedett be a BV intézet rendjébe, akkor nem fogják kezdeményezni. Az illető persze ettől még kérheti, de ekkor is be kell szerezni a BV-intézet jellemzését. Maga a bv-bíró is dönthet úgy, hogy inkább maradjon bent az elítélt és ezt indítványozhatja a meghallgatáson a bv-ügyész is.

Hiába látott tehát lehetőséget a feltételes kedvezményre annak idején a perbíró, ha a bv-bíró azt tapasztalja, hogy időközben a terhelt magaviselete rossz irányba változott, akkor nem köteles megadni a kedvezményt.

Lehet sikerként értékelni, ha valaki minden szűrőn átmegy és feltételes szabadságra bocsájtják?

Úgy fogalmaznék, hogy teljesült a prevenciós cél. A büntetést azért szabja ki a bíróság, hogy a terhelt ne kövessen el újabb bűncselekményt. Ha valakit feltételes szabadságra bocsátanak, akkor mondhatjuk azt, hogy ez a kiszabott büntetés - a végrehajtással együtt - elérte a célját. A kedvezménnyel adunk egy lehetőséget: tessék megmutatni, hogy vissza tud illeszkedni a társadalomba. Dolgozzon, építse a családi kapcsolatait – és ne kövessen el újabb bűncselekményt.

A feltételes szabadságra bocsátás idején van valamilyen ellenőrzés? Vagy valamiféle utókövetés?

Az elítélt pártfogó felügyelet alá kerülhet és rendszeresen tartania kell a kapcsolatot a pártfogó felügyelővel. Ha ezt elmulasztja, akkor a bv-bíró máris megszüntetheti a feltételes szabadságot, azaz vissza kell vonulni a kijelölt BV intézetbe és le kell ülni a büntetés hátralévő részét.

Mi történik akkor, ha közben elkövet valamit? Azonnal visszaviszik a BV-be?

Ilyenkor a pártfogó felügyelő értesíti a bv-ügyészt, az ügyész pedig a bíróságnál kezdeményezheti, hogy kerüljön vissza az illető a büntetés-végrehajtási intézetbe és töltse ki a fennmaradt büntetését.

A feltételes szabadság tehát esély arra, hogy az illető visszailleszkedjen a társadalomba. Ha újabb bűncselekményt követ el, akkor ez azt példázza, hogy ez nem sikerült, így amikor őt az újabb bűntett miatt megint végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélik, akkor már ki kell zárni a feltételes szabadság kedvezményéből.

A kedvezmény lehetőségével lehet élni, vagy lehet vele visszaélni. Ha visszaél vele valaki, akkor az a veszély fenyegeti, hogy megszüntetik a feltételes szabadságot és visszamegy a BV-be. Ha viszont jól él vele, bebizonyíthatja, hogy képes volt felmérni a tette súlyát, tényleg átérzi, hogy ez az út, amire rálépett, ez nem a megfelelő út és valóban  képes változtatni az életmódján, hozzáállásán.