A törvényszék építését 1911-ben kezdték meg, Hübner Jenő tervei alapján, és egy évvel később már át is adták – ekkoriban a város megyeszékhely volt. Az impozáns, kétemeletes épület a főtéren áll, a börtön mellett. Homlokzatáról két szobor néz le a városra: Jistitia a mérleggel, és egy római preator a fascesszel.

Az igazságügyi palotában eredetileg a törvényszék és az államügyészség működött, a II. Világháború idején azonban katonai kórháznak adott helyet.

A közigazgatás átszervezését és a tanácsok megalakulását követően Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, ott 1952-ben épült fel a megyei tanács épülete. A balassagyarmati épület déli szárnyába a tanítóképzőt költöztették be, 1989-ig gimnazisták lakták.

1999-ben állt újra az igazságszolgáltatás rendelkezésére az épület, és már októberben megkezdődött a felújítása: eredeti funkciójának megfelelően restaurálták, és megújult a díszterem is.

A Budapest Környéki Törvényszék elődje a Pestvidéki Királyi Törvényszék 1871-ben kezdte meg működését az első folyamodású bíróságok rendezéséről, illetve életbeléptetéséről szóló 1871. évi XXXI. - XXXII. törvénycikkek felhatalmazása nyomán. A bíróság székhelye a pesti vármegyeháza épületének Ujvilág utcai szárnya volt (ma V. ker. Semmelweis utca). A Pestvidéki törvényszékhez kezdetben a Gödöllői-, a Monori-, a Nagykátai-, az Ócsai, a Pestvidéki-, a Ráckevei-, a Szentendrei- és végül a Váci Kir. Járásbíróság tartozott.

A 20. század elejére a vármegyeháza épülete már nem felelt meg a bíróság igényeinek. Megfogalmazódott az a határozott gondolat, hogy a Pestvidéki Királyi Törvényszék számára épüljön egy korszerű igazságügyi palota, ehhez a minisztérium 1908-ban vett telket Budán, a Fő utcában. Rónay Kamill, a bíróság akkori elnöke először ellenezte az intézmény Budára telepítését, mivel a törvényszék illetékességi területe a pesti oldalon volt. Az igazságügyi miniszter azonban kitartott a Fő utcai helyszín mellett, így az építkezés az I. világháború kitörése előtt megkezdődött. Az építés történetéhez tartozik még, hogy az új bírósági épület létesítése további érvet szolgáltatott egy esetlegesen a mai Kossuth téren (akkoriban Országház-tér) átívelő újabb Duna-híd tervezésére. A híd nem épült meg, viszont a Pestvidéki Királyi Törvényszék végül 1921-ben beköltözhetett a Fő utca 70-78. szám alatti igazságügyi palotába, amelyet aztán az 1950-es évek elejéig használt.

Az 1940-es évek végén az igazságszolgáltatás szovjet mintára történő átalakítása a Pestvidéki Törvényszéket is elérte. A szovjet minta a pártutasítások mentén működő bíróságot jelentette, és a bírói függetlenség felszámolását. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy a bíróság 1950 végén át kellett adja a Fő utcai épületét a belügyminisztérium részére. A törvényszék 1951. január 1-től új helyen, némi kitérő után a VI. kerület, Bajza utca 52. szám alatt, új néven, mint Pest Megyei Bíróság folytatta működését.

A Pest Megyei Bíróság a komor évtizedek után 1973-ban költözhetett kifejezetten bíróság részére épített székházba. A Kiss E. László terve alapján a Thököly út – Hungária körút kereszteződésében felépített hétemeletes, páternoszterrel ellátott irodaház a maga idejében korszerűnek számított. Itt az is hozzájárult a jogászság újraformálódó öntudatához, hogy egy időre (1983-ig), a székház előtti téren helyezték el Stróbl Alajos Iustitia Istennőt ábrázoló szobrát, amelyet még 1950-ben száműztek a Kúria előcsarnokából. 

A 20. század végére a bíróság nagyrészt kinőtte a Thököly út 97-101. sz alatti épületet. 2014-ben a Gazdasági Kollégium és a Polgári, Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium átköltözött a közeli M3 irodaházba (Hungária krt. 179-187. sz). Folyamatos terv a teljes bíróság átköltözése. A 2012-ben kiadott alapító okirat szerint a bíróság mai elnevezése: Budapest Környéki Törvényszék.

Galéria:

http://budapestkornyekitorvenyszek.birosag.hu/gallery (1)

Sajtómegjelenések az épületek történetéről:

http://hvg.hu/itthon/20141028_Bevalt_a_Budapest_Kornyeki_Torvenyszek_uj

http://hvg.hu/itthon/20151030_Zugloi_irodahazba_koltozik_a_Budapest_Kor

A mai fogalmaink szerinti ítélőtáblával az 1871 utáni bírósági szervezetben találkozhatunk, amelyekből Magyarországon 11 volt – ezek egyike a Debreceni Királyi Ítélőtábla, amely 1891. május 5-én kezdte meg működését, és amelynek székházát az egykori Korona vendéglő és egy leányiskola helyére építettek.

A terveket Wágner Gyula készítette, a Simonffy utcai egyemeletes front 1890-91 között, a Széchenyi utcai kétemeletes rész pedig 1895-96 között épült meg, eklektikus stílusban. A földszint kváderezett, íves nyílásait oroszlánfejes zárókövek díszítik. Gazdagon dekoráltak a két emelet magasságú korinthoszi oszlopokkal tagolt lizénák közötti közti ablakok, különösen az első részen. A főbejárati előcsarnok, vörös márvány lépcsőivel és oszlopaival, sárgaréz kandelábereivel rendkívül elegáns.

1950-ig a főváros, Győr, Pécs és Szeged mellett Debrecenben működött ítélőtábla, vagyis felsőbíróság. Utána az épületben kapott helyet a megyei bíróság és a megyei főügyészség – az esküdtszéki tárgyalóterem tölgyfa bútorzata ezen időszaknak esett áldozatául, ugyanis az alapterület növelésének érdekében az 1985-ös felújításkor vízszintesen választották ketté a helyiséget.

Az Egri Törvényszék 1872. január 1-én az államkincstártól bérbe vett Zábránczky-féle házban (a vármegyeház nyugati szomszédságában) kezdte meg működését. A törvényszéki épület az 1871 és 1877 között zajlott tárgyalások után, 1878-ban az „Oroszlán” vendéglő átalakításával jött létre úgy, hogy ott az ügyészség is elhelyezhető legyen. Később, az 1880-as évek közepén a teleknek az Eger patak felőli részén a város új épületet emelt a járásbíróság részére, hogy így az összes hivatalos bírósági helyiség együtt legyen.

A bírósági szervezet fejlődésének szükségszerű következménye volt egy új igazságügyi palota emelésének igénye. A régi épület szűknek bizonyult, az esküdtszéki tárgyalásokat a bíróság kénytelen volt a városháza dísztermében megtartani, de a város a harmadik tárgyalási ciklus után a termet tárgyalási célokra nem adta át. Ezért a törvényszék fenyítő osztályát 1900-ban a Barkóczy-féle épületben helyezték el.

1906-1908 között Wágner Gyula tervei alapján épült fel az igazságügyi palota és a megfelelő börtön. Az új épületbe 1908. augusztus 1-én költözött be a bíróság. Az Eger belvárosában helyet kapó, a székesegyház mögött elhelyezkedő neobarokk építmény jól illeszkedik a jórészt barokk stílusú városközpontba. Homlokzata keletre, az egyik szárnya északkeletre, a másik délkeletre néz. A háromszintes törvényház I. emeleti aulájában megtalálható a korra jellemző ún. dekorációs festészet egy gyönyörű darabja.

A korabeli, más bírósági épültekben is fellelhető, egyiptomi, római és pompeji stílust követő, historizáló falfestmények közül is kiemelkedik ez a figurális szekkó együttes, amely a klasszikus államélet minden területét, valamint a természettudományt, az ipart, a mezőgazdaságot és a jogtudományt jeleníti meg, az 1848-as magyar címerrel ékítve.

Az impozáns díszlépcsőházat a korabeli kovácsoltvas remekének számító záródísz-alakokkal ellátott lépcsőkorlát emeli még díszesebbé. A bírósági épületet az 1964-65-ös években a kor igényeinek megfelelően felújították.

A törvényszékek számára épülő állandó otthon terveit Pauler Tivadar igazságügy miniszter kezdeményezte, utóda, Fabiny Teofil szerezte meg az V. kerületben levő, az Alkotmány-, Markó-, Koháry- és Sólyom utcák által határolt telket. Az építkezés 1888. április 19-én kezdődött, Hauszmann Alajos tervei szerint.

Az elképzelések szerint az lett volna a Pesti kir. büntető járásbíróság, a budapesti kir. törvényszéknek mind polgári, mind büntető osztálya, a budapesti kir. ügyészség a vizsgálat alatt levő foglyok számára szolgáló fogházzal, a budapesti kir. kereskedelmi és váltó-törvényszék, valamint az V. ker. kir. járásbíróság, illetve a végrehajtók. Tekintettel erre négy szintet terveztek, úgy hogy a földszinti alaprajz szerinti bejárók elhelyezése egyúttal az egyes törvényszékek és bíróságok elhelyezési módját is jelöli - vagyis ezek az épület négy oldalán fekvő bejárók környékében lettek csoportosítva, akár több emeleten át.

Az épület utcai szárnyain kívül még belsejében is van két szárnyépület. Az egyik a Sólyom- és Koháry-utcai szobasorokat köti össze és többnyire levéltárak foglalnak benne helyet; a másik pedig a T alakban épült 5 emeletes fogház, amely a Markó-utca felőli oldalon helyezkedik el, összeköttetésben a főépülettel.

A Győri Törvényszék épülete a XIX. század második felében épült Martonfalvy Elek elnöksége alatt. Az építkezéshez Győr városa 10.000 forinttal és ingyen telekkel járult hozzá, a Budapest-Bécs országút mentén a korabeli „Vásártérszer”-nek nevezett területen.

Az épületet Wagner Gyula (1851-1937) tervezte és az építkezést is maga vezette, a Győri Közlöny írása szerint városunkban „az újabb időkben hazánkban épült börtönök, fegyházak és törvényszéki paloták műépítészetének egy remekét” hozta létre. A kivitelezést győri illetőségű „Schlicter Károly és fia” és társvállalkozóként Lengerer János kapták meg. Az építkezés 1885. július 1-jén kezdődött az eredeti határidőhöz képest késve, 1886. szeptember 27. fejeződött be. A bírósági építkezéssel párhuzamosan folyt a fogház építése, a két épület egybeépíttetett, az épületek közötti közvetlen átjárási lehetőség a mai napig biztosított.

Az eredetileg egyemeletes épületet többször átépítették, először 1904-ben, mely Wagner Gyula tervei alapján emeletráépítésre került sor, majd 1928-ban egy újabb átépítés során a külső homlokzat megkapta mai formáját, ennek tervezője Marschall Béla győri építőmester és vállalkozó volt. 1974-ben kisebb átalakítás történt, ekkor a második emelet középső épület szárnyában újabb irodákat helyeztek el. Teljes átalakításra és felújításra 2001 és 2002 között került sor, ekkor alakították ki a cégbírósági ügyfélteret és a könyvtári, kollégiumi termet a meglévő két világítóudvar beépítésével. A földszinten tárgyalótermek és kezelőirodák kaptak helyet, a bírói szobák és irodák az első emeleten, az ügyfélforgalom elől zárt folyosókon helyezkednek el. A díszterem üvegablakai is megújultak, Hefter László üvegművész festett üveg munkái díszítik az ablakokat.

A bíróság épülete monumentális, abszolút szimmetria jellemzi, stílusát tekintve neoreneszánszra utal. A bejárati előtérben az építkezésekről emléktábla olvasható. Az aulában lévő nagyméretű oszlopok az első emeleti dísztárgyaló hatalmas helyiségét tartják, innen indul az emeletre a főlépcső, ami a félemeleten háromfelé válik, egyik ága tovább vezet egyenesen, míg két ága a nagytárgyaló elé kanyarodik jobb és bal oldalon. Az épület belső megjelenését a nagy belmagasságú szobák teszik méltóságteljessé. A helyiségek a nagytárgyaló és a főlépcsőház kivételével dísztelenek. A díszterem (nagytárgyaló) és a lépcsőház mennyezetén azonban festői díszítés található, amely egyiptomi, római és pompei freskókat követ, az ábrázolás nem kapcsolódik az igazságszolgáltatás szimbólumaihoz; a díszítés: növények szecessziós jellegű ornamentikával, geometriai alakzatok és körben oroszlánfej díszek.

Az 1880-as évek vége felé Békésben is kicsinek, korszerűtlennek bizonyultak az akkori igazságszolgáltatásnak és fogháznak helyt adó épületek. A megye képviselőtestülete Erdély Sándor igazságügyminisztertől 1895. novemberében, állami költségen új törvényszéki palota felépítését kérelmezte – a tárca vezetője a megyét 1896. nyarán értesítette, hogy Gyulán törvényszéki épületet és fogházat építtet.

A terveket Wanger Gyula készítette, az építkezés négy évig tartott, az épületet 1899. október 1-én adták át. A Békés című hetilap korabeli írása szerint: „… a kicsi, keskeny főbejárat, egy dór pillérekkel megosztott vestibulumba vezet, mellyel szemben… tágas, kényelmes háromkarú főlépcső vezet az emeletre. A lépcsőház tükörboltozatú fődíszét Veres Gusztávnak „Bölcs Salamon ítélet”-ét ábrázoló freskója díszíti… A nagy tanácsterem az épület belső részének architonice legdíszesebben kiképzett helyisége… Az egész terem diszkrét színezetével, arányaival és beosztásával az igazságszolgáltatás méltóságának megfelelő…”

Felújítása és részbeni bővítése 1999-ben kezdődött, 2002-ben lett készen. A törvényszék belső kertje értékes faállománya miatt természetvédelmi terület.

Az építési telket az igazságügy minisztérium az 1901. október 1-én kelt csereszerződéssel szerezte meg. A telek birtokvételére 1901. november 15-én került sor Németh István Kaposvár város polgármestere és Dorner Zoltán királyi törvényszéki elnök jelenlétében. Az épület tervezői: Marton Ákos, Károlyi Emil,  Riemer Gyula műépítészek. Az építést az igazságügy miniszter 1905-ben engedélyezte.

Építési vállalkozó: Fejér Lajos budapesti építész, helyi megbízottja: Ritter Ignác építész. Az építkezés műszaki ellenőre Horváth Árpád királyi műszaki tanácsos. Az épület kitűzése 1905. szeptember 06-án megtörtént. Az épület bokrétaünnepe 1906. június 27. volt. Az építési napló utolsó bejegyzése: 1907. október 29. Az elkészült igazságügyi palotát az építőktől a kiküldött bizottság 1908. február 18-án vette át 700.000.- Korona bekerülési költséggel. Az építés idején a város polgármesterei Németh István és Kováts Sebestyén Gyula voltak, míg a törvényszéki elnök Dorner Zoltán.

A Kecskeméti Városi Önkormányzat már az 1869. IV. tc. megjelenése után folyamodvánnyal élt az Igazságügyi Minisztériumhoz, hogy első osztályú királyi törvényszék felállítását engedélyezze Kecskeméten. A kívánság rövid idő alatt beteljesedett, hiszen 1872. január 1-től királyi törvényszék, királyi járásbíróság és királyi ügyészség székhelye lett. A város ettől az időtől kezdve az úgynevezett  "Cserepest", valamint a "Ladányi" és "Millhoffer"-féle házakat minden bérfizetés nélkül átengedte az Igazságügyi Minisztériumnak. 1872-ben, amikor megkezdte működését az új királyi törvényszék az irányítása alá tartozó járásbíróságokhoz és a törvényszékhez 6544 beadvány érkezett. 

Ugyanekkor megkezdte működését a Kecskeméti Királyi Járásbíróság, valamint a telekkönyv és a közjegyzőség is. Az épület már a birtokbavételkor sem felelt meg a bírósági céloknak, az új törvényszéki palota esetleges építése először 1897 januárjában került szóba. 1902-ben meg is találták a megfelelő területet, a terveket Wágner Gyula építész nyerte meg. A cél az volt, hogy az épület 1903. december 1-ig tető alá kerülhessen, a munkálatokat 1904. évi szeptember 15-ig pedig teljesen fejezzék be.

Az építkezés az elképzelt terveknek megfelelően haladt, az október 4-re kitűzött tárgyalásokat és tanácskozásokat már az új épületben tartották meg. Úgy tervezték egyébként, hogy a felszentelési ünnepséget az igazságügy minisztérium képviselete mellett decemberben kellene megtartani. Érdekes módon ez a rendezvény is ugyanígy elmaradt, mint az alapkőletétel, vagy a bokrétaünnepség.

Miskolcon az 1890-es években döntöttek az igazságügyi palota felépítéséről. Több mint fél évtized volt szükséges ahhoz, hogy más szempontokon felülemelkedve, a döntéshozók számára is egyértelmű legyen: "az igazságügyi palota a többi közhivatalok mellett ott legyen, ahol van a vármegye, a város, az árvaszék, az adóhivatal, továbbá, hogy a város központjában legyen, ne pedig a város szélén." Az igazságügyi palota, vagyis a bíróságok épülete a döntés után rendkívüli gyorsasággal épült fel, s 1899-ben, fényes külsőségek között adták át rendeltetésének.

Egykor a földszinten, az utcai traktusban voltak a járásbírósági és a telekkönyvi hivatalok. Az épület legszebb része az esküdtbírósági végtárgyalási terem volt, amely a hátsó udvari traktus közepét foglalta el, s két emelet magasságot töltött ki. E körül váró-, munka- és visszavonulási szobák, (a bírák, az esküdtek, az ügyészek, a tanúk és a vádlottak, valamint a közönség szobái) helyezkedtek el. Volt bűnjelkamra, de szobák az ügyvédek és a peres felek számára is.

Az épületkomplexumban úgy kapott helyett a törvényszéki fogház, hogy voltak egyes és társas zárkák, férfi és női "kórszobák", imaház, kápolna-terem, konyhák és fürdõ a foglyok számára. A vizsgálóbírósági épületet és a rabmûhelyt öt méter magas kerítés választotta el az épület többi szárnyától. Az egész épülettömböt víz- és légszesz-vezetékkel látták el, beszerelték a központi fűtést is, tehát az igazságügyi palota maximálisan kielégítette a 19. század végének igényeit és elvárásait.

Az épület rekonstrukciója fél évtizedet vett igénybe (1978-1982), amikoris sor került az emeletráépítésre, második fázisban a homlokzat felújítására, majd ezt követte a belső átalakítás, a közműrendszerek felújítása. Ennek során alakult át az utcára néző második emeleti nagyterem. Helyén ma könyvtár és kisebb tárgyaló található. Az új dísztermet egy emelettel feljebb a beépített részben alakították ki.

A korábban a városházán működő törvényszék áttelepítésére 1891-ben nyílt lehetőség: a telket a város vette meg. A börtön alapkövét 1889. szeptember 25-én tették le, 1891. február és március hónapokban pedig már be is költöztették a rabokat. A törvényszék terveit  Wagner Gyula készítette, a kivitelezést a híres Barzó Mihály és Vojtovits Bertalan cége végezte. Az ünnepélyes átadás 1891. szeptember 23-án volt.

Az épület eredetileg empír stílusú, egy emeletes épület volt. A földszinten a járásbíróság és a telekkönyvi hatóság működött, az emeleten helyezkedett el a törvényszéki elnök lakása és hivatala, a törvényszéki bírák és a királyi ügyészség, valamint a kapcsolódó irodák.

Az egy emeletes épület átalakítását célzó terveket 1928. október 31-én hagyta jóvá a Városi Tanács, Orbán Ferenc építésztanár tervei alapján Bogdánffy Géza budapesti és Várallyai Sándor nyíregyházi vállalkozók végezték el. Az új épület a kitűzött határidőre el is készült, 1944-ig változatlan állagban működött. A háború végén az oroszok hadikórházként használták a bíróságot a bútorok és az irattár is jórészt megsemmisült.

A Magyar Királyi Polgári Törvényszéki Palota építésére Szegeden, az 1879-es Nagy Árvizet követően elbontott „váracs” helyén került sor, a Széchenyi tér- Wesselényi u – Vörösmarty utcák által határolt telken, a magyar állam pénzén, az eredeti tervrajzokat Ney Béla és Meixner Károly műépítészek készítették, 1881-ben.

A tervek 1882. január 10-én kerültek benyújtásra, a Szeged szabad királyi város tekintetes Tanácsához, aki az építési engedélyt 16 nap múlva, 1882. január 26-án, kiadta. A közel egy év alatt megépített, teljesen kész palotát 1883. április 17-én Marinkich Károly törvényszéki elnök vette át Meixner Károly építésztől és a vállalkozóktól. 

A végleges lakhatási engedély kiadására azonban az 1884. március 10-i Tanácsülésen került sor, 1884. november 17-ig tartó hiánypótlási határidővel. A Törvényszéki Palota mögött, a Wesselényi u – Deák Ferenc u – Vörösmarty utcák által határolt két telek, a Szeged Királyi Ítélő Tábla megépítésre volt fenntartva. A meglévő kétemeletes palota öttengelyes oldalhomlokzataihoz csatlakozó háromemeletes épület terveit Wágner Gyula budapesti műépítész készítette.

A bővítésre Hamza Géza törvényszéki elnök kért engedélyt, a terveket 1904. szeptember 26-án tárgyalták, az épület átadására 1906-ban került sor. 

1953. május 3-án a „Szegedi Megyei Bírósági Épületre”, a homlokzat tatarozására az Igazságügyi Gazdasági Hivatal kért építési engedélyt. 1970-71-ben pedig az ÉVM Szegedi Tervező Vállalat készített az épület rekonstrukciójára kivitelezési terveket: ekkor szüntették meg a Széchenyi tér felőli két világítóudvart. Részleges födémcserével új vizesblokkok készültek, ezen kívül válaszfal áthelyezésekre és a tetőtérben födémcserére, a pincében talajnedvesség elleni szigetelésre került sor. A kivitelezési munkák 1975-ben fejeződtek be.

1958 óta az épületegyüttes országos műemléki védelem alatt áll.

Amikor Székesfehérvárott, 1872-ben ténylegesen megindult a bíróságok működése, a megyeháza közelében lévő, úgynevezett Lanschmann-ház szolgált e célra, míg az új épület elkészült. 1884-ben döntöttek arról, hogy törvényházat és börtönt kell építeni. A Wanger Gyula tervezte épület helyszínét illetően több elképzelés volt, az alapkövet végül a város egyik legszebb terén, a Zichy liget sarkán rakták le.

Az „igazság palotája” 1902-0906 között épült fel, helyet kapott benne a bíróságon kívül a megyei főügyészség, valamint a fogház.

A törvényház épülete viszont egyre szűkösebbé vált: 1993-ban kezdődött meg a rekonstrukció, amely végül hét év múlva, 1999-ben fejeződött be, és amely kismértékű bővítéssel is együtt járt, továbbá megszépült az egyemeletes épület eklektikus stílusú homlokzata is. A hat jón oszloppal tagolt középrizalit párkányra visszakerült a törvényház felirat, a kőbábos párkány fölé emelkedő, íves tetőzet szép kivitelű kovácsoltvas díszei megújultak.

A Törvényszéki Palota (Béla tér 3-4.) volt Szekszárd első kétemeletes épülete. 1892-ben épült. Egyik részében a Szekszárdi Törvényszék működik, a másikban ügyészségek (Tolna Megyei Főügyészség, Szekszárdi Nyomozó Ügyészség, Szekszárdi Járási Ügyészség).

Az épületet az a Wágner Gyula építette, akt az igazságügyi épületek specialistájának tartottak. Az Igazságügyi palota és börtön építéséhez Esztergomból uszályon vittek le 80 ezer darab téglát, a „magyar ipar nagyobb dicsőségére”. „Erre az összetett feladatra eleinte csupán egy kiválasztott építészréteg vállalkozott. Külföldi, elsősorban német, oszrták és cseh előképek tanulmányozása révén ismerkedtek meg a törvénykezési és fogházépületek alapsajátosságaival, azok tipológiai rendszerével.”(1)

A börtön építésekor itt volt az első sztrájk. 1896-ban pedig – miközben a vásártéren még a millenniumi díszlakoma zajlott – kigyulladt, és a földszintes tüzekre berendezett helybeli önkéntes tűzoltók igyekezete dacára leégett. Ennek ellenére Szekszárdon először itt volt központi fűtés és hideg-meleg vizes rendszer.

2001-ben került sor az épület átfogó rekonstrukciójára, mellyel Nagy Attila Építészt bízták meg. „A Tolna Megyei Bíróság 2001. év végén bízott meg a Szekszárdi Törvényszék épülete rekonstrukciójának és revitalizálásának tervezési munkáival. Bár a megrendelő határozott elképzelésekkel rendelkezett a funkcionális elrendezést illetően, közel fél év alatt – irányításommal, építészeti ars-poeticám maradéktalan érvényre juttatásával, több vázlatterv egyeztetése és kielemzése során – készült el az a tervezési program, amelynek alapján az engedélyezési és kiviteli tervdokumentációk elkészültek.

Az épület szerkezetei, épületvillamossági és épületgépészeti rendszerei oly mértékben elavultak voltak, a Törvényháza igazságszolgáltatási funkciói az épület fennállásának több mint száz éve alatt annyit változtak, hogy gyakorlatilag új házat kellett tervezni.

Nem csak a jó állapotban megmaradt eklektikus homlokzatarchitektúra, hanem az épület környezetében álló patinás paloták is azt követelték meg, hogy az újjátervezés és újjáépítés a meglevő építészeti értékek maradéktalan megtartása mellett történjen meg.”

A tervezési munkálatok 2001-2002. években készültek el, Kétnyári Éva vezető építész tervező közreműködésével. A kivitelezés időszakában folyamatos tervezői művezetést végeztem.” (2)

Irodalom:

(1) Igazságügyi épületek Magyarországon a dualizmus korában. Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának kiállítása 1986-1987, Székesfehérvár-Budapest.

(2) Nagy Attila: Három évszázadon átívelő építészet - XIX. századi bírósági épületek rekonstrukciója. Doktori értekezés. Pécs: PTE Breuer Marcell Doktori Iskola, 2011.

A Szolnoki Királyi Törvényszék az 1890-es években alakult meg: nyolc királyi járásbíróság tartozott alá. A bíróság 1893-ban épült, Wágner Gyula tervei alapján eredetileg egyemeletesre. Mai formáját csak később, 1927-ben nyerte el – ekkor építettek rá emeletet.

A II. Világháború végén szovjet katonai kórház volt, 1949-57 között pedig a Műszaki Egyetem használta oktatási intézményként.

Az épületet 1957-ben kapta vissza a bíróság, felújítására 1974 és 1983 között került sor.

A Szombathelyi Törvényszék jelenlegi épülete Wágner Gyula tervei alapján 1887-1889 között épült klasszicizáló stílusban. Korábban a törvényszék a jelenlegi megyeháza néhány helyiségében működött.

A tervező egyébként több ma is működő bírósági épülethez adta a nevét.

A jelenlegi mellé építették fel a négyszintes börtönt, amely napjainkban már nem működik.

Walder Alajos szombathelyi építészmester munkáját dicséri az „igazságügyi palota” – így hívták a XIX-XX. század fordulóján.

Az építkezés és az átadás időpontjában (1889 október 2.) a törvényszék elnöke Zsitvay Leó volt.

Kollégái csak a „nagy Bíró” jelzővel illették. Pályafutása későbbi szakaszában a Kúria tanácselnöki pozícióját is betöltötte.

1891-től a Szombathelyi Törvényszék elnöke Laky Kristóf lett, nevéhez fűződik az épület második ütemének elkészülte, ez az emelet ráépítést jelentette. Ekkor alakították ki az épület dísztermét és került ki az épület homlokzatára a „Törvényház” felirat.

A két világháború közötti időszak túlnyomó részének elnöke Náray Szabó Jenő volt, ő volt a leghosszabb ideig törvényszékünk elnöke. (1911-1937) Regnálása idején tevékenykedett a bíróságon polgári bíróként Gáyer Gyula, aki az igazságügyi pálya mellett európai hírű botanikus volt. Egyetemi tanárként (Szegedi Tudományegyetem) és a Francia Botanikai Intézet tagjaként is dolgozott. Nevéhez fűződik a Keleti-Alpok és a Kőszegi-hegység flórájának teljes körű leírása.

Ha nem tárgyalást vezetett, akkor a szederfélék és a sisakvirágok között érezte jól magát.

Több külföldi tudományos intézet, múzeum szakértője is volt. Sajnos fiatalon, ereje teljében távozott az élők sorából.

A második világháború utolsó szakaszában az épület kétes hírnevet szerzett magának akaratán kívül.

1944 október 15. a nyilas hatalomátvétel után a háborús események erősödésével egyidejűleg az addig Budapesten működő minisztériumok a Nyugat Dunántúl városaiba kerültek áthelyezésre. Természetesen az épületben az igazságügyi tárca kapott helyet, de az utcában dolgozott a külügyminisztérium (Püspökvár épülete) és a Japán Nagykövetség is.

Ezek után nem csoda, hogy Szombathely Magyarország egyik legjobban elpusztított városa lett a bombázások által. A legsúlyosabb légicsapás a várost 1945. március 4-én délelőtt érte, amikor is az amerikai légierő bombázói több hullámban érték el Szombathely légterét. Mindez eredményeként a zegész város, de különösen a belváros óriási károkat szenvedett. Többek között ekkor pusztult el a székesegyház épülete, amely körülbelül 100 méterre található a törvényszéktől, de csodával határos módon a bírósági épület sértetlenül megmaradt. Sajnos a támadás rengeteg emberéletet követelt.

1956-ban az épület falait is fűtötte a forradalmi hangulat. A szervezkedés élére három egykori kollégánk állt Augusztinovics István, Szenkovics Tibor és Unger József.

A forradalom leverése után (november 4.) kiváló és bátor kollégáinkat meghurcolták, volt akit börtönbe zártak és egyikük sem gyakorolhatta soha többé bírói hivatását. Felmentő ítéletük, rehabilitálásuk csak a 2000-es évek elején született meg, így azt egyikük sem élhette már meg.

Minden év november 4-én a törvényszék mai dolgozói a hősök emléktáblája előtt tiszteleg, koszorúzással földszinti aulában.

A bíróság épülete a mai napig több esetben esett át rekonstrukción, az elmúlt évtizedekben felújították például a dísztermet, kialakították a kollégiumi termet, a könyvtárat és egyéb más fejlesztések is történtek.

A Szombathelyi Törvényszék épülete a város belvárosában található Szily János utca közepén ma is méltóságteljesen uralja az utca arculatát immáron lassan 130 éve magán hordozva a történelem lenyomatait.

Már 1890-ben felvetődött, amikor Pécs városa tíz évre ideiglenesen bérbe adta a Széchenyi tér 14. szám alatti épületét a Királyi Ítélőtáblának és a Király Főügyészségnek, hogy a megye székhelyén olyan igazságügyi palotát kell emelni, amely alkalmas az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság, az ügyészségek és a fogház elhelyezésére. A jogelőd Királyi Törvényszék Pécsett, az irgalmas rend által 1888-1889-ben a Munkácsy Mihály utca 2. szám alatt épített házban ítélkezett, és itt kapott helyet a járásbíróság is, bérlőként.

Az önálló építkezés gondolata többször is felmerült, így 1927-ben, illetve 1943-ban is – utóbbi időben a már tomboló háború miatt hiúsult meg.

Az 1960-as években foglalkoztak a kérdéssel újra: 1968-ban Köves Emil készített terveket. Végül azonban a Pécsre tervezett igazságszolgáltatási beruházásokból csak az ügyészség valósult meg: az irodaházat 1968-ban adták át, amelyben azért helyet kapott a Pécsi Járásbíróság polgári részlege is.

Alapvető fordulatot hozott a négyszintű bíráskodás, valamint az ítélőtáblák felállításáról rendelkező parlamenti határozat 1996-ban. Az OIT 1998. március 4-én határozott arról, hogy a Rákóczi út 34. szám alatti épületet megvásárolja, a vasbeton vázas ház átépítésének terveit Koller József, Ybl-díjas építész készítette.

Tatabánya megyeszékhellyé nyilvánításakor a megyei szervezetek működéséhez szükséges feltételek még nem voltak maradéktalanul adottak: a tanács és a rendőrkapitányság csak később épült fel, a bíróság építését is csak tervezték. Átmenetileg így a megyei bíróságot Esztergomban állították fel.

Elhelyezéséhez kezdetben egyrészt a járásbíróság épületét, másrészt a Takarékpénztár néhány helyiségét vették igénybe, amelyet az 1960-as évek második felében a szomszédos Farkas-fél házzal bővítettek ki.

A megyei bíróság Tatabányára telepítése azonban folyamatosan napirenden volt: az 1970-es években befejeződött a városközpont építése. A bíróság 1986. januárjában költözött át a szakmunkásképző intézet épületébe.

A neoklasszicista oszlopfőkkel díszített, szocreál típusú épületet 2000-ben alakítatta át az IM, ekkor korszerűsítették is.

A veszprémi Megyeházat az 1723 évi 73. törvénycikk rendelkezése szerint - "...a gyűlések és törvényszékek tartása.....az iratok.......a gonosztevők és foglyok őrzése végett..." 1753 és 1763 között építették Tietharth József tervei szerint. A valamennyi fenti követelménynek megfelelő épületet azonban az adott szűk helyen, a nyugati várfal és a külső vár ekkorra kialakult utcája között csak szűkösen lehetett megépíteni. Emiatt már a 18. század végétől rendre tervek születtek a Megyeház bővítésére, főként a várfalra épített hátsó szárny alatti, a vastag fal mögé rejtett rendkívül egészségtelen börtön más megoldására.

A Megyeház bővítésére, átépítésére végül is nem került sor, de a börtönt 1850 után megépítették: a várfal külső oldala előtt az udvar szintje alatt három, felfelé két funkcionális szinttel. Az 1871: XXXII számú törvénycikkel létrehozott Törvényszék legalább részben már ekkor igénybe vette a börtön feletti szinteket, hiszen a Megyeháza eredeti helyén való bővítése ellen az 1880-as évek elején is úgy érveltek, hogy ".....a megemelendő megyeház elvenné a fényt és a levegőt a tőszomszédságában lévő törvénykezési épület elől...."

A kérdés az 1869. évi IV. törvénycikk nyomán az igazságszolgáltatás és a közigazgatás különválásával nyert megoldást: a megye új székházat épített a városban, a várbeli épületegyüttest 1887-et követően egészében a veszprémi Törvényszék használhatta. A törvényszéki épületet a régi Megyeház nyugati és északi szárnyának teljes elbontásával, s az utcai szárny két kisebb, korabarokk ház - a Késmárky ház és az úgynevezett Kiskastély - helyén történt bővítésével az akkori igényeknek megfelelően korszerűsítették.

Ekkor, 1905-ben kapta, Wagner Ödön tervei alapján - láthatóan a meglevő épület adottságaihoz alkalmazkodva, azt talán részben befoglalva - az egyszerűbb, későbarokk homlokzata helyett a mai, historizáló elemekkel gazdag egyemeletes homlokzatát.

A 20. század folyamán az épület belsejét az igazságszolgáltatás szervezeti változásai, valamint az épülethasználat módosuló igényei következtében igen sokszor átalakították. Az 1990 körül végrehajtott rekonstrukció kezdetére rendkívül korszerűtlenné, túlzsúfolttá vált.

Ma, a rekonstrukció eredményeképp az épület belső helyiségkapcsolatai ill. kiképzése a korszerű használat és az intézmény méltóságának követelményeihez igazodnak. Belső, hasznos alapterülete 2980 négyzetméter, 6 db tárgyalóterme van, - ebből egy egyben tanácskozó - egy Kollégiumi Terme és 32 bírói szoba található az épületben. Külő színezéssel, helyreállított, kiegészített tagozataival jól igazodik a történelmi környezethez.

A Zalaegerszeg ékszerdobozaként emlegetett Deák téren található a bíróság épületegyüttese. Az épület helyén az egerszegi végvár állt, ennek jelentősége 1690-től, Nagykanizsa visszafoglalása után megszűnt. Az épület a karbantartás hiánya miatt pusztulni kezdett. Helyén építették fel 1730-1732 között Francz Allio császári hadmérnök és bécsi építész tervei alapján a régi Zala vármegye székházául szolgáló építményt.

Az épületet úgy alakították ki, hogy a megyegyűlések számára legyen közgyűlési terem, másrészt, hogy a megye levéltárát is el tudják helyezni, harmadrészt, hogy a vármegyei rabokat őrizhessék.

A vármegye közgyűlése 1871. november 6-án a megyeháza épületét és a hozzá tartozó régi börtönt ingyenesen az 1872-ben létrejövő törvényszék rendelkezésére bocsátotta, de a tulajdonjogáról nem mondott le, az emeleti üléstermeknek pedig csak ideiglenes használatát engedélyezte. 1880-ban a régi börtön mellett a Kincstár újabb emeletes börtönépületet emeltetett. 1893-ban tovább bővítették a törvényszék, a járásbíróság, valamint az ügyészség elhelyezésére szolgáló épületet, majd 1904-ben újabb bővítési tervek születtek, s 1908-1909-ben végezték el a tényleges munkákat. Ekkor alakult ki a "Törvényház" ma is látható épülete.

Az épületcsoportot 1968-ban tovább bővítették, s napjainkban ez az épületszárny ad helyet a Zalaegerszegi Járásbíróságnak, a Zalaegerszegi Közigazgatási és Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak és a Cégbíróságnak.

1991-1995 között jelentős felújítással sikerült eredeti állapotába visszaállítani a barokk főépületet, s a jelentős korszerűsítésekkel, korhű berendezési tárgyakkal, modern technikai eszközökkel felszerelve az ország egyik legszebb bíróságává vált. A tervek készítésében dr. Tóth Elek, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa és Baliga Kornél építőművész, belsőépítész vettek részt.

A felújítás során előkerültek az ajtók eredeti helyei, a földszinten a kőkeretek, az udvari homlokzat és a kapukeretezések elvakolt architektúrája, a díszterem falfülkéi. A díszterem mennyezetének főpárkánya és a teknőboltozat válla is láthatóvá vált a padlástérben. A díszterem mostani festése a rekonstrukció során készült, korabeli analógiák alapján. Az épület nagymértékű átépítése során megerősítették a barokk épület megroskadt födémjét, szigetelték a falakat, kicserélték a burkolatokat és a fűtési rendszert. Új dolgozó- és tárgyalószobákat, könyvtárat alakítottak ki. A belső - korábban használaton kívüli - udvar lefedésével megnövelt várakozó valósult meg, amit Péter Ágnes falplasztikája díszít. Barokk szellemben tervezték a bútorokat, a könyvtár berendezését és a tárgyalótermeket. A bíróság jogi szakkönyvtára 1995-ben dr. Degré Alajos jogtörténész nevét vette fel.

Az egyemeletes épület barokk stílusban épült. Az egyszerű épületnek a köríves kapubejárata fölött látható timpanon az egyetlen díszítő eleme. Nagyterme a felvilágosodás korában, de különösen a reformkorban vált jelentőssé, hiszen itt kezdte politikai pályafutását Spissich János, Zala vármegye jakobinus alispánja, itt utasította el a vármegye nemessége a Napóleon elleni felkelést, majd a reformkorban itt csatázott Csány László és Deák Ferenc, aki ugyancsak itt mondta el híres beszédét a közteherviselésről 1843-ban, és adta vissza követi megbízatását, miután nem volt hajlandó a nemesi adómentességet képviselni az országgyűlésen. Az épület előtti tér közepén áll Vay Miklós munkája, magas, szürke gránittalapzaton Deák szobra, az első emlékmű, amit halála után állítottak a "haza bölcsének", 1879. szeptember 1-jén avatták fel.