A Fővárosi Ítélőtábla 2018. január 9-én dr. G. Á. terhelt ellen halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt indult büntetőügy perújítási eljárásában ítéletet hirdetett, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

 

A Fővárosi Bíróság a 2011. március 24-én kihirdetett ítéletével dr. G. Á. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében és 1 rb maradandó fogyatékosságot okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében, ezért 2 év fogházbüntetésre, és 5 év szülész-nőgyógyász orvosi valamint szülésznői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a fogházbüntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A vádlottat az ellene emelt 1 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

 

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2012. február 10-én jogerős ítéletével a mellékbüntetés tartamát 10 évre súlyosította, valamint mellőzte a fogházbüntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

 

Az I. r. elítélt és védője az 1. és 2. pontban írt tényállásokhoz kapcsolódóan felkérés alapján készített igazságügyi orvos-szakértői véleményre alapítottan perújítási indítványt nyújtott be, mely alapján a két tényállási pontot érintően a Fővárosi Ítélőtábla a 2015. február 2-án kelt, valamint a 2016. május 18-án kelt végzésével a perújítást elrendelte.

 

A Fővárosi Törvényszék a perújítási eljárásban eljárva a 2017. április 20-án kihirdetett ítéletével megállapította, hogy a vádlott és védője által a 2. tényállási pontban írtakat illetően a perújítás alapos, ennek kapcsán a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét dr. G. Á. I. r. vádlott tekintetében a felmentő rendelkezést nem érintő részében hatályon kívül helyezte, és I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében és foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében, ezért halmazati büntetésül 2 év végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre, 8 évre a szülész-nőgyógyász orvosi, valamint a szülésznői foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlott és meghatalmazott védője által az 1. tényállás tekintetében előterjesztett perújítást elutasította. Kötelezte I. r. vádlottat a terhén felmerülő bűnügyi költség viselésére. 

A 2. tényállási pontot illetően az indokolásban kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítás eredményeként a cselekmény csupán foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapesetének minősül, mert a megismételt lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az elhunyt magzat esetében nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, hogy az agykárosodást nem a méhen belül elszenvedett fertőzés okozta. Az oxytocin beadása pedig a kialakult helyzetben indokolt és szükséges volt, és a szakmai szabályoknak megfelelt. Ugyanakkor e helyzet kialakulása abból eredt, hogy a vádlott nem vezette, hanem követte a szülést, amely a szakmai szabályok megszegését jelenti. Az elsőfokú bíróság az enyhébb minősítésre figyelemmel a kiszabott büntetést enyhítette.

 

Az ítélet ellen I. r. terhelt terhére az ügyész a perújítás teljes elutasítása végett, míg a terhelt és védője az 1. tényállási pontot érintő elutasítás miatt és a kiszabott büntetés további enyhítéséért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, indítványozta a perújítás teljes terjedelemben történő elutasítását.

 

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék 2017. április 20-án kihirdetett ítéletét megváltoztatta és a 2. tényállási pont vonatkozásában előterjesztett perújítást is elutasította.

 

A tanács elnöke az indokolásában előadta, hogy a törvényszék az 1. tényállási ponthoz kapcsolódóan a perújítást elutasította, az indokolásban kifejtettekkel az ítélőtábla minden tekintetben egyetértett.

 

A 2. tényállási pont tekintetében azonban a tanács elnöke kiemelte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a törvényszéki ítélettel szemben azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet tényeivel szemben a perújítási eljárásban konkrét adatok, tények nem merültek fel új bizonyítékként, a méhen belüli fertőzés és annak nyomán kialakult agyi károsodás lehetőségének megállapítására nem volt alap. Mindezért a tényállás megváltoztatása megalapozatlan volt, enyhébb minősítésű bűncselekmény megállapítására nem volt törvényes lehetőség, az ítélőtábla a 2. tényállási pontot illetően is elutasította a perújítást.

 

A Fővárosi Ítélőtábla határozata jogerős.

 

Budapest, 2018. január 9.

 

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság

 

 

 

 

 

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla 2017. december 11-én hozott végzésével V. L. vádlott házi őrizetét megszüntette és a vádlottal szemben a másodfokú eljárás befejezéséig Budapest közigazgatási területére vonatkozóan lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.

 

A Fővárosi Törvényszék 2017. április 28-án kihirdetett ítéletével V.L. vádlottat 7 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A döntés ellen az ügyész, valamint a vádlott és a védő is fellebbezett, így az a vádlottal szemben nem emelkedett jogerőre.

 

A védő 2017. december 1-jén indítványt terjesztett elő a vádlottal szembeni kényszerintézkedés megszüntetésére.

 

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott az eljárás megindulásától kezdve többféle szabadságelvonó kényszerintézkedés hatálya alatt állt. V. L. a vele szemben kiszabott, összesen 84 hónapi szabadságvesztés büntetésből az előzetes letartóztatásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításával mindeddig 45 hónapot már letöltött, és a letöltendő szabadságvesztésből még ténylegesen hátralévő időszak 11 hónap.

 

V. L. az átlagosnál lényegesen jobb és rendezettebb családi körülmények között él. A lakhatása, megélhetése biztosított, vagyoni helyzete rendezett, és hat kiskorú gyermeke ugyancsak Magyarországhoz köti, ezek a körülmények pedig a szökés, illetve elrejtőzés veszélyének közvetlensége ellen hatnak.

 

A Fővárosi Ítélőtábla arra is figyelemmel volt, hogy a hosszabb ideje nyomkövető eszköz alkalmazásával fenntartott házi őrizet szabályainak megszegésére nem került sor, amely azért jelentős, mert a házi őrizet intézménye önkéntes jogkövetésen alapul. A nyomkövető eszköz csak a rendőrség munkáját könnyíti meg és az ellenőrzést teszi lehetővé.

 

Mindezeket figyelembe véve a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a házi őrizet további fenntartása az eljárás jelen szakaszában a fenti körülményekre figyelemmel még akkor sem indokolt, ha a szökés és elrejtőzés veszélyének közvetlensége teljes egészében nem szűnt meg.

 

A végzés nem jogerős, az ellen a Kúriához címzetten fellebbezésnek van helye. A Fővárosi Ítélőtábla a végzés meghozatalát követően haladéktalanul intézkedett a határozat kézbesítéséről.

 

Budapest, 2017. december 18.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla 2017. december 12-én T. P. vádlott ellen önbíráskodás bűntette miatt indult büntetőügy megismételt perújítási eljárásában végzést hirdetett, az elsőfokú bíróság végzését – annak helyes indokaira figyelemmel – helybenhagyta.

 

A Pest Megyei Bíróság a 2002. május 16-án kihirdetett, és 2002. december 12-én jogerős ítéletével  - T. P. vádlottat 1997. április 24. és 1999. március 20. közötti időben elkövetett cselekményei; 2 rendbeli – egy esetben felbujtóként, egy esetben folytatólagosan és társtettesként elkövetett – önbíráskodás bűntette, felbujtóként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette és adócsalás vétsége miatt – halmazati büntetésül – 4 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 1.500.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. 

 

A Fővárosi Ítélőtábla – védői indítványra – 2007. május 16-án perújítást rendelt el T. P. terhelt elmeállapotának megvizsgálása és beszámítási képességének tisztázása végett. A beszámítási képesség közepes fokú korlátozottságának megállapítása miatt a Pest Megyei Bíróság a 2007. július 5-én kelt és 2007. július 9-én jogerőre emelkedett ítéletével a jogerős alapítélet büntetéskiszabó részét, a főbüntetés vonatkozásában hatályon kívül helyezte és a halmazati főbüntetést 2 év 6 hónap börtönre enyhítette.

 

A második perújítást a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek T. P. terhelt terhére bejelentett indítványa alapján 2008. szeptember 16-án rendelte el.

 

A perújítási eljárásban az elsőfokú bíróság a perújítást 2017. március 29-én kelt végzésével – mint alaptalant – elutasította.

 

Az elsőfokú végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az elsőfokú döntés megváltoztatása, a perújítás alapossága alapján a büntetés súlyosítása iránt. 

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék végzését - helyes indokai alapján - helybenhagyta, mivel a kiszabott büntetés lényeges súlyosítása a számottevő (20 évet megközelítő) időmúlásra tekintettel nem volt indokolt.

 

A Fővárosi Ítélőtábla határozata jogerős. 

 

Budapest, 2017. december 12.

 

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkársága

 

 

 

Dr. B. K. vádlott ellen testi sértés bűntette  és más bűncselekmény miatt indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a megismételt másodfokú eljárásban a 2017. november 23. és december 5. napján megtartott fellebbviteli tárgyalási napokon a Kúria hatályon kívül helyező végzésében meghatározott tanúkat, valamint a védő által indítványozott két tanút és a vádlottat hallgatta ki. 

 

A sértetti jogi képviselő indítványának helyt adva a bizonyítási eljárás 2018. január 31. napján a vádlott kihallgatását tartalmazó, helyszínbejárásról szóló DVD levetítésével, és annak a vádlott, valamint a tanúk elé tárásával folytatódik.

 

Budapest, 2017. december 6.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság

 

 

 

A felperes jogelődje kártérítés megfizetése iránt terjesztett elő keresetet a Budai Központi Kerületi Bíróságon a Magyar Állam I. rendű és az S. Kft. II. rendű alperesek ellen. A Budai Központi Kerületi Bíróság elrendelte a keresetlevél áttételét a Fővárosi Törvényszékhez. A felperesi jogelőd kereseti kérelme szerint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket környezetveszélyeztető tevékenység folytatásával okozott kár miatt fennálló felelősségük alapján. A felperesi jogelőd 2014-ben bekövetkezett halála miatt az eljárás félbeszakadt, majd 2015-ben felesége jogutódként (a továbbiakban: felperes) a perbe lépett. A felperes a II. rendű alperessel szembeni keresetétől elállt, ezért az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben a pert megszüntette. A felperes a pontosított keresetében nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a személyiségi jogai megsértése, az egészségének károsodása miatt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Fővárosi Törvényszék 2017. június 22. napján meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.  Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.

 

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes nem minősül a veszélyes üzem üzembentartójának. Fellebbezésében a felperes arra megalapozottan hivatkozott, hogy a veszélyes üzemi tevékenységnek több üzembentartója is lehet, de az állam veszélyes üzemi tevékenységet nem végzett.  Az 1976. évi II. törvény csak az emberi környezetet veszélyeztető tevékenység folytatójára rendeli alkalmazni a veszélyes üzemi felelősség szabályait, de az alperes az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységet nem folytatott. Az 1995. december 20-án hatályba lépő 1995. évi LIII. törvény alapján pedig az ingatlan tulajdonosának felelősségét csak akkor lehet megállapítani, ha a környezetszennyezés a törvény hatályba lépése utáni időpontban történt. A felperesi jogelőd esetében az azbeszt expozíció legvalószínűbb időpontja 1976 és 1985 közötti, a későbbi légszennyezettségnek pedig a betegség kialakulásában nagy valószínűséggel nem volt szerepe.

 

A használati jogosítvány korlátaira épített igény azért alaptalan, mert az ingatlan-nyilvántartásba az alperes tulajdonjoga mellett a II. r. alperes jogelődjének, az állami vállalatnak a kezelői joga be volt jegyezve és a vonatkozó jogszabály alapján a kezelő a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja és kötelezettségeket teljesíti. Az 1335/B/1990. AB határozat szerint a kezelőt külső harmadik személyekkel szemben dologi jogi pozíció illeti meg, így a tulajdonos helyett a használati jogosítvány korlátaira alapított igény csak a kezelővel szemben lett volna érvényesíthető. Az alperes maga károkozó magatartást nem valósított meg és nincs olyan jogszabály sem, amely az alperes felelősségét a károkozó állami vállalat vagy kezelő tevékenységéért megállapítaná, ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött a kereseti kérelem elutasításáról. Az állam mögöttes felelősségét vagy helytállási kötelezettségét megállapító jogszabály esetén sem lehetne a felperes keresetét teljesíteni, mert a Csődtv. 37. § (3) bekezdésében megállapított jogvesztő határidő elmulasztása az anyagi jog megszűnését eredményezi.

 

Budapest, 2017. november 17.

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2017. november 9-én K. A. vádlott ellen emberölés bűntette miatt indult büntetőügyben határozatot hirdetett, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

A Budapest Környéki Törvényszék 2017. április 10-én kelt ítéletével bűnösnek mondta ki K. A. vádlottat előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg. Az elsőfokú ítéletet az ügyész a kihirdetésekor tudomásul vette, ellene a vádlott jogcím megjelölése nélkül, védője pedig elsődlegesen téves jogi minősítés miatt, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, a rendelkező rész kisebb pontosítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

 

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője a fellebbezését változatlanul fenntartotta. A cselekmény jogi minősítése kapcsán vitatta az elkövetés előre kiterveltségét és különös kegyetlen voltát, az emberölés alapesetének megállapítására és erre figyelemmel a büntetés enyhítésére tett indítványt.

 

A sértetti képviselő álláspontja szerint a fent említett minősítő körülményeken kívül a vádlott terhére megállapítható az aljas indokból való elkövetés is. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést törvényesnek és arányosnak tartotta, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

 

A vádlott a saját védelmében nem kívánt felszólalni, az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot.

 

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

 

A tanács elnöke indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta. A tényállás az iratok tartalma alapján kisebb részben kiegészítendő volt az elkövetéshez használt kés jellemzőivel és beszerzésének körülményeivel. A másodfokú bíróság megítélése szerint a törvényszék a bizonyítékok helyes értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, abból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette életellenes cselekményét. Megállapítható, hogy a vádlott az elkövetéshez használt kést nem becsomagolva vagy díszdobozban vitte magával a sértett házához, hanem a ruházatában tartotta, amely alapvetően cáfolta azt a védekezését, hogy a kést ajándékozási céllal tartotta magánál. A vádlott öngyilkossági szándékát alátámasztotta az, hogy a cselekmény elkövetése után többször megsebesítette magát, valamint az a körülmény, hogy a magával vitt fagyállót nem a gépkocsija csomagtartójában, hanem az autó utasterében találták meg. Mindez – egyéb adatok mellett – arra utal, hogy a vádlott előre eltervezte az ölési cselekmény végrehajtást. A védő érvelésével szemben az ítélőtábla álláspontja szerint a különösen kegyetlen elkövetési mód is aggálytalanul megállapítható. Az orvos-szakértői vélemények megerősítették, hogy a 34 rendbeli késszúrást, illetve 9 rendbeli metszést a sértett még élve, a halállal rendszerint együtt járó fájdalmat meghaladóan szenvedte el. A vádlott rendkívüli brutalitással és embertelenséggel végezte ki a sértettet nem törődve azzal sem, hogy a házban tartózkodó, és segélykiáltásait halló gyermekei fognak rátalálni. 

 

A sértetti képviselő álláspontjával ellentétben az ítélőtábla nem látott olyan körülményt, amely az aljas indokból való elkövetés megállapítására is alapot adna.

 

A vádlott azon állítását, hogy a sértett rátámadt, semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, így a jogos védelmi helyzet, mint büntethetőséget kizáró ok, nem állt fenn.

 

A tanács elnöke elmondta, hogy a vádlott cselekménye elfogadhatatlan módja a párkapcsolati krízis kezelésének. Az ilyen típusú cselekmények elszaporodottságára tekintettel, az általános és egyéni megelőzés célját az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés szolgálja megfelelően, annak enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget.

 

A Fővárosi Ítélőtábla határozata jogerős.

 

Budapest, 2017. november 09.

 

Fővárosi Ítéltőtábla Sajtóosztály

 

 

 

 

 

 

A Fővárosi Törvényszék a 2016. május 31-án kihirdetett ítéletével J. R. I. r. vádlottat emberölés bűntettében és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, míg P. T. III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek. A Fővárosi Törvényszék az I. r. vádlottat életfogytig tartó, míg a III. r. vádlottat 13 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.

 

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2017. május 19-én jogerős ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. vádlott cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének is minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletet az I-III. r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyta.

 

P. T. elítéltre vonatkozó irányadó tényállás szerint, P. T. terhelt 1998. júliusát megelőzően azzal bízta meg J. R. elítéltet, hogy B. J. K. sértettet anyagi ellenszolgáltatás ellenében ölje meg, mivel a sértett korábban P. T. elítéltre is terhelő vallomást tett és ezzel kívánta a megindult büntetőeljárásban a bizonyítást megnehezíteni. J. R. elítélt egy Polski Fiat gépkocsiba rejtett el robbanóanyagot és a gépkocsival leparkolt abban az utcában, ahol a sértett minden nap az irodája felé gyalogosan haladt. A sértett 1998. július 2-án az irodájába menet elhaladt a korábban leparkolt Polski Fiat mellett, ekkor J. R. elítélt 60-70 méter távolságból működésbe hozta a gépkocsiban elhelyezett robbanó szerkezetet. A robbantás következtében a merénylet célpontja, a sértett egy ruházati bolt kirakatába csapódott és helyszínen életét vesztette.

 

A jogerős ítélet ellen P. T. elítélt védője perújítási indítványt terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet kihirdetését követően jutott tudomására, hogy az ügyben elítélt J. R. a Szegedi Fegyház és Börtönben elmondta M. R. elítéltnek, hogy a B. J. K. sértett sérelmére elkövetett robbantásos merénylet felbujtója – megnevezve a valódi elkövetőt – nem P. T. elítélt volt, amely körülmény alkalmas P. T. elítélt vonatkozásában a tényállás megváltoztatására és P. T. felmentésére, így indítványozta M. R. elítélt tanúkénti kihallgatását és a perújítás elrendelését.

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a perújítási indítvány elutasítására tett javaslatot, mivel álláspontja szerint az eljáró bíróságok igazolva látták a rendelkezésre álló iratok alapján, hogy a merényletet J. R. elítélt követte el és az eljárás során értékelt egyéb adatok pedig P. T. elítélt közvetlen felbujtói minőségét támasztották alá.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a perújítási indítvány alapján a 2017. október 24-én kelt végzésével perújítási nyomozást rendelt el. 

 

A másodfokú bíróság indokolása szerint a perújítás megengedhetősége körében nincs helye a bizonyítékok mérlegelésének, ezért az olyan perújítási indítványt, amelyben új bizonyítékot jelölnek meg, nem lehet elutasítani az új bizonyíték tartalmának ismerete nélkül. A védő olyan tanú kihallgatását indítványozta, akinek előadása új bizonyítéknak minősülhet és azt is valószínűsítette, hogy P. T. terhelt tekintetében a jogerős ítéletben rögzítettektől eltérő új tényállás megállapítására kerülhet sor.

 

A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a hivatkozott M. R. tanúvallomásának ismerete hiányában nem lehet állást foglalni a perújítás megengedhetősége (valamennyi törvényi feltétel fennállása) kérdésében.  

 

A perújítási nyomozás lefolytatására 60 nap határidőt állapított meg és az iratokat a Fővárosi Főügyészségnek megküldte.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a végzés meghozatalát követően haladéktalanul intézkedett a határozat kézbesítéséről.

 

Budapest, 2017. november 7.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkárság

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa határozatot hirdetett a „kémper”-ként híressé vált büntetőügyben

 

A kémkedés bűntette és más bűncselekmény miatt dr. G. L. nyugállományú vezérőrnagy I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa 2016. szeptember 8. napján kihirdetett ítéletét dr. G. L. nyugállományú vezérőrnagy I. r., dr. Sz. Gy. II. r., dr. P. L. III. r. és L. S. I. IV. r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyta.

 

Az ítélet valamennyi vádlott esetében jogerőre emelkedett.

 

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság az ügyben felmerülő minősített adatok védelme érdekében az eljárást zárt ülésen folytatta le, kizárólag az ítélet fenti tartalmú rendelkező részét hirdette ki nyilvánosan a Be. 239. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően. A minősített adatok védelmére vonatkozó szabályozás folytán az ügyről egyéb tájékoztatás nem adható.

 

Budapest, 2017. szeptember 25.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt másodfokú eljárásban 2017. augusztus 17-én a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta, egyben az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti védői indítványt elutasította.

 

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 2016. május 4-én kihirdetett, nem jogerős ítéletében Dr. B. K. vádlottat bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében és kifosztás bűntettében, ezért a vádlottat 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 5 évre az orvosi foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott a volt barátnője testére ismeretlen eredetű lúgot öntött és az eszméletlen állapotban lévő sértettet pokrócba burkolva a díványra fektette. Annak érdekében, hogy cselekményét rablásnak álcázza, magához vette a sértett fiának laptopját, valamint a sértett két mobiltelefonját.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

 

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2017. március 10-én ítéletet hirdetett, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlott testi épség elleni cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, továbbá a vádlott terhére megállapított vagyon elleni erőszakos bűncselekményt okirattal visszaélés vétségének és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősítette. Ezt meghaladóan a vádlott bűnösségét magánlaksértés vétségében is megállapította. Szabadságvesztés büntetésének és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt kilenc évre, az orvosi foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra súlyosította.

A határozattal szemben az ügyész súlyosításért, míg a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

 

A nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott előzetes letartóztatására az ügyész indítványt terjesztett elő, mely indítványt az ítélőtábla elutasított. Az ügyész által bejelentett fellebbezés alapján a Kúria 2017. március 28-án rendelte el a vádlott előzetes letartóztatását. 

 

A harmadfokon eljáró Kúria 2017. június 13-án a Fővárosi Ítélőtábla elsőfokú határozatát megváltoztató ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Ítélőtáblát új másodfokú eljárásra utasította, egyben a vádlott előzetes letartóztatását a bizonyítás eredményességének veszélyeztetése okán fenntartotta. 

 

A vádlott védője 2017. augusztus 1-jén előterjesztett beadványában a vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetését kezdeményezte. Ennek indokaként előadta, hogy az eljárás jelen szakában nincs törvényi lehetőség a bizonyítás eredményességének veszélyeztetése okán a legsúlyosabb kényszerintézkedés fenntartására, valamint, hogy az előzetes letartóztatás törvényben meghatározott további különös feltételei is hiányoznak. 

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartására tett indítványát változatlanul fenntartotta. 

 

A Fővárosi Ítélőtábla a megismételt másodfokú eljárásban 2017. augusztus 17-én a vádlott előzetes letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta, egyben az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti védői indítványt elutasította.

A végzés indokai szerint a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartása az eljárás jelen szakaszában nem kizárt. Tekintettel arra, hogy a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése következtében az ügy visszakerül a tárgyalás előkészítésének szakaszába és a tárgyalás kitűzését követően - a harmadfokú bíróság által adott iránymutatásnak megfelelően - kiterjedt bizonyítás lefolytatására kerül sor, így megalapozottan tartani lehet attól, hogy szabadlábra kerülése esetén a vádlott a sértett, illetve egyes tanúk befolyásolásával az igen nagy terjedelmű bizonyítást megnehezítené, veszélyeztetné. Az ítélőtábla döntésében hivatkozott továbbá azon egységes bírói gyakorlatra is, mely szerint ha a hatályon kívül helyezett másodfokú határozatban nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartama magas, akkor az semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül. Mindennek következtében az ítélőtábla a vádlott előzetes letartóztatása fenntartásának törvényi feltételei fennálltát megalapozottnak találta.

 

A Fővárosi Ítélőtábla a végzés meghozatalát követően haladéktalanul intézkedett a határozat kézbesítéséről.

 

A végzés ellen az ügyész, a vádlott és a védője fellebbezést jelenthet be, így az nem jogerős. 

 

Budapest, 2017. augusztus 21.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla 2017. június 28. napján T. Z. vádlott és társai ellen hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben határozatot hirdetett, a Fővárosi Törvényszék ítéletét valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

 

A Fővárosi Törvényszék 2016. november hó 11. napján kihirdetett ítéletével:

 

- T. Z. S. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki minősített adattal visszaélés bűntettében, 4 rendbeli hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében;

- M. V. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében, 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében;

- Dr. E. Zs. A. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében;

- I. Gy. IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, 1 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében.

 

Ezért a törvényszék I. r. vádlottat 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra; II. r. vádlottat 2 év – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre; III. r. vádlottat 2 év – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre; míg IV. r. vádlottat 2 év – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.

 

A V-XVIII. r. vádlottakat a törvényszék az ellenük emelt vádak alól felmentette.

 

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére anyagi és eljárásjogi jogszabálysértés, részben felmentés miatt is a vádlottak bűnösségének megállapítása, büntetés kiszabása és súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést. Az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, a III. r. vádlott és védője felmentésért, a IV. r. vádlott és védője pedig elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A többi vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vette.

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Fővárosi Ítélőtáblához megküldött átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartotta fenn. 

 

A tanács elnöke indokolásában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság megítélése szerint a titkos információgyűjtés adatai felhasználhatóak az eljárásban. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a titkos információgyűjtés adatait tévesen  zárta ki a bizonyítékok köréből és ezért nem is értékelte, ezért a másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. 

 

A tanács elnöke kiemelte azt is, hogy néhány vádlottal szemben folytatott bizonyítást a titkos információgyűjtés adatai nem érintették, azonban a vádlottak nagy számára és az egymással összefüggő cselekményekre tekintettel a teljes eljárás megismétlése szükséges és célszerű.   

 

Budapest, 2017. június 28.

 

Fővárosi Ítélőtábla Sajtóosztály