„Minden ember egy külön világ, minden emberi sors érdekes, megismerésre méltó” és „..ha az élet új lehetőséget kínál, becsülettel helytállva, legjobb tudásunk szerint kell végezni az új feladatokat.”A két idézet két egykori zalai bírótól, dr. Pólya Károlytól, illetve Némethné dr. Sebestyén Atalától származik.  Velük együtt 8 zalai bírósági dolgozóval készített interjú olvasható a Zalaegerszegi Törvényszék által kiadott Az igazság szolgálatában – Bírósági életutak I. című kötetben.  

A kiadvány megszületését az Országos Bírósági Hivatal (OBH) Ráth György Bírósági Történelem és Hagyományápolás Pályázata tette lehetővé. 10 éve, 2014-ben valósult meg az első, az OBH által támogatott bíróságtörténeti projekt.  A korábban dr. Magyar Károly vezetése alatt kialakított bírósági tárlathoz készítettünk akkor egy, törvényszéki elnököket, jeles jogtudósokat bemutató arcképcsarnokot. Azóta pedig a - Covid miatt egy év kieséssel - minden évben nyertünk támogatást és állítottunk emléket a bírósági múltnak. 

Elkészültek a Bírósági históriák, az Archontológia, felújítottuk a tragikus körülmények között elhunyt dr. Vlasics Antal síremlékét, a Nagykanizsai Járásbíróságon állandó kiállítás nyílt, készültek tájékoztató molinók, mutattunk be színdarabot és legnagyobb beruházásként elkészült az ifjú Deák márványszobra is a törvényszékre.

Mindegyikben volt valami egyedi, valami maradandó, valami újdonság, de a Bírósági életutak egyedülálló kiadvány: nagyra becsült kollégák mesélnek interjú beszélgetések keretében életükről, pályájukról és osztják meg a hivatásukról vallott gondolataikat. A kötetben két olyan interjú is helyet kapott, amelynek elbeszélője sajnos már nincs közöttünk, így visszaemlékezésük még becsesebb az utókor számára.

Az interjúkat a Zalaegerszegi Törvényszéken a bíróságtörténettel foglalkozó pár lelkes kolléga készítette, némely esetben kettős szerepben: interjúztató és interjúalany is volt egy személyben. 

Dr. Pólya Károly, a nagykanizsai bíróság egykori vezetője 98 éves volt a beszélgetés idején: mesélt sorozásról, bombázásról, az ő idejében még létező kanizsai törvényszékről, 1956-ról. Vele nemcsak a bíróságok múltjába, hanem a történelem sodrába is bekerülhet az olvasó. Sólyom László volt köztársasági elnök testvére dr. Sólyom Péter érdekes zalai pályát járt be. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy kétszer is kinevezték bírónak, azt meg még kevesebben, hogy anyakönyvvezetőként egyetlen esküvőt sem vezetett el. 

Dr. Szabó Gyula, Némethné dr. Sebestyén Atala egykori keszthelyi bírák, elnökök számára nem volt kérdés a jogi pálya, az előbbi azt mondta, soha más alternatíva nem merült fel benne, minthogy bíró legyen. dr. Sebestyén Atala - akinek édesapja is bíró volt - 12 évesen, amikor a Toldi bírósági jelenetében ő volt a bíró azzal ment haza: bíró lesz. Velük ellentétben dr. Kurta János korábbi nagykanizsai elnök kedves barátjával együtt egyszerűen rábökött a felvételi tájékoztatóban a jogra, mert magyar és történelem volt a felvételi. Ezt követően 43 éven keresztül dolgozott a dél-zalai bíróságon. 

Velük ellentétben dr. Vértényiné dr. Futó Gabriella már bíróként került a törvényszékre. Tiniként vegyésznek készült, de a rendszer nem engedte ezen a pályán továbbtanulni, így a megbántott kamasz dacból elhatározta: jogász lesz és igazságot szolgáltat. 21 évig volt a bíróság kötelékében, előtte több mint 20 évet dolgozott a tanácsnál, illetve az önkormányzatnál.

A bírák mellett Ferincz Judit és Kovács Erzsébet, a Lenti Járásbíróság egykori irodavezetői elbeszéléseiből kirajzolódik a határ menti kis bíróság teljes múltja. Őszinte szívvel, szeretettel, vidáman mesélnek kinyitható vaságyon alvó dolgozókról, irodában megbúvó kígyóról, a jugó rendőrségen éjszakázó elnökről, emellett a kemény munkáról, éjszakába nyúló tárgyalásokról, kötelességtudatról, alázatról és lojalitásról.

Mint dr. Sorok Norbert, a zalaegerszegi törvényszék elnöke írta a kötet előszavában: „a bíróságokról alkotott kép mozaikkövekből épül fel, ahol minden mozaikdarab egy ott dolgozó, hivatását művelő ember munkássága. A nagy egész tehát sok apró kis részből áll össze és minden rész mögött ott van egy emberi élet, egy történet.” A kötettel ezeket a történeteket örökítjük meg az utókor számára. 

A rendezvényt egy nyugdíjas találkozóval kötöttük össze, amelyen olyan kollégák is részt vettek, akik a következő kötetek szereplői lesznek majd, hiszen a kiadvány folytatása, a múlt papírra vetése, a történetek továbbörökítése elengedhetetlen feladatunk. 

Dr. Bartalné dr. Mentes Judit 

           sajtószóvivő

A Bíróságok Napja alkalmából tartott országos ünnepi rendezvényen a Győri Törvényszék három dolgozója vehetett át magas rangú elismerést. 

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) 2000-ben hozott döntésével a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésének évfordulóját, július 15. napját nyilvánította a bírók és az igazságügyi alkalmazottak ünnepnapjává. Ma már törvény mondja ki, hogy minden év július 15-e a Bíróságok Napja. 

2001. év óta minden évben ezen a napon adják át a magyar bírósági rendszer dolgozóinak kiemelkedő igazságszolgáltatási tevékenységük és példamutató életpályájuk elismeréseként a Magyar Királyi Kúria egykori elnökéről elnevezett Juhász Andor-díjakat. 2024-ben Szemes Zoltánné, a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatalának nyugdíjba vonuló kiváló munkatársa a díj bronz fokozatát vehette át.

Az Országos Bírói Tanács 2024. július 15-ei hatállyal dr. Huszár Eszter Etelka, a Győri Járásbíróság polgári ügyszakos bírája részére címzetes törvényszéki bírói címet, míg dr. Sándor Viktória, a Győri Törvényszék könyvtárvezetője részére főtanácsosi címet adományozott.