Az ügyforgalmi adatok alakulását 2024. évben is számos körülmény befolyásolta, így a büntető ügyszakban a jogszabályváltozások miatt sokkal rugalmasabbá vált a tanácsok összetételének kialakítása és kibővültek a jegyzőkönyv rögzítésének módjai a folyamatos hangfelvétel készítésének, az egyszerűsített telekommunikációs jelenlét biztosításának lehetőségével, míg a polgári ügyszakban a legnagyobb kihívást a kiskorú gyermekeket érintő eljárásokban a törvényi határidők drasztikus lerövidítése okozta. Az ügyforgalmat jelentősen befolyásolta a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény (Dáp. tv.) szakaszos hatálybalépése, amely alapjaiban változtatta meg az elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályokat.

Ügyforgalom: Az érkezett ügyek száma 2024. évben 0,4%-kal növekedett a 2023. évihez képest, 2024. évben összesen 19681 db ügy érkezett a bíróságainkra, ebből peres ügy 4628 db, 4,9%-kal kevesebb, mint 2023. évben. A befejezett ügyek száma 19721 db volt, amely az előző évi adatokat 0,6%-kal meghaladta, ebből 4575 db a peres befejezések száma, ez viszont 6,4%-kal kevesebb. A folyamatban maradt ügyeink száma 1,5%-kal csökkent. 2024. évben bíróságainkon 2601 db ügy maradt folyamatban, ebből peres ügy 1630 db. Az országos adatokhoz mérten az ügyforgalomból részesedés aránya 1,6%, az országos átlagnál 1,2 %-kal kevesebb. A befejezett ügyeket tekintve a részesedési arányunk 1,7%, az országos 101,1%-os mutatóhoz képest 100,6% a 2023. évi adatok tükrében. A folyamatban maradt ügyeket tekintve ügyhátralékunk alakulása kiemelkedően jó, az országos 104,9%-hoz képest a mutató 98,5%, az országos ügyforgalomból való részesedési arány 1,4%.

Időszerűségi mutatók: Járásbíróságainkon a peres ügyek 91,9%-a, míg a törvényszéken a peres ügyek 71,8%-a egy éven belül befejeződött. A két éven túl folyamatban maradt eljárások száma járásbíróságainkon a 2023. évi 53 db-ról 51 db-ra csökkent, míg ez a mutató törvényszéki szinten 11,1%-os emelkedést mutat (összesen 20 db). Az öt éven túl folyamatban maradt járásbírósági ügyek kapcsán 25,0%-os csökkenés mutatható ki, így az elhúzódó pertartamú ügyek száma járásbíróságainkon 6 db-ra csökkent, míg a törvényszéken 3 db öt éven túli ügy maradt folyamatban. A bírók munkaterhét az egy bíróra jutó tárgyalt ügyek számának összehasonítása mutatja, melynek számát tekintve büntető ügyszakban országosan a második, polgári ügyeknél a hatodik, míg gazdasági szakban a harmadik legjobb eredményt tudjuk felmutatni. 

Ítélkezés megalapozottsága: Ez az adat legjobban a bejelentett jogorvoslatok számából és a fellebbviteli eljárások eredményéből mérhető. A járásbíróságainkon befejezett 3976 db peres eljárásból csupán 280 db ügyben terjesztettek elő fellebbezést a törvényszékre, ezzel a befejezett ügyek 90,59%-a elsőfokon jogerőre emelkedett. A másodfokon befejezett 292 db törvényszéki fellebbviteli eljárásból 42,81% helybenhagyással és 43,15% megváltoztatással zárult, csupán az elbírált ügyek 7,88%-a végződött hatályon kívül helyezéssel. A törvényszéki ítélkezés szintén megalapozott, mert a törvényszéken befejezett 139 db elsőfokú peres eljáráshoz képest csupán 37 db ügyben terjesztettek elő fellebbezést és az ítélőtáblán befejezett másodfokú fellebbviteli eljárásokból 29 db ügy helybenhagyással, 15 db ügy megváltoztatással és 4 db ügy hatályon kívül helyezéssel végződött. Ugyanilyen szép eredményeket tudunk felmutatni a Kúria által elbírált rendkívüli perorvoslatokban és a befejezett ügyekben előterjesztett alkotmánybírósági panaszok arányaiban is.

Emberi erőforrások aránya: A törvényszék engedélyezett létszáma 2024. évben egy büntető ügyszakos járásbírósági álláshely létesítésével 242 főre megnövekedett, ebből 52 fő az engedélyezett bírói létszám (22 fő törvényszéki és 30 fő járásbírósági bírói hely), míg az engedélyezett igazságügyi alkalmazotti létszám 190 fő. 

Tárgyi feltételek: Törvényszékünk a tavalyi évben az előző évit el nem érő nagyságú forrásból gazdálkodhatott, a rendelkezésére álló 2,88 milliárd Ft előirányzat felhasználásra került személyi juttatásokra, az ítélkezéshez közvetlenül kapcsolódó kiadásainkra és épületeink fenntartására. 

A Szekszárdi Járásbíróság elhelyezése: A 7100 Szekszárd, Augusz utca 1-3. szám alatti irodaépület teljeskörű rekonstrukcióra szorul. A Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet leürítésre és végleges bezárásra került, mivel a századforduló környékén épült, kis befogadóképességű, elavult és leromlott műszaki állapotú épületben a biztonságos fogvatartás feltételei már nem voltak biztosíthatók. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének előzetes egyetértésével a Szekszárdi Törvényszék elnöke kezdeményezte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-nél a 7100 Szekszárd, Béla király tér 4. számú, volt börtönépület vagyonkezelői jogának megszerzését. A kezdeményezés eredményre vezetett, így a bíróság az ingatlant már 2025. január 31. napján birtokba vehette. Az épület igazságszolgáltatási célra átalakítását követően a Szekszárdi Járásbíróság elhelyezését fogja biztosítani.

Összegzés: 2024. évben a vármegyénkben működő bíróságok hatékonyan biztosították az igazságszolgáltatás zavartalan működését. A jövőre nézve elsődleges célunk az alapfeladatunk ellátása kapcsán az időszerűség javítása, az ügyhátralék további csökkentése és az ítélkezés hatékonyságának megőrzése. Kiemelt célunk a Szekszárdi Járásbíróság mielőbbi átköltöztetése az egykori börtön épületébe.

Végzésével helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla a testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt T. CS. I. rendű vádlott ellen folyamatban volt büntetőügyben az elsőfokon eljárt Szegedi Törvényszék ítéletét. A bíróság halált okozó testi sértés bűntettében továbbá emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottat. Az I. rendű vádlottal szemben elsőfokon kiszabott 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és 7 év közügyektől eltiltás ezzel jogerőre emelkedett.

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az I. rendű vádlott egy 2019-ben Tömörkény településre költözött párral megismerkedett, gazdálkodásukat rendszeresen segítette. Ennek során a pár férfi tagjával – a későbbi sértettel - összebarátkozott, míg annak élettársával egymásba szerettek. A szerelmi viszonyról tudomást szerző sértett a barátjának felajánlotta, hogy fizetség ellenében élettársát elengedi vele. A vádlott végül 2021. áprilisában e célból 3,5 millió forintot adott át a sértettnek, aki viszont további összeget követelt. Ennek nyomán szóváltásba és kölcsönös dulakodásba keveredtek, mely során a vádlott egy vascsővel legalább két alkalommal, nagy erővel fejen ütötte a sértettet, aki a bántalmazás következtében az életét vesztette. A vádlott ezt követően a sértett holttestét - annak tanyájáról - autóval elszállította, és ismeretlen helyre rejtette. A később hazaérkező nőnek azt mondta, hogy volt élettársát ismeretlen személyeknek adta át, hogy gondoskodjanak a végleges eltüntetéséről. Ezután megkérte a nőt, hogy tegyen a rendőrségen valótlan bejelentést a férfi eltűnéséről. Az így elindult körözési eljárásban azonban kiderült, hogy a férfi és a nő vallomása valótlan volt.

Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az I. r. vádlott és védője elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása és erre tekintettel a vádlott felmentése érdekében, másodsorban eltérő minősítés érdekében a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. Az ügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyására tett indítványt.  

Az immár jogerős döntés szóbeli indokolása során Dr. Nagy Erzsébet tanácselnök kiemelte, hogy a bejelentett - felmentést célzó - védelmi fellebbezés alaptalan volt. A Szegedi Ítélőtábla eljáró tanácsa az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – a másodfokú eljárásban a jogi indokolásban tett kisebb helyesbítéssel és kiegészítésekkel – megalapozottnak találta. Erre tekintettel a védelem tényállást támadó fellebbezése - mely a vádlott felmentésére irányult – nem foghatott helyt, hiszen megalapozott tényállás esetén a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapíthat meg eltérő tényállást.

Megállapította továbbá, hogy a törvényszék többségében helyesen hívta fel és értékelte az I. rendű vádlott vonatkozásában releváns, a büntetés kiszabása szempontjából lényeges súlyosító és enyhítő körülményeket, azok csak minimális pontosításra szorultak. Ezeket figyelembe véve a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy bár az I. rendű vádlott vonatkozásában az enyhítő körülmények vannak túlsúlyban, a vele szemben elsőfokon kiszabott, a középmértéket jelentő 7 év szabadságvesztés és 7 év közügyektől eltiltás arányos és törvényes büntetés, az ügy minden körülményét - főként a halálos eredmény bekövetkezését - figyelembe véve minden szempontból alkalmas a büntetéssel elérni kívánt célok maradéktalan megvalósulásához. A büntetés enyhítésére tehát nem látott lehetőséget az ítélőtábla.  

A jogerős végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.