Kétségtelen, hogy életének főműve a Tripartitum megalkotása volt. A magyarországi szokásjog összegyűjtése nem volt újkeletű igény a 16. század elején, már a 15. század során megfogalmazódott az országos szokások összeírásának szükségessége. Az 1498. évi VI. tc. eredetileg Ádám ítélőmester bízta meg ezzel a feladattal, de végül a munkát bírói tapasztalatai és jogban való jártassága alapján Werbőczy végezte el. Munkájának az Opus Tripartium juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae címet adta, melyet az 1514. évi országgyűlésnek be is mutatott. Miután a Hármaskönyv törvénykénti szentesítése formai hiányosság következtében elmaradt, Werbőczy 1517-ben saját költségén Bécsben kinyomtattatta munkáját, melyből minden vármegyének küldött egy példányt. Egyéb gyűjtemény hiányában a Hármaskönyv hamar elterjedt a bírósági jogalkalmazásban és hosszú évszázadokon keresztül meghatározó része lett a magyar magán- és perjognak. Nélkülözhetetlenségét a praxisban bizonyítja az is, hogy műve rengeteg kiadást ért meg, 1565-ben magyarra is lefordították. Bár történtek a módosítására kísérletek a 16. század folyamán, a Négyeskönyv megalkotásával, a mű és szerzője iránti tisztelet miatt a Négyeskönyv a gyakorlatban nem terjedt el. A 17.-18. századi szerzők, mint Kitonich János, Szegedi János vagy Huszty István a jobb használhatóság érdekében magyarázták a Hármaskönyvben foglaltakat műveikben.