86/2020. (VII. 1.) OBT határozat
a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás módosításáról szóló 27/2019. (XII. 19.) OBH utasítás véleményezéséről
Az Országos Bírói Tanács a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás módosításáról szóló 27/2019. (XII. 19.) OBH utasítást akként véleményezi, hogy azt nem támogatja.
Indokolás
Az OBH elnöke a 27/2019. (XII. 19.) OBH utasítással (továbbiakban: Utasítás) módosította a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítást (továbbiakban: Beisz.).
A módosítás több területet érintett, így az Utasítás egyebek mellett:
- szabályozta a postai elektronikus kézbesítési igazolást (Utasítás 1. §, 4. § és 13. §);
- részletesen meghatározta a bírósági határozatokkal szembeni formai követelményeket (Utasítás 2. §);
- pontosította a cégbírósági iratkezelés szabályait (Utasítás 6-8. §-ok);
- pontosította a selejtezés szabályait (Utasítás 9. §);
- az adatvédelmi incidens bejelentéséhez elnöki ügycsoportot és irattári tételt hozott létre (Utasítás 11. § és 12. §);
- bevezette a minősített adatot tartalmazó titkos ügykezelés alá tartozó papíralapú vagy elektronikus adathordozók BIR-O-ban történő nyilvántartása, és a minősítés megszűnése vagy megszüntetése utáni iratkezelés szabályait (3. §, 5. § és 10. §).
Az Utasítás 2020. január 1-jén lépett hatályba (14. §). A módosítások közül az Országos Bírói Tanács a postai elektronikus kézbesítési igazolás, a cégbírósági iratkezelés, a selejtezés és az adatvédelmi incidens új szabályaival egyetért, azok tartalmával szemben észrevétel nem merült fel.
Az Utasítás további tartalmával szemben azonban az Országos Bírói Tanács az alábbi észrevételeket fogalmazza meg.
I. Az Utasítás 2. §-a erős formakényszert vezetett be a bírósági határozatokat illetően. Ekként a Beisz. 27/A. §-ának (2) bekezdése a külön íven szövegezett határozatok szerkesztése körében a 2,5 cm széles margó és szimpla sortávolság előírásával, illetőleg a soremelés mellőzésével egészítette ki a korábbi szabályozást. A Beisz. 27/A. § (3) bekezdése értelmében a külön íven fogalmazott határozat fejlécében az oldal tetején fel kell tüntetni az oldalszámot arab számmal, középre zárva és az ügyszámot, balra zárva. Az első oldalon nincs fejléc és oldalszám. A Beisz. 27/A. § (4) bekezdése a korábbiakhoz képest a határozatok szövegében a félkövér kiemelés alkalmazását szűkebb körben, már csak a címekben teszi lehetővé, az új szabályozás ehelyett a döntés elvi tartalmának kurziválással történő kiemelését, azaz dőlt betűkkel szedését szorgalmazza.
Ezen új rendelkezésekkel szemben az alábbi tartalmi kifogások merülnek kell:
- a határozat külső megjelenése, a szöveg formailag arányos megszerkesztése és a szövegkiemelési eszközök használata továbbra is a döntést hozó bíró belátására bízható, a megfelelő stílus- és arányérzék megteremtésére szükség esetén a bírósági képzés, instruálás, értékelés során kell törekedni - a részletekbe menő szabályozás helyett;
- a 2,5 cm-es, igen széles margó előírása a papírral való gondos gazdálkodás szempontjából nem támogatható, hiszen meglehetősen kevés szöveget tartalmazó oldalakat eredményez;
- a határozatok első oldalán a fejléc használatának megtiltása ahhoz vezet, hogy a külön íven szerkesztett és egy oldalas határozaton nem szerepel a határozat száma, ami a beazonosítását és a visszakereshetőséget jelentősen megnehezíti (az eljárási jogszabályok szerint a határozat bevezető részének az ügy számát kell tartalmaznia, nem pedig a határozat számát, előbbi a / jelet követő sorszámot nem tartalmazza);
- az aláhúzás tilalma, valamint a szóritkítások és a félkövér karakterek meglehetősen szűk körre korlátozása megnehezíti a különös jelentőséggel bíró szövegrészek jól észrevehető elkülönítését, így például ítéletekben a vádlottak nevének félkövér betűvel való feltüntetését, a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos határozatokban a lejárati határidő kiemelését, tárgyalási határnapok vagy hiánypótlási határidők szembetűnő feltüntetését - mindez nem csak az ügyfelek számára, hanem a határozatszerkesztő bíró számára is hasznos, hiszen az esetleges elírások az ilyen tartalmakban sokkal könnyebben észrevehetők, ha a szövegrész ki van emelve - a szabályozás logikájával szemben tehát nem csupán az elvi tartalom kiemelése lehet fontos és indokolt.
Külön figyelmet érdemel a Beisz. 27/A. § (13) bekezdésébe foglalt nóvum, mely szerint az ügydöntő határozat szövegének bekezdéseit - hasonlóan a strasbourgi ítéletekhez, alkotmánybírósági és kúriai határozatokhoz - sorszámmal kell ellátni. Ezen előírással szemben több ellenérv is felmerül:
- a bekezdések számozása a gyakorta elvi tartalommal bíró és az egységes jogalkalmazás érvényesülését célzó felsőbírósági döntésekkel szemben az ügyek zömében teljesen szükségtelennek tekinthető, minthogy általában egy első- vagy egy másodfokú döntés a jogorvoslatokon kívül hivatkozási alapul csekély esetben szolgálhat;
- a számozás bevezetése a határozatok belső egysége ellen hat, olykor a döntés logikai felépítésével is nehezen hozható összhangba, esetlegesen az arculatot hátrányosan érintően teljesen aránytalan hosszúságú szövegrészeket eredményez;
- a differenciált szabályozás hiánya miatt ez a megoldás nem igazodik az egyes ügyszakokon belüli különböző tárgykörökben meghozott határozatok sajátos, számtalanszor jogszabály által előírt felépítéséhez sem (példaként említhető csupán a tényállást és a felhívott jogszabályok megjelölését tartalmazó büntetővégzés, vagy a mindkét eljárásjogi törvény által szabályozott rövidített indokolással ellátott ítélet).
Az Utasítás 2. §-a által bevezetett formai előírásokkal szemben további gyakorlati érv, hogy a Beisz. módosításának a hatálybalépése után több mint fél évvel ezen szabályok egységes alkalmazása - mivel a napi munkában pozitív hozadék nélkül okozna nehézségeket - a gyakorlatban nem tapasztalható, a széles körű gyakorlati alkalmazás hiányában pedig a szigorú formakényszer kötelező jellegű normatív szabályozásának nagy része lényegében kiüresedett.
II. Az Utasítás 5. §-a előzmény nélküli külön szabályokat vezetett be „A minősített adatot tartalmazó titkos ügykezelés alá tartozó papíralapú vagy elektronikus adathordozók BIR-O-ban történő nyilvántartása, és a minősítés megszűnése vagy megszüntetése utáni iratkezelés” új alcíme alatt. Az Utasítás ezen része egyebek mellett - ellentétesen a Be. 247. § (1) bekezdésében és 251. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott, a leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett más adatokhoz való hozzáférés megtagadásához fűződően lefektetett rendelkezésekkel és technikai okokból is végrehajthatatlan módon - előírta a minősített adatnak minősülő és titkos ügykezelés alá tartozó ügyek iktatását a BIR-O rendszerbe, valamint az iratok minősítések megszüntetését követően feltöltését a Dokumentumtárba.
Az új alcím alatt bevezetett fenti szabályokat, azaz a Beisz. új 127/B. § és 127/C. § rendelkezéseit a 6/2020. (III. 12.) OBH utasítás 2020. március 13. napjától már hatályon kívül is helyezte, így az ezzel kapcsolatos részletes észrevételek kifejtése okafogyottá vált. Az Utasítás 10. §-ában írtak - a minősített adatokhoz kapcsolódó további szabályok - már szintén nincsenek hatályban.
III. Végezetül megjegyzendő, hogy az Utasítás a 2019. évi téli törvénykezési szünet előtt néhány nappal, 2019. december 19-én került kihirdetésre és 2020. január 1. napján lépett hatályba. A szabályzat kihirdetése és hatályba lépése között mindössze 4 munkanap telt el, ami alatt nyilvánvalóan nem lehetett felkészülni az alkalmazására. Ezért a hatálybalépés időpontjának megállapítása (Utasítás 14. §) az Országos Bírói Tanács megítélése szerint nem felelt meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. § (3) bekezdésében írtaknak.
Tekintettel tehát arra, hogy az Országos Bírói Tanács a véleményezett utasítás szövegének nagyobb részével nem értett egyet, az OBH elnökének utasítását a Bszi. 103. § (1) bekezdés c) pontja alapján akként véleményezte, hogy azt nem támogatta.