Életfogytig tartó szabadságvesztés – Legkorábban is csak 25 év múlva szabadulhat a férfi, aki ittas ismerősét bántalmazta, majd az eszméletlen sértettre rágyújtotta a házat

Végzésével helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla az aljas célból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt Ö. J. D. vádlott ellen indított büntetőügyben az elsőfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék ítéletét. A vádlott jogerős büntetése így életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés és 10 év közügyektől eltiltás lett. A visszaesőnek minősülő vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra legkorábban 25 év kitöltését követően bocsátható. 

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a a korábban többszörösen büntetett előéletű vádlott és a sértett több alkalommal italoztak együtt, a sértett a szeszes italt a betegségére felírt nyugtatókkal együtt fogyasztotta.

 
A sértett 2015. december 12. napján áthívta magához a vádlottat abba a házba, ahol életvitelszerűen tartózkodott. A házban együtt italoztak, majd összeszólalkoztak és a vita hevében a vádlott egy tárgyat vágott a sértetthez, aki térdre rogyott, majd eszméletlenül elterült a földön. A vádlott ekkor megijedt és egy öngyújtóval egy párnát meggyújtott, majd a helyszínt elhagyta oly módon, hogy a sértett értéktárgyait (5 millió forintot megközelítő értékben) magához vette. A tűz fokozatosan terjedt tovább és a sértett szén-monoxid mérgezés, valamint égéses shock következében életét vesztette.  Az ingatlanban 8.178.734 forint kár keletkezett.

Az elsőfokú bíróság döntésével szemben a vádlott és védője egyezően enyhítés érdekében – határozott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása céljából - jelentett be fellebbezést. Az ügyészség az elsőfokú ítéletet tudomásul vette, annak helyben hagyását indítványozta.

Az immár jogerős végzés indokolása során, a Szegedi Ítélőtábla Dr. Kiss Dániel tanácselnök által vezetett büntető tanácsa úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, így az a felülbírálat alapját képezte. Kiemelte, hogy a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekmény minősítése is törvényes volt, ezek vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokait mindenben osztotta. 

A tanács elnöke az indokolás során kifejtette, hogy az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényszék elsőfokú ítélete törvényes és a kiszabott büntetés arányos, az megfelelően szolgálja a generális és speciális prevenció alapját képező büntetési célokat. 

A másodfokú bíróság a megállapított és értékelt bűnösségi körülményeket is figyelembe véve, nem látott indokot a büntetés enyhítésére.

A tanács elnöke hangsúlyozta, hogy amennyiben a vádlott nem tett volna beismerő vallomást az eljárás során, úgy ennél még súlyosabb jogkövetkezménnyel számolhatott volna, így a mértékes ügyészségi indítvány alapján ez volt a legsúlyosabb szankció, melyet a bíróság a törvényes keretek között kiszabhatott.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. 

A jogerős végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.