Az 50 éves vádlott élettársával rendszeresen nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott. Közöttük az együttélés során rendszeresek voltak a féltékenységből eredő veszekedések, verekedések. A vádlott ezek során többször is bántalmazta a sértettet, melyről a sértett beszámolt barátainak, fiainak, akik arra bíztatták, hogy szakítsa meg a kapcsolatot a vádlottal. 

A vádlott (1966) és a sértett több, mint 30 éve házasok voltak, azonban a vádlott egyre elégedetlenebb volt a házasságával. 2014-től társkereső oldalakon keresztül férfiakkal ismerkedett, akikkel rövidebb-hosszabb kapcsolatot is létesített. 2018. márciusában így ismert meg egy nála 20 évvel fiatalabb férfit, rövid időn belül már közösen képzelték el a jövőjüket. A vádlott jelezte a férjének, hogy el akar tőle válni, azt akarta elérni, hogy költözzön el a közös házukból, azonban ő erre nem volt hajlandó, ezért elhatározta, hogy férjét gyógyszer-túladagolással megöli.

A negyvenes évei elején járó vádlott tíz évig élt élettársi kapcsolatban egy nővel, egy gyermekük is született. A kapcsolatuk megromlott és a vádlott 2017-ben elköltözött közös otthonukból.  

Ezt követően a nő megismerkedett a sértettel, akivel 2020-ig élettársi kapcsolatban élt, majd rövid külön élés után újra összeköltöztek. A vádlott féltékenységből zaklató üzeneteket küldött a nőnek, telefonon hívogatta, képtelen volt végleg elengedni volt élettársát.

A vádlott édesanyja 2010 végétől rendszeresen takarított a sértettnél, akihez 2013 novemberében hozzá költözött. 2014 márciusában tartási szerződés jött létre köztük, amely alapján a sértett hozzájárult a tulajdonát képező ingatlan tulajdonjognak a nő részére történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez. Ezt követően a vádlott is odaköltözött a sértetthez. A vádlott és az édesanyja túlzónak érezte a gondozási feladatokat, a sértett gyakran kifogásolta az eltartás módját, mely gyakori vitához vezetett köztük.