A dr. Sélley Sándor-díjat a Szegedi Ítélőtábla vezetése a Szegedi Királyi Ítélőtábla első elnökének tiszteletére alapította az ítélőtábla újjáalakulásának 10. évfordulóján, 2013-ban. Az idén – mint az elmúlt években is – az a bíró és bírósági tisztviselő kapta a díjat, akit a táblabíróság dolgozói, mint közvetlen kollégák, titkos szavazás keretében erre a legméltóbbnak találtak. 

Az idén tizenkettedik alkalommal odaítélt Sélley-díjakat az idén nyugállományba vonuló dr. Benedek Tibor ítélőtáblai tanácselnök és Árva Andrásné bírósági tisztviselő vehette át a Szegedi Ítélőtábla dísztermében – a bíróságok napja alkalmából – megtartott félévzáró ünnepségen.

A bíróságok napjának megtartásáról 2000. június 24-én döntött az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), és első alkalommal 2001-ben tartották meg. Július 15.-e a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésének évfordulója, ezért lett ez a nap a bírák és az igazságügyi alkalmazottak ünnepnapjává.

A díjakat dr. Bálind Attila, a Szegedi Ítélőtábla elnöke adta át, méltatva a kitüntetettek kiváló munkáját.

A Bíróságok Napján, július 15-én a bírósági szervezet is elismerésben részesítette azon bírákat és igazságügyi alkalmazottakat, akik szolgálati idejük, kimagasló szakmai munkájuk és hivatásuk iránti elkötelezettségük alapján kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. 

Az Országos Bírói Tanács döntése alapján dr. Benedek Tibor a Szegedi Ítélőtábla idén nyugállományba vonuló tanácselnöke Juhász Andor-díj arany fokozata kitüntetésben részesült.

Az ünnepélyes díjátadóra az Országos Bírósági Hivatal épületében került sor, ahol az elismeréseket az Országos Bírói Tanács nevében dr. Pecsenye Csaba elnök adta át. A díjazottakat dr. Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, valamint dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke köszöntötte.

 A Szegedi Ítélőtábla elnöke, dr. Bálind Attila (jobbra) gratulál a Sélley-díj átadásakor dr. Benedek Tibor tanácselnöknek (balra)

A Zalaegerszegi Törvényszék – az Országos Bírósági Hivatal (OBH) bírósági történelem és hagyományápolás tárgyú pályázatán elnyert támogatása révén – 2016 májusában felújította a tragikus körülmények között elhunyt dr. Vlasics Antal bíró síremlékét. A becsehelyi születésű, Marcaliban dolgozó bírót 1973-ban egy mentálisan zavart ügyfél lelőtte a Marcali Járásbíróság egyik tárgyalótermében. Sírját az OBH pályázata révén 2016-ban újította fel a Zalaegerszegi Törvényszék, s július 15-én, a Bíróságok Napján koszorúzással, gyertyagyújtással emlékezünk egykori bírótársunkra.

Idén a Zalaegerszegi Törvényszék Bíróságtörténeti Koordinációs Testületének két tagja, Horváthné Szabó Erika, a törvényszék Gazdasági Hivatalának csoportvezető-helyettese és Bitter Ágnes irattárkezelő helyezte el sírjánál az emlékezés virágait Becsehely polai részében található temetőben

Dr. Vlasics Antal életútjáról már több alkalommal beszámoltunk, de halálának körülményei kevésbé ismertek.  Gyilkosa az egyik ügyfele volt, akinek kalandos életét végig a kommunizmus ideológiája szőtte át. 

Horváth Kulcsár Ferenc az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, majd fogságba esését követően megjárt több hadifogolytábort is, ahol komoly hatást gyakoroltak rá az ekkor már Oroszország-szerte teret nyerő bolsevista eszmék. Ezt később maga is képviselte, mikor néhány éves orosz tartózkodása után – várandós feleségét hátrahagyva - pártutasításra visszatért Magyarországra. Csatlakozott az illegalitásban működő magyar kommunistákhoz, és a negyed évszázados Horthy-korszak alatt feltélezhetően ez a mozgalom határozta meg az életét, bár ilyen irányú tevékenységéről nem sok minden tudható azon kívül, hogy 1926-ban részt vett a kaposvári szocialista pártszervezet létrehozásában. A II. világháború végén Marcaliban végre fontosnak is érezhette magát, miután orosz nyelvtudása miatt a helyi kommunistáknak nagy szükségük volt rá az első időkben: tolmácsként működött közre a bevonuló szovjet alakulatok és a helyi magyar kommunista pártvezetés között.

Segítői szerepe az elkövetkezendő években hamar elhalványult, Horváth Kulcsár háttérbe szorult, a közélet irányításában nem számoltak vele, de a múltja miatt, mint a munkásmozgalom régi harcosára tekintettek rá. Az 1956-os forradalom idején szükségét érezte, hogy a párt iránti elkötelezettségét demonstrálja, ezért - a helyi legenda szerint - félelmet nem ismerve járta Marcali utcáit, és azt kiabálta: „Ide lőjjetek!”. A forradalom leverése után belépett a munkásőrségbe, és egyfajta kirakatemberként szolgálta a Magyar Szocialista Munkáspárt érdekeit: előadásokra hívták, iskolákban, gyűléseken tartott beszédeket, és mesélt a múltjáról.

Ekkor támadt először emberre a harctéren kívül: egy vita hevében, 1958-ban hasba lőtte szomszédját, azonban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesítette, így végül elkerülte a büntetést.

Az 1960-as évek elején egyre jobban elhatalmasodtak rajta az időskorral járó szellemi leépülés jelei, ennek ellenére a marcali pártvezetés eltűrte, hogy továbbra is önvédelmi fegyvert tartson magánál. Egy példa az idős ember megbomlott elméjére: feljelentette a búzát szállító teherautó vezetőjét, mert szállítás közben egy kevés búza leszóródott a gépkocsi platójáról, mondván: a sofőr szándékosan megkárosította a Magyar Népköztársaságot.

Az 1960-as évek végén az új szomszédjával, Budvig Jánossal is elmérgesedett a viszonya. A szomszédok évekig vitáztak, hol a Marcali Tanács, hol a Marcali Járásbíróság előtt. Itt került a pere dr. Vlasics Antalhoz, aki a nyugdíjas férfi számára kedvezőtlen döntést hozott birtokvédelmi ügyében. Horváth Kulcsárnak ez akkora traumát okozott, hogy 1973. október 29-én először nyakon lőtte a szomszédját, majd a Marcali Tanács épületébe ment. Itt nem találta azokat a hivatalnokokat, akik korábban szintén kedvezőtlenül döntöttek ügyeiben, így tovább ment a bíróságra. Bement abba a tárgyalóterembe, amelyikben dr. Vlasics Antal aznap tárgyalt. A bíró akkor érkezett vissza a terembe, és a kabátját akasztotta a fogasra, amikor Horváth Kulcsár belépett. A férfi annyit mondott fegyverrel a kezében, hogy eljött a leszámolás órája. A meglepett bíró erre hirtelen csak annyit tudott reagálni: „Ne vicceljen!”, de a gyilkos rögtön ezután három lövést adott le rá. Már az első is halálos volt, a bíró a helyszínen életét vesztette, saját tárgyalótermében vérzett el. A gyilkos még megfenyegette az egyik jelen lévő, az eseményeket végignéző népi ülnököt is, majd megpróbált bemenni az ügyészek szobájába, de ez nem sikerült neki, végül megemelte a kalapját, illedelmesen elköszönt és távozott a bíróságról.

Először a tanácsra ment, ahol a mit sem sejtő pártvezetők kedélyesen elbeszélgettek vele, majd elment a rendőrségre feladni magát, ahol éppen akkor értesültek a történtekről, így azonnal letartóztatták.

A bűnügy tárgyalása elfogultság miatt először Tolna megyébe, Szekszárdra került, de mivel Horváth Kulcsárt ekkor már a fővárosi Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) tartották fogva, így végül Budapesten tárgyalták le, hogy ne kelljen folyton Szekszárdra szállítani a vádlottat. A tárgyalásokra 1974-ben került sor, ahol az ügyészség indítványának helyt adva, a bíróság végül felmentette Horváth Kulcsárt az emberölés vádja alól tekintettel az elmeorvos szakértők azon megállapítására, hogy az elkövető elmebeteg, így nem büntethető. Kényszergyógykezelését rendelte el, de állapota rohamosan romlott, s 1974 őszén az IMEI-ben meghalt.

Bírói hivatásának gyakorlása közben elhunyt áldozatának, dr. Vlasics Antal emlékének megőrzését a Zalaegerszegi és a Kaposvári Törvényszék egyaránt kötelezettségének érzi.

       dr. Vándor Virág  

          sajtószóvivő