Elérhetőségek

Cím

6722 Szeged, Tábor u. 4.

Központi telefonszám

+36 62 795 060

Cégbíróság csoportvezetője

dr. Lekrinczki Andrea

Ügyfélfogadási rend

Cég Iroda

Személyes ügyfélfogadási rend

Hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9.00 - 11.00 óráig
Szerda: 8.00 - 12.00 és 13.00 - 15.00 óráig

Telefonos ügyfélfogadási rend

Hétfő, kedd, szerda, csütörtök: 9.00 – 11.00 óra és 13.00 - 14.00 óra
Péntek: 09.00 – 11.00 óra

Megközelíthetőség autóval

GPS: 46.256455444951904, 20.146011293697484

Szeged belvárosát gépjárművel 4-es főútról, valamint az M5-ös és M43-as autópályáról lehet megközelíteni.

Parkolás

A személyautóval érkezőknek a Tábor utcában, valamint a környező utcákban is lehetőségük van parkolásra. Szegeden a parkolás díjköteles, csak előre megváltott és érvényesített parkolójeggyel lehetséges.
Parkolással kapcsolatos információkat az alábbi linken talál: https://szepark.hu
 

Megközelíthetőség közösségi közlekedéssel

Amennyiben autóbusszal érkezik Szegedre

A buszállomás a Mars téren található.
Gyalogosan a buszállomástól 5-10 perc alatt érhető el a Szegedi Törvényszék Cégbíróságának épülete a belvárosba vezető Mérey utca - Tábor utca útvonalon keresztül.

Amennyiben vonattal érkezik Szegedre

A vasútállomás a Szeged, Indóház tér 2. szám alatt található.
Gyalogosan a vasútállomástól 25-30 perc alatt érhető el a belvárosba vezető Boldogasszony sugárút - Aradi vértanúk tere - Kelemen utca - Széchenyi tér - Kossuth Lajos sugárút - Tábor utca útvonalon keresztül.
Tömegközlekedési eszközzel a vasútállomástól kb. 15 perc alatt az 1–es számú vasútvillamossal (tram-train), a 2-es számú villamossal átszállás nélkül érhető el a Kossuth Lajos sugárúti megálló, ahonnan kb. 2 perc gyalogosan a Szegedi Törvényszék Cégbíróságának épülete.
(Menetjegy a tömegközlekedési eszközökön is megvásárolható.)

Akadálymentesítéssel kapcsolatos információk elérhetőek az alábbi oldalon

https://birosag.hu/szegedi-torvenyszek/akadalymentesitessel-kapcsolatos-informaciok

2003. július 2-án Szegeden 53 év után született meg olyan bírósági határozat, amelyet a Szegedi Ítélőtábla nevében hirdetnek ki. Nem csoda hát, hogy az ítélőtáblás ítélkezés két generációnak is az újdonság erejével hatott, s még ma is sok olyan, a jogban kevésbé járatos polgár akad, aki nem igazán tudja elhelyezni az ítélőtáblákat az igazságszolgáltatás rendszerében.

Már maga az elnevezés is - ítélőtábla, vagy táblabíróság - többeknek fejtörésre ad okot. A tábla név meghonosodását dr. Balogh Elemér a Szegedi Tudományegyetem professzora a következőkkel magyarázza:

- A táblabíróság kifejezés a latin tabula szóból származik. Már a középkori magyar igazságszolgáltatásban feltűnik, mint jogi természetű kifejezés. Egyrészt arra utal, hogy az ókorban több jelentős törvényt, mint például Rómában a 12 táblás törvényeket, vagy Hammurappi törvényeit táblákra írták. Másrészt a tabula szó másik jelentéséből, az asztal kifejezésből kell kiindulni, amikor a táblabíróság szó eredetét keressük, ugyanis a tabula asztalt is jelentett.

A társas bíráskodás kialakulásakor, amikor már nem egy személy döntött egy-egy per kimeneteléről, a bírák egy asztal mellett ülve tárgyaltak. Ez egyben a bírói hatalom kifejezése is volt, ugyanis a bíróság elé idézettnek állva kellett kivárnia a döntést, míg a per során csak azok ülhettek, akik a bíróság, vagyis hatalom képviselői voltak.

A tabula (tábla) szót a bíráskodás mellett a törvényhozás is átvette hazánkban, ugyanis a magyar két kamarás országgyűlés egyrészt alsótáblában, míg a főrendi ház tagjai a felsőtáblában üléseztek. Az ülésrendet ott is az jellemezte, hogy a képviselők egy hatalmas asztal mellett foglaltak helyet.

Hunyadi Mátyás Decretum maiusa

Ha a táblabíróságok történetét vizsgáljuk, kiderül: a királyi táblabíróság szervezetéről I., vagyis Hunyadi Mátyás Decretum maiusa (1486:68.tc.) és a Jagelló-kori törvények sora rendelkezett. A királyi táblán az uralkodó részére mindig külön szék volt fenntartva, amelyet I. Mátyás - különösen péntekenként, amikor a szegények ügyeit tárgyalták - gyakran el is foglalt. A királyi táblán szabály szerint jelen voltak az ország rendes bírái, helyetteseik, ítélőmestereik, továbbá azon perbeli személyek, akiket szakértőként, vagy tanúként hívtak meg. A királyi tábla hatáskörébe tartoztak azok a perek, amelyek meghaladták a megyei törvényszékek hatáskörét, tehát csak a kúriában voltak indíthatók. Ide tartozott a megyei törvényszékektől, a vajdai, a báni bíróságoktól fellebbezetett ügyek eldöntése is.

A táblabíróságról az évszázadok során többször is születtek törvények. Ezek sorában a legfontosabb 1723-ban lépett érvénybe, amikor elkezdte munkáját a pesti királyi ítélőtábla, s a felsőbíróságok átfogó reformja keretében kialakult a hivatásos bírói kar, a tábla lett a gyakorlati jogászképzés iskolája és a képesítéshez kötött ügyvédi kar bölcsője is. Az ítélőtáblák országos rendszere az Osztrák-Magyar Monarchia idején tovább fejlődött. A XIX. század végére, a kiegyezést követő években kialakított bírósági rendszer állandósult, megtörtént a bírósági szervezet egységesítése. Az 1868:LIV.tc. radikálisan átalakította az addigi bírósági szervezetet. Világosan elkülönültek egymástól a rendes és a külön bíróságok azzal, hogy az ítélkezés súlypontja a rendes bíróságokra tevődött át. A rendes bíróságok hierarchiájának élén a Királyi Kúria állt, ezt követette a Királyi Ítélőtábla, a törvényszék és a járásbíróság. Az 1890:XXV. tc. az addigi két ítélőtábla helyett (Budapest, Marosvásárhely) 11 királyi ítélőtáblát hozott létre, összesen 245 bíró ítélkezett a budapesti, a debreceni, a győri, a pécsi, a szegedi, a kassai, a pozsonyi, a temesvári, a kolozsvári, a nagyváradi és a marosvásárhelyi táblabíróságon.